Szamos, 1907. június (39. évfolyam, 44-52. szám)

1907-06-02 / 44. szám

XXXIX. évfolyam.­.. Előfizetési ár: egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. tüindenaeumü dijak Szatmáron, a lap siadohivatalal»i. In tények HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Szatmár, 1907. junius hó 2. (vasárnap) SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületeinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. 44. szám. Kollektiv munka­szerződések. A kollektiv munka­szerződések nagy horderejét iparosaink még nem ismerték fel. Sokszor valósá­gos ellenszenvet tapasztalunk a kollektiv munkaszerződések ellen, ha pedig ily kollektív munkaszer­ződés mégis létre­jött a viszonyok nyomása alatt, mély elégületlenség nyilvánul a munkaadó körökben, melynek nem annyira anyagi oka van, hanem inkább lélektani forrása; ugyanis, az az érzés, az a tévhit, hogy a kollektív munkaegyezmény bárminő legyen tartalma, lealázó volna, kapitulálást jelentene a mun­kaadók részéről. Azt hisszük, felesleges lesz rá­mutatni arra, hogy a patriarchaliz­­mus eltűnésével, a munka­viszony attól egészen elütő, üzletszerű jel­leget öltött, a munka, áru és így az emberi munkaerő szállításának szerződéses szabályozása inkább megfelel az emberi méltóságnak, mint az annak hiányában szokásos esetről-esetre való alku, mester és minden egyes munkása között. A kollektív munkaszerződés tu­lajdonképpen oly szerződés, mely a munkaadó és a vele megállapo­dott munkások összesége közötti viszonyt szabályozza; fontosabb, gyakoribb és a jövőben nagyobb szerepre hivatott azonban a kollek­tív munkaszerződésnek az a válfaja, mely tarifa­szerződés, vagy mint nálunk kezdik nevezni, munkadíj­­szabály egyezmény név alatt is­meretes. A tarifaszerződés ugyanis egy bizonyos időre szabályozza egy­részt azon munka­feltételeket, me­lyek mellett a munkáltató egyálta­lában munkáltatni fog, másrészt megállapítja, hogy a munkások az egyezmény ideje alatt ezen feltéte­leket megbolygatni, megváltoztatni nem fogják. A tarifaszerződés tehát nem mun­kaszerződés, hanem az egyes mun­kaszerződésekre irányadó feltételek megállapítása. A tarifaszerződésnek számos, az ipari békére fontos előnyei közül csak egy­néhányat fogunk meg­említeni. Ha a munkaadó, a munkafelté­telek megjavításában elment a végső határig, ha talán hosszú zavarok, bérmozgalmak és sztrájkok után munkásaival békét kötött, akkor reá nézve kiváló fontossággal bír, hogy egy időre legalább ismét nyu­galmat szerezzen, a termelés za­vartalanságát és folytonosságát biz­tosítva, a tarifaszerződés egy bizo­nyos időre levén kötve, így ezen idő alatt megbízható számokkal és az előállítási áruk ismeretével ter­melhet, mi minden ipar megélheté­sének előfeltétele. A tarifaszerződés egy másik nagy előnye abban áll, hogy a munka­adók versenyviszonyát egymás közt megjavítja, enyhíti, szabályozza, mert legalább a munka ára dolgá­ban egyenlővé alakítja az előállítási költségeket s így egyenletesebbé teszi a versenyképességet. A tarifa szerződésnek nagy hatása van to­vábbá a tisztességtelen verseny ki­küszöbölésénél, midőn elejét veszi a tanonc munkával űzött vissza­élésnek s a munkaerő túlságos ki­aknázásának ; megszünteti azt az állapotot, hogy egyes munkaadók olcsóbb munkaerőt szerződtetve, olcsó kontár munkával űzzenek tisztességtelen versenyt. A tarifaszerződésnek egyik jóté­kony hatása, hogy a munkaadó és munkások közötti osztályelentéte­­ket és küzdelmeket is enyhí­t s bizonyos érdekközösséget és szoro­sabb viszonyt teremt közöttük, mer­t ha a munkaadó elvenni kívánja az egyezmény nyugodt viszonyokat teremtő hatását, természetesen saját érdekében a vele szerződött mun­ka­szervezet munkásait fogja előny­ben részesíteni, sőt amint gyakran megtörténik, magát kötelezni fogja, hogy csakis e szervezetbe tartozó munkást fog alkalmazni és így a munkásszervezet jóakarójává lesz, míg másként a szervezett munkás természetesen a tarifaszerződés ál­tal kötelezett munkaadót fogja előny­ben részesíteni. A tarifaszerződésnek egyik leg­­üdvösebb hatása abban áll, hogy ha az abban meghatározott időben, vagyis lejárta előtt néhány hónap­pal fel nem mondatik, automatiku­san tovább érvényben marad.­­ Az előre látott, kellő időben történő felmondás pedig lehetővé teszi, hogy a szerződés-munka feltételeit még oly időben veheti a két fél revízió alá, az esetleg indokolt változáso­kat akkor beszélheti meg és hatá­rozhatja el, mikor a munka a régi árszabály alapján még rendben fo­lyik, midőn a szenvedélyek egy küszöbön levő küzdelem valószí­nűsége által még fel nem keltettek. Aki ismeri bérmozgalmaink kelet­kezését és lefolyását, az tudja, hogy a sztrájk rendesen az egyik, vagy másik fél meggondolatlansága, vagy hebehurgyasága és türelmetlensége folytán áll be és nagyon gyakran volna elkerülhető, ha a felek határo­zataikat nem elsietve, néhány óra alatt, vagy a pillanat felhevülésében, hanem alapos, higgadt megfontolás után hoznák. Azt biztosítja éppen az eredmény felmondási kikötése. Az ily tarifaegyezmény, továbbá a munkafeltételeknek pontos és rész­letekre menő megállapításá­v­al megkönnyíti az esetleg felm­­rülő differenciák kiegyenlítését is, ha e célra egy alkalmas fórum terem­tetik. Csak néhányat hoztunk fel a kollektív munkaszerződés számos előnyei közül, de már ezekből is kiviláglik, hogy az ily egyezmény tényleg alkalmas az ipari békét, a Szegény emberek szerelme. Karcsú, írta : Vértesy Gyula, okos arcú, nagyszemű leány volt. Valamelyik szinikópez­­dőbe járt ő is, de ez sem a modo­rán, sem az arcán nem látszott meg. És a ruháján sem! Egyszerűen min­den feltűnés nélkül öltözködött, az olcsó szövetekből maga varrta meg a ruháit, minden cicoma nélkül, de ízlésesen. Óriási tollbokrétás vörös kalapokat nem hordott, sem a mel­lére nem tűzött ki egész virágos kertet. És sáros időben a ruháját nem emelte úgy, hogy a harisnya­­kötőre is kilássák. Szóval szolid és tisztességes leány volt, akit még a színiiskoláknak bűnös miazmákkal teli levegője sem tudott elrontani. Annyira ártatlan volt, hogy még abban sem talált semmit, hogy éj­szakának idején a színházból egye­dül menjen haza, valahová a Tavasz­mező­ utca végére. Az édesanyja nem kísérhette el és ő akaratoskodott, hogy azért el akar menni. — A Lilit tanulom én is, meg kell néznem Küryt ebben a szerepben ! — Megnézheted máskor. — Mamuskám engedj el ! Hidd el, bátran elereszthetsz. — A férfiak tolakodók, szemtele­nek, miattuk nem lehet éjjel egyedül járni egy nőnek. — Dehogy nem ! Ha megszólíta­nak felelek én nekik, de úgy, hogy a nem köszönik meg! Csak bizd reám dolgot anyácskám, elbánok én velük. S aztán az történt, hogy Ilonka kisasszony bizony nem tudott velük elbánni és nagyon kellemetlen hely­zetbe került. Zimankós, hideg téli este volt, mikor kijött a színházból. Alig ért az utcára, egy fiatal ember csatla­kozott hozzá. És sehogysem akart mellőle tágítani. Sőt annyira ment,­­ hogy szegény már ölelgetni is kezdette a leányt, amint a körútról befordultak egy sötétebb utcába. A leány segítségért kiabált, de a néptelen utcában, a szél sivítása közben bizony nem hallotta a kiál­tásait senki. A férfit arcul ütötte, de az csak annál szemtelenebb lett: — Pofonért csók jár! S ajkai már a kimerült leány ar­cára tapadtak, mikor egyszerre csak a kapu alól kiugrik valaki és a fér­fit hátulról megragadva, betűszója az ut szélén garmadában álló hóba s azután odafordulva a leányhoz, be­mutatja magát : — Sándor Géza vagyok, hírlapíró, engedje, hogy hazakisérhessem, mert különben ez az ur még tovább is tolakodnék. A ficsur akkorára már kitápász­­kodott a hóból és neki akart menni Sándornak, de jól megnézve a ha­talmas erős, tagbaszakadt legényt, nem mert vele mégsem kikezdeni. — Majd holnap számolunk — ve­tette oda és a kabátjában névjegy után keresgélt volna,mintha — Csak adja ide, legalább meg­írom a lapban a dolgot, a nevével együtt; aztán szívesen a rendelkezé­sére állok, sok gyönyörűséggel fogom önt megfaragni. Az erélyes szavakra azonban névjegy csak nem akart előkerülni, a és az urfi csendesen elódalgott. A leány hálálkodva kapaszkodott kísérője karjába és az izgatottságtól elfogadva, alig bírta szívességét meg is köszönni. — Köszönöm uram, köszönöm! Mivel hálálhatom meg szívességét ? — Elég jutalom, hogy hazakisér­­hetem ! Bizony isten, ma reggel még nem gondoltam volna arra, hogy estére oly kedves kis kalandom lesz. — De hátha baja lesz miattam? — Azzal ez urfival ? — kacagott Róth Simon nagyválasztékú cipőraktárát ajánljuk a t. vevő­közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a #Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraUira, a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyerm­ak-lábbelik, — valódi box és sehevraux bőrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben. -=

Next