Szamos, 1907. május (39. évfolyam, 35-43. szám)

1907-05-02 / 35. szám

. SZAMOST POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDALMI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületeinek hivatalos lapja. { Megjelenek hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. { Előfizetési ár: egész évre 8 kor. — Télébe 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 2. sz. Telefon: 107. «vndecnemu dija* Sxittr.aron, a ltp kiad­óhivatalacar, ‘«aendok |Vd­ETÉS AjO I Készpénzfizetés mellett a legjutányosa^»é*iran közöltetnei Nyilttér sora 20­ 4n­é­ Az anró hirdetések között fzninte^zo 4 fillér. A munkaadók szervezkedése. A munkaadók szervezetlensége, szolidaritás érzékének hiánya egyik legfontosabb oka bérmozgalmaink elfajulásának, mert a jól megszer­vezett és fegyelmezett munkásszer­vezetek egyik erőforrása éppen a munkaadók ezen gyenge összetar­tása­­ és széjjelhúzásában rejlik. A munkaadók erős szervezetei szükségesek nemcsak azért, mert a harcban az egyesülésben van az erő, az összetartásban az ön­védelem biztosítéka, hanem mert a béke gyorsabb létrejöttét is csak azok biztosítják.­­ A munkaadók erős szervezetei ritkábbá teszik a sztrájk kitörését, mert a munkások erős ellenféllel állván szemben, in­kább meggondolják, hogy könnyel­műen próbálkozzanak-e egy kilá­tástalan bérharccal. A munkaadók erős szervezetei eredményesen vé­gig küzdve egy, a munkások túl­­követeléseivel szemben szükséges­nek bizonyult bérharcot s így intő példát statuálva, hosszabb ideig biztosíthatják magukat egy újabb, könnyelmű, meggondolatlan sztrájk kitörése ellen. Végül pedig, de legelsősorban a munkaadók erős szervezetei szük­ségesek azért, hogy bérmozgalmak mutatkozván, a sztrájknak elejét vegyék békés tárgyalások s a két felet kielégítő békés megegyezés Állás Ma meg igen ritka eset nálunk, sokkal ritkább mint külföldön, hogy békés megegyezés jönne létre a sztrájk kitörése előtt és ennek fő­­oka a munkaadók szervezetlensége. Hiszen természetes és pszichológiai­­lag is érthető, hogy azok a mun­kaadók, kik a mindennapi életben mint többé-kevésbé elkeseredett versenytársak, vagy talán ellenfe­lek állanak egymással szemben, nem igen egyezhetnek meg közös ellenfelükkel a munkásokkal, midőn a pillanat veszélye őket összehoz­ván, még egymás között sem ta­lálják meg egyhamar, egykönnyen a közös érdek fonalát, a konciliáns hangot, a megegyezés lehetőségét. Azt hisszük, hogy felesleges további érvekkel bizonyítanunk a munkaadók szervezkedésének szük­séges voltát. Kívánatos azonban, hogy a munkásszervezetek is mi­nél inkább megerősödjenek, még­pedig minél előbb. Mindaddig, míg egy szakmában,­­ melyben a munkások szervezkedése megkezdődött, a munkások összege­­ e szervezetbe nem lépett, bizonyos nyugtalanság és izgalom uralkodik, bizonyos terrorisztikus hajlam mu­­­­tatkozik a még a szervezeten kívül álló és azokat alkalmazó munka­adók ellen, ami folytonos súrlódá­­­­soknak és számos munkabeszün­­­­tetésnek az okozója. A még meg nem erősödött mun­kásszervezetek egyrészt gyengesé­gük folytán a munkások egy t tü­­relmetlen kis csoportja által kön­­­­yebben bírhatók sztrájkra, más­észt gyengeségüket épen ilyen erőpróbákkal akarják palástolni és esetleg sikeres sztrájk utján szer­­zett érdemek által szervezetükbe íj tagokat csábítani. Ha egy szakmában a munká­iknak csak egy része van szer­­vezve, a sztrájk rendesen sokkal elkeseredettebb lefolyású és többé­­kevésbé a sztrájkot követő időben elmérgesítő nyomokat hagy. Ha a szervezett munkásokkal a béke megköttetett, nincsen kizárva, hogy a szervezeten kívül álló munkás­­csoportok nem-e nyugtalanítják a helyzetet ? Végül nemcsak munka­­beszüntetés után fontos, hogy a munkások minél jelentékenyebb részével jött légyen létre a nyu­galmat biztosító megállapodás, hanem épen úgy, mint a mun­kaadókra, mint a munkásokra is­­ ár­’i­k, hogy minél jobban, minél nagyobb számban vannak szer­vezve, annál valószínűbb, hogy munkás bérmozgalmakban a sztrájk kikerülésével is lehetségessé válik a békés megegyezés. Mindehez járul az az elvitázha­­tatlan tény, hogy erős és nagy munkásszervezetek vezetése fele­­lőségteljesebb és azért valószínű, hogy komolyabb, higgadtabb is. Annak bizonyításivá, s hogy a munkásszerveze­tek megm­űk­ödésé­­vel csökken a sztrájkhapHalóság is, felhozhatnánk sok auktorit­snak, a Webb-eknek, Fanny Imre, Be­rnstein, Raynaud, Lotmar, Hüglin és másoknak véleményét, valamint a németje angol sztrájkstatisztika számadatait. Erős munkaadó- és munkásszer­vezetek tehát legelső előfeltételei békésebb munkaviszonyok megte­remtésének ; a kollektív akarat megszervezése lehetővé teszi a kollektív munkaszerződések létre­hozását. A kollektív munkaszerződések pedig a békés állapotok oly fontos intézményes szervei, hogy azokat nem ismertethetjük és nem pro­pagálhatjuk eléggé, mert a terme­lésben most már krónikus jelleggel bíró zavarok és küzdelmek rende­zését egyes-egyedül csak a kollek­tív szerződésektől remélhetjük. Távolról sem állíthatjuk azt, hogy erős organizációk és kollek­tív munkaszerződések lehetetlenné, vagy egészen fölöslegessé teendik majd a sztrájkokat. Voltak, van­nak és lesznek esetek, midőn a sztrájk az ultima ráció, a háború kikerülhetetlen, midőn az ipar lét­alapját megtámadó lehetetlen köve­telésekkel szemben nem marad más út, mint az erők mérkőzése. De valamint az állam életében közigazgatási tudós. Bors Gergely háború kedvelő em­ber volt. Gyöngy élet a huszár-élet de olyan időben, mikor a kerek vilá­gon a békéről papolnak, átkozottul unalmas. Bors hadnagynak pedig még a hetedizigleni ősei is hadakoztak, hol a törökkel, hol a némettel, hol az adósságokkal.­­ Azok a bizonyos Tugger nevű izmaeliták tudnák meg­mondani, hogy az adósságok terén is vitézül harcoltak a csikszentmártoni Borsok. Bors Gergely hadnagy szóval unta a cifra, de tétlen huszáréletet és át­lépett a csendőrséghez. Ott gyorsadt az előhaladás. Lovascsendőr lett Bors hadnagy, egy alföldi csendőrkülönít­­mény hadnagya. Akkortájt ismét zsiványkodtak az alföldi homokbuckák közt a szegény­­legények. Idekívánkozott a csikszent­­mártoni Borsok ivadéka. Hadakozni akart, háborút viselni, lázasan lobo­gott benne a Borsok vére.­ Mikor Bors hadnagy uj hivatalát (mert ez már hivatal volt) elfoglalta mintha csak összebeszéltek volna azok a gaz futóbetyárok, egy álló eszten­deig a Hortobágytól Kistelekig egyet­len egy fia lovat el nem kötöttek egyetlen egy tanyát ki nem raboltak Megette a fene az ilyen életet dör­­mögte magában Bors hadnagy napról • napra elégedetlenebbül és miután sok , ideje volt, tanulmányozni kezdte a­­ közigazgatási törvényeket. Hát hiszen nagy tudomány rejtőzik ■ azokban. Egy kicsit nehéz ugyan rá­­­­találni, de aki egyszer fülön csípte, abból mindjárt főispán is lehetne. — 1 Bors hadnagy nem akart főispán lenni, hanem azért a közigazgatási törvé­­­­nyekből sokat tanult. Ezt a tudomá­nyát aztán hamarosan értékesítette is. Hadházáról egy napon nagy ins­­­­­­tanciával állott elő a biró. Most következik az országos vásár, s könyörgöm, ha netalán kifundálna valamit a hadnagy ur, mert az akasz­tófára való cigányok miatt ide s­tova , senki se fog többé ellátogatni a had­­’ házi vásárra. — Hát aztán mért nem ? ! — Tetszik tudni könyörgöm, a kör­■­mük miatt. Olyan körmük van azok­nak, kérem, hogy a­mit egyszer meg­­­kaparintanak, azt még egy éneklő­­ , barát sem tudná kikántálni belőlük. — Szóval lopnak. —• Lopnak azok, lopnak. Nincs tő­lük biztonságban még a kálvinista­­ templomtorony rézgombja sem!­­. T­m hm I Bors hadnagy elgondolkozott. Mit is kellene csinálni, hogy ezeket a hosszú körmü cigányokat meg lehessen rendszabályozni ? — Cigányt lopáson érni lehetetlenség. I­pen olyan nehéz, mint a higanyt arra bírni, hogy el ne fusson. Bors hadnagy felütötte a közigaz­gatási törvényeket és újra tanulmá­nyozta. Pedig már kis­ujjában volt az egész. Egyszerre csak diadalmasan ütött a homlokára. Utána szalasztott a bíróért : — Biró uram van elég börtöne ? — Hát van kérem egy tömlöcöm a községházán. — Hány ember fér el benne ? — Harminc. — Az kevés. Micsoda más mellék­­helyiség találtatik a községben ? — Fáskamra, pince. — Helyes, jó erős lakatot csinál­tasson rájuk. Azok is börtönök lesznek. A hadházi vásár hajnalán pedig Bors hadnagy razziát tartott a vásá­ron s ahány cigány csak akadt ott, mind elfogta és lezárta. Csak a vásár után engedte őket szabadon. Nem is tűnt el azon a vásáron még egy gom­bostű sem. Másik nevezetes közigazgatási ténye volt Bors hadnagynak, amikor egy napon a községben találtatott összes koldusukat összefogatta, a hajukat szakállukat egy kecskenyiró ollóvá sárra levágatta s a folyóban vala­mennyit megfürdette. Ezt a zseniális közigazgatási em­bert valami feljelentés kapcsán éper e két ténye miatt fegyelmi eljárás alá fogták. — Mikor a fegyelmi bíróság megkérdezte Bors hadnagyot, hogy a hadházi vásár napján mért záratta­l a cigányokat anélkül, hogy azok va­lami rossz fát tettek volna a tűzre Bors hadnagy fensőbbséggel mondta — Kérem a közigazgatási törvény preventív intézkedéseket ir elő. Ez az volt ! — Hát a koldusokat mért nyirott le és fürdette meg ? — A köztisztaság okából. • Bors hadnagy zsenialitását azonban nem méltányolták s a jeles közigaz­gatási tudóst, akiből annyi van Ma­gyarországon, nyugdíjazták. Pakocs József.i a» ^T*fogj|«s>

Next