Szamos, 1907. május (39. évfolyam, 35-43. szám)
1907-05-02 / 35. szám
. SZAMOST POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDALMI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületeinek hivatalos lapja. { Megjelenek hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. { Előfizetési ár: egész évre 8 kor. — Télébe 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 2. sz. Telefon: 107. «vndecnemu dija* Sxittr.aron, a ltp kiadóhivatalacar, ‘«aendok |VdETÉS AjO I Készpénzfizetés mellett a legjutányosa^»é*iran közöltetnei Nyilttér sora 20 4né Az anró hirdetések között fzninte^zo 4 fillér. A munkaadók szervezkedése. A munkaadók szervezetlensége, szolidaritás érzékének hiánya egyik legfontosabb oka bérmozgalmaink elfajulásának, mert a jól megszervezett és fegyelmezett munkásszervezetek egyik erőforrása éppen a munkaadók ezen gyenge összetartása és széjjelhúzásában rejlik. A munkaadók erős szervezetei szükségesek nemcsak azért, mert a harcban az egyesülésben van az erő, az összetartásban az önvédelem biztosítéka, hanem mert a béke gyorsabb létrejöttét is csak azok biztosítják. A munkaadók erős szervezetei ritkábbá teszik a sztrájk kitörését, mert a munkások erős ellenféllel állván szemben, inkább meggondolják, hogy könnyelműen próbálkozzanak-e egy kilátástalan bérharccal. A munkaadók erős szervezetei eredményesen végig küzdve egy, a munkások túlköveteléseivel szemben szükségesnek bizonyult bérharcot s így intő példát statuálva, hosszabb ideig biztosíthatják magukat egy újabb, könnyelmű, meggondolatlan sztrájk kitörése ellen. Végül pedig, de legelsősorban a munkaadók erős szervezetei szükségesek azért, hogy bérmozgalmak mutatkozván, a sztrájknak elejét vegyék békés tárgyalások s a két felet kielégítő békés megegyezés Állás Ma meg igen ritka eset nálunk, sokkal ritkább mint külföldön, hogy békés megegyezés jönne létre a sztrájk kitörése előtt és ennek főoka a munkaadók szervezetlensége. Hiszen természetes és pszichológiailag is érthető, hogy azok a munkaadók, kik a mindennapi életben mint többé-kevésbé elkeseredett versenytársak, vagy talán ellenfelek állanak egymással szemben, nem igen egyezhetnek meg közös ellenfelükkel a munkásokkal, midőn a pillanat veszélye őket összehozván, még egymás között sem találják meg egyhamar, egykönnyen a közös érdek fonalát, a konciliáns hangot, a megegyezés lehetőségét. Azt hisszük, hogy felesleges további érvekkel bizonyítanunk a munkaadók szervezkedésének szükséges voltát. Kívánatos azonban, hogy a munkásszervezetek is minél inkább megerősödjenek, mégpedig minél előbb. Mindaddig, míg egy szakmában, melyben a munkások szervezkedése megkezdődött, a munkások összege e szervezetbe nem lépett, bizonyos nyugtalanság és izgalom uralkodik, bizonyos terrorisztikus hajlam mutatkozik a még a szervezeten kívül álló és azokat alkalmazó munkaadók ellen, ami folytonos súrlódásoknak és számos munkabeszüntetésnek az okozója. A még meg nem erősödött munkásszervezetek egyrészt gyengeségük folytán a munkások egy t türelmetlen kis csoportja által könyebben bírhatók sztrájkra, másészt gyengeségüket épen ilyen erőpróbákkal akarják palástolni és esetleg sikeres sztrájk utján szerzett érdemek által szervezetükbe íj tagokat csábítani. Ha egy szakmában a munkáiknak csak egy része van szervezve, a sztrájk rendesen sokkal elkeseredettebb lefolyású és többékevésbé a sztrájkot követő időben elmérgesítő nyomokat hagy. Ha a szervezett munkásokkal a béke megköttetett, nincsen kizárva, hogy a szervezeten kívül álló munkáscsoportok nem-e nyugtalanítják a helyzetet ? Végül nemcsak munkabeszüntetés után fontos, hogy a munkások minél jelentékenyebb részével jött légyen létre a nyugalmat biztosító megállapodás, hanem épen úgy, mint a munkaadókra, mint a munkásokra is ár’ik, hogy minél jobban, minél nagyobb számban vannak szervezve, annál valószínűbb, hogy munkás bérmozgalmakban a sztrájk kikerülésével is lehetségessé válik a békés megegyezés. Mindehez járul az az elvitázhatatlan tény, hogy erős és nagy munkásszervezetek vezetése felelőségteljesebb és azért valószínű, hogy komolyabb, higgadtabb is. Annak bizonyításivá, s hogy a munkásszervezetek megműködésével csökken a sztrájkhapHalóság is, felhozhatnánk sok auktoritsnak, a Webb-eknek, Fanny Imre, Bernstein, Raynaud, Lotmar, Hüglin és másoknak véleményét, valamint a németje angol sztrájkstatisztika számadatait. Erős munkaadó- és munkásszervezetek tehát legelső előfeltételei békésebb munkaviszonyok megteremtésének ; a kollektív akarat megszervezése lehetővé teszi a kollektív munkaszerződések létrehozását. A kollektív munkaszerződések pedig a békés állapotok oly fontos intézményes szervei, hogy azokat nem ismertethetjük és nem propagálhatjuk eléggé, mert a termelésben most már krónikus jelleggel bíró zavarok és küzdelmek rendezését egyes-egyedül csak a kollektív szerződésektől remélhetjük. Távolról sem állíthatjuk azt, hogy erős organizációk és kollektív munkaszerződések lehetetlenné, vagy egészen fölöslegessé teendik majd a sztrájkokat. Voltak, vannak és lesznek esetek, midőn a sztrájk az ultima ráció, a háború kikerülhetetlen, midőn az ipar létalapját megtámadó lehetetlen követelésekkel szemben nem marad más út, mint az erők mérkőzése. De valamint az állam életében közigazgatási tudós. Bors Gergely háború kedvelő ember volt. Gyöngy élet a huszár-élet de olyan időben, mikor a kerek világon a békéről papolnak, átkozottul unalmas. Bors hadnagynak pedig még a hetedizigleni ősei is hadakoztak, hol a törökkel, hol a némettel, hol az adósságokkal. Azok a bizonyos Tugger nevű izmaeliták tudnák megmondani, hogy az adósságok terén is vitézül harcoltak a csikszentmártoni Borsok. Bors Gergely hadnagy szóval unta a cifra, de tétlen huszáréletet és átlépett a csendőrséghez. Ott gyorsadt az előhaladás. Lovascsendőr lett Bors hadnagy, egy alföldi csendőrkülönítmény hadnagya. Akkortájt ismét zsiványkodtak az alföldi homokbuckák közt a szegénylegények. Idekívánkozott a csikszentmártoni Borsok ivadéka. Hadakozni akart, háborút viselni, lázasan lobogott benne a Borsok vére. Mikor Bors hadnagy uj hivatalát (mert ez már hivatal volt) elfoglalta mintha csak összebeszéltek volna azok a gaz futóbetyárok, egy álló esztendeig a Hortobágytól Kistelekig egyetlen egy fia lovat el nem kötöttek egyetlen egy tanyát ki nem raboltak Megette a fene az ilyen életet dörmögte magában Bors hadnagy napról • napra elégedetlenebbül és miután sok , ideje volt, tanulmányozni kezdte a közigazgatási törvényeket. Hát hiszen nagy tudomány rejtőzik ■ azokban. Egy kicsit nehéz ugyan rátalálni, de aki egyszer fülön csípte, abból mindjárt főispán is lehetne. — 1 Bors hadnagy nem akart főispán lenni, hanem azért a közigazgatási törvényekből sokat tanult. Ezt a tudományát aztán hamarosan értékesítette is. Hadházáról egy napon nagy instanciával állott elő a biró. Most következik az országos vásár, s könyörgöm, ha netalán kifundálna valamit a hadnagy ur, mert az akasztófára való cigányok miatt ide stova , senki se fog többé ellátogatni a had’ házi vásárra. — Hát aztán mért nem ? ! — Tetszik tudni könyörgöm, a kör■mük miatt. Olyan körmük van azoknak, kérem, hogy amit egyszer megkaparintanak, azt még egy éneklő , barát sem tudná kikántálni belőlük. — Szóval lopnak. —• Lopnak azok, lopnak. Nincs tőlük biztonságban még a kálvinista templomtorony rézgombja sem!. Tm hm I Bors hadnagy elgondolkozott. Mit is kellene csinálni, hogy ezeket a hosszú körmü cigányokat meg lehessen rendszabályozni ? — Cigányt lopáson érni lehetetlenség. Ipen olyan nehéz, mint a higanyt arra bírni, hogy el ne fusson. Bors hadnagy felütötte a közigazgatási törvényeket és újra tanulmányozta. Pedig már kisujjában volt az egész. Egyszerre csak diadalmasan ütött a homlokára. Utána szalasztott a bíróért : — Biró uram van elég börtöne ? — Hát van kérem egy tömlöcöm a községházán. — Hány ember fér el benne ? — Harminc. — Az kevés. Micsoda más mellékhelyiség találtatik a községben ? — Fáskamra, pince. — Helyes, jó erős lakatot csináltasson rájuk. Azok is börtönök lesznek. A hadházi vásár hajnalán pedig Bors hadnagy razziát tartott a vásáron s ahány cigány csak akadt ott, mind elfogta és lezárta. Csak a vásár után engedte őket szabadon. Nem is tűnt el azon a vásáron még egy gombostű sem. Másik nevezetes közigazgatási ténye volt Bors hadnagynak, amikor egy napon a községben találtatott összes koldusukat összefogatta, a hajukat szakállukat egy kecskenyiró ollóvá sárra levágatta s a folyóban valamennyit megfürdette. Ezt a zseniális közigazgatási embert valami feljelentés kapcsán éper e két ténye miatt fegyelmi eljárás alá fogták. — Mikor a fegyelmi bíróság megkérdezte Bors hadnagyot, hogy a hadházi vásár napján mért zárattal a cigányokat anélkül, hogy azok valami rossz fát tettek volna a tűzre Bors hadnagy fensőbbséggel mondta — Kérem a közigazgatási törvény preventív intézkedéseket ir elő. Ez az volt ! — Hát a koldusokat mért nyirott le és fürdette meg ? — A köztisztaság okából. • Bors hadnagy zsenialitását azonban nem méltányolták s a jeles közigazgatási tudóst, akiből annyi van Magyarországon, nyugdíjazták. Pakocs József.i a» ^T*fogj|«s>