Szamos, 1906. november (38. évfolyam, 87-95. szám)
1906-11-01 / 87. szám
XXXVIII. évfolyam-Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindeanamü dijak SzaiiBäroo, a lap kiadóbivalaiáiiKE fUateadok 87. szám. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Szatmár, 1906. november hó 1. (csütörtök) POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP ,A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZÁMOSI A Rákóczi- és Thököly-ünnepek után. Budapest, Kassa és Késmárk felé vezette a nemzetet zarándokúja az elmúlt napokban. Mindnyájan tudtuk, hogy olyanok lesznek ezek az ünnepek, amilyenekből még kevés volt Magyarországon, de a közhangulatnak olyan lángolása, az ország lelkesedésének oly önmagától való hatalmas megnyilatkozása, amilyennek részesei voltunk, képzeletünket valóban felülmúlta. Attól a perctől kezdve, hogy a szent hamvakat hozó vonat Orsovánál az ország határát átlépte, talpon volt az egész ország , harangok zúgása és orgonák hangjai közt égigható örömrivalgásban törtek ki milliónyi tömegek. Két évszázad keserű lelkesedése tört ki a szívekből, amiről apáink regéltek elszorult szívvel, amiről régi hegedősök csak jó hazafi előtt mertek énekelni. Egy kitörő vulkán erejével és káprázatos formában tört magának utat mindaz, ami a nemzet lelkiismeretében kétszáz évig mintegy sziklatorlaszokkal elzárva volt. Itt nyugosznak már Rákóczi Ferencz, Thököly, Zrinyi Ilona a véres szabadság földjében, az ő emléküké most minden szeretet, minden hazafias érzés, mely gyökeret tud verni a magyar szivekben. Nem is temetés volt, nem is gyászünnep volt ez, hanem diadalmas feltámadás, hasonlatos ama nagyszerű feltámadáshoz, melyet hirdettek a próféták és melyben hisz a hivő. Feltámadása volt ez nemcsak Rákóczi emlékezetének, hanem azoknak a dicső eszméknek is, amelyekért a kuruczság harcolt, amelyért harcoltunk azóta mind a mai napig és amelyek, míg magyar^éLa földön, elevenen élni és izgatni fognak. Midőn a nemzet szabadságáról van szó, bocsánatot tudunk adni ellenségeinknek, de feledni nem tudunk és feledni nem fogunk soha, mert amely nép feled, az a nép megalkuszik. Két sírunk van immár, ahová elzarándokolhatunk, ha veszélyben a haza, vagy ha lelkesedni akarunk múltaknak emlékein. Az egyik sír Budapesten van, a kerepesi temetőben, Kossuth Lajos fekszik benne; a másik megszentelt tetem a kassai dóm alatt alussza örökös álmát . . . Kossuth és Rákóczi! Mind a ketten ugyanegy eszméért vitték pihenést nem ismerő harcba kolosszális egyéniségüket. Ugyanaz a nyomor sanyargatta a hű magyar népet, amidőn fegyverbe állították apáinkat és világ csodájára olyan harcot indítottak a zsarnokság ellen, amely azt alapjában megrendítette. Rákóczi és Kosuth is földből teremtették elő a hadsereget és mind a két nagy emberért egyaránt rajongott tábornok és közkatona. II. Rákóczi Ferencz bölcsője felett fejedelmi korona ringott ; abban a korban szédületes magasságban állott ő a magyar föld nyomorgó fiai fölött. Ő, kinek birtokai hatszázezer holdra terjedtek és akit koronával kínáltak meg, királyi koronáról, sok száz milliónyi vagyonról mondott le, hogy szolgálhassa azt az elnyomott, elárvult népet. És midőn az árulók és a változó hadi szerencse nagy terveit keresztül húzták, megint fölkinálták neki a rangot és vagyont, de ő, hogy példát nyújtson nemzetének, lemondott ismét és száműzetésbe ment. Kossuth Lajost a nép adta a hazának, vagyon és befolyás nélkül került a közélet fórumára és itt a haza és a szabadság szolgálatában elérte mindazt, amit ember elérhet. És a midőn hatalmának, dicsőségének polcán állva elveszett a nemzet ügye : a diktátor koldusbotot vett és száműzte magát. Közös az ő sorsuk, közös az ő dicsőségük. Ne lefedd őket, magyar nép és emlékezz reájuk bensőségteljesen minden búdban, — minden örömödben !«festa. Bujdosó kurucz éneke- Úgy bolyongok szép Magyarországon, Mintha járnék idegen világban, Bánat kisér, öldököl a szégyen, Sorvadozok kegyelem-kenyéren. Édes hazám, megrontottak téged, Letördelték minden dicsőséged Nagy voltál a magad erejéből, Tengődöl most Isten kegyelméből. Gazdag urból koldussá vedlettél, Ágról szakadt nyomorulttá lettél, Könnyek égnek halovány orcádon, Nincs is nálad árvább a világon! Endrődi Sándor: A vihar regéje. (Lenau.) Fordította : Vajthó László. Hangtalan, magába zárkózottan, Elpihent a tenger, meg se csobban, Part felé nem küld üdvözletet. Lüktető hullámi elsimultak, Haldokolva ég az alkonyult nap, Mint egy csöndes holt tetem felett. Künn a parton nem zúg a falombja, Leskelődik nesztelen, szorongva, Hogy a hab s a szél nem éber itt ? Már a nap sugara is kiége, És az éj a hangtalan vidékre Barna, gyászos ködlepelt térit. Hirtelen a láthatár ködében, Lomha léptekkel, viharra készen, Útra kelnek szürke fellegek. És az égre felszáguldva gyorsan, Aggalomtul megkuszált csoportban Az alvó körül keringenek. Majd aláhanyatlanak reája: „Élsz-e még, mond ?“ kérdik harsonázva S fájó könnyeket hullatnak ott. Majd a nyugvó csöndes fekhelyére Rezgően világolnak le, nézve, Agg szülőjük, a tenger, halott ? Nem, nem, ő él! Lányai siralma Mély álmából ime felzavarta, S fekhelyéről föl magasra hág. Anya és a gyermekek üvöltve Táncolnak vadul dalolva, körbe, Bősz viharban szerelmük dalát. Rákóczi napja. Verőfényes, meleg őszi nap virradt reánk oktaT>ex> üü-én. — A magyarok Istene setéti nt0&f'g 'lazára s e tekintet fényt és dicsőséget árasztott az egész ünneplő magyar nemzetre. —■ Kassa volt az ünnep központja, hol örök nyugvó helyére tették a nagy fejedelem és bujdosó társainak idegenből hazahozott hamvait. Felmagasztosult lélekkel ünnepelt e napon az egész ország és minden magyar ott volt lélekben a hősök ravatalánál. Városunk közönsége az ünnepélyekből Budapesten, Kassán, Késmárkon és itthon egyaránt méltóan vette ki a maga részét. A törvényhatóság képviseltetése az országos ünnepeken programmszerűen ment végbe Kassán pedig a hivatalos küldöttségeken kívül mintegy kétszázan vettek részt az ünnepélyen városunkból. Itthon is ünnepnappá avatta a kegyelet október 29-ikét. A város ünnepi díszbe ötözött, az ipari munkák szüneteltek, az üzleteket bezárták. Az összes iskolák szünnapot tartottak és az utcákon hullámzó közönség igazi nagy ünnep képét mutatta. Délelőtt úgy a rom. kath. székesegyházban, mint az ev. ref. templomokban isfteni tiszteletet tartottak, melyeken az ifjúság, a különböző egyesületek, hivatalok és nagy számú közönség vettek részt. Isteni tisztelet után a kir. kath. és az ev. ref. főgimnáziumokban ifjúsági ünnepélyek voltak. Az előbbi intézetben Bagossy Bertalan, az utóbbiban Dr. Hantz Jenő tartott emlékbeszédet. Hasonló ünnepélyek folytak le az apácazárda összes iskoláiban, a püspöki tanítóképezdében és főnépiskolában, az ev. ref. felső leányiskolákban s az állami Som Panna. (Rajz a kurucvilágból.) Irta Lampérth Géza. Jó erős volt a Bakony a kurucoknak. — Többet ér ez, fiaim, a labanc minden furfangos minü fortifikációjánál, — szokta volt mondani Bottyán apó, — mert ezt maga a fölséges Úristen építette. Persze labancnak, hanem a kurucnak,nem a Nem is érezte magát sehol olyan jól a vitéz generális, mint ebben az ő nagy erősségében. Szakadékos völgyeinek mélyébe, bükkös erdejének sötétjébe ha bevehette magát kis seregével, jöhetett a labanc bármily nagy siserehaddal. Biztos, hogy kiporolta bugyogóját a kuruc. Jó hely volt az, mondom. Minden sudár szálfa egy-egy őrtorony volt ott, melynek tetejéről jó messzire észrevette már a fürge kuruc, ha közeledett a labanc. Bevárta szépen, míg az erdőszélbe ért, akkor aztán egy pompás attakkal hegyibe ! Ez volt Bottyán apó stratégiája. Hanem ehez a stratégiához, amely, főképen a gyorsaságra volt építve, más valakinek is volt még hozzászólása. Ez a más valaki nem volt generális, még csak istrázsamester se. Pedig annak ugyancsak beillett volna, ha bajusza lett volna. Hanem hát bajusza se volt, mivelhogy Pannának hívták, Som Pannának. Panna leányasszony persze szoknyát viselt bajusz helyett, de azért nem kell ám semmi csintalan dologra gondolni. Bottyán apó nem volt már szoknyahős, örült az öreg, ha békén hagyta az átkozott köszvénye. Piros két arcával, ragyogó szemeivel, éjsötét hajával, meg a rengő-ringó testével Pannának, dehogy is törődött. Som Panna hadi tudomásya pedig abból állott, hogy szegről-végre jól ösmerte a Bakony minden zege-zugát Zöld erdő zúgásán, vadgalamb bugásán ott nevelte föl az édesanyja, ki különben rég elment szegény, ama másvilági ösmeretlen erdőkbe ... És Roth Fülöp karlsbadi cziporaktárát ajánljuk a t. vevő-kölönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb cziporaUára. Megérkeztek ITT az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik.