Szamos, 1907. július (39. évfolyam, 53-60. szám)

1907-07-04 / 53. szám

XXXIX. évfolyam-Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 19 fillér. SZERKESZTŐSÉG és K­I­A­D­Ó­H­I­V­A­T­A­L : Rákóczy-utcza 9. sz. T­elefon : 107. Mindtnáralá dijak SsatCDkroo. a lap adóhivatalai sr fia. Lapi­ k HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetisz Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Szatmár, 1907. július hé­t (csötörteX) SZAMOS. ETIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületeinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. 53. szám. A kivándorlás okai. Felette tanulságos az a jelentés, amelyet legújabban az Országos Iparegyesület adott ki. Szól pedig ez a jelentés arról, hogy micsoda véleménnyel vannak az ország nagyiparosai a kivándorlás okairól, következményeiről és a magyar munkásosztály helyzetéről. — Az iparegyesület ugyanis kérdést inté­zett ebben az irányban az ország gyárosaihoz. A beérkezett vála­szok közül tanulságul közlünk egy­nehányat. A diósgyőri r­. kir. vas- és acél­gyár azt mondja : „A kivándorlási mozgalom munkásaink között 1901. év óta az általános pangás folytán beállt munkahiány s ebből folyó kedvezőtlenebb kereseti viszonyok következtében, emelkedik.“ — Egy másik nyilatkozat: „A kivándorlás oka főképen az élelmi cikkek és italok drágaságában rejlik.“ „Nezsideri Papírgyártó r. t.“ — A azt mondja: „A kivándorlás leggyako­ribb oka a szegénység és a kevés kereset.“ — Az oláhlápos bányai bánya- és kohóvállalat szerint: „A bizonytalan munka és időközön­kénti munkahiány a legfőbb oka a tömeges kivándorlásnak.“ — A m. kir. államvasutak budapesti gép­gyára a következőleg indokolja: „A kivándorlást csökkentené, sőt teljesen meg is szüntetné az arról való gondoskodás, hogy a vagyon­talanok elegendő munkához és megfelelő keresethez jussanak s azonkívül a megélhetés olcsóbbá tétessék.“ — A zólyombrezói m. kir. vasgyár: „A helyes birtok­­politikát, az adóügy rendezését, a kereseti források állandó és meg­felelő biztosítását kívánjuk.“ Látható ezekből, hogy a legille­tékesebb tényezők eltérés nélkül mindannyian egy véleményen van­nak a kivándorlás okait és követ­kezményeit illetőleg. AMikor a kép­viselőházban, vagy az egyes tör­vényhatóságoknál szóba kerül a kivándorlás, folyton csak azt em­legetik, hogy a szociális izgatók és a kivándorlási ügynökök lelkén szárad a magyar nép e nagy vér­­vesztesége. Ez azonban nem igaz. Akik szemtől-szembe látják a bajt, akiknek naponta a munkások ez­reivel van dolguk, azok említést sem tesznek sem a szocialista iz­­gatókról, sem a kivándorlási ügy­­nökökről, hanem beszélnek a mun­kanélküliségről s a megélhetés ne­hézségeiről. Nem helyes uton jár az, aki nem ezekben látja a valódi okot. És a kivándorlásnak gátat vetni nem fogunk tudni soha, ha az óvintézkedések megtételénél csupán csak erre reflektálunk. Alá­rendelt szerepet játszanak ezek a kérdés igazi megítélésénél s nagyon csekély hatásuk van a vérveszte­ség előidézésénél.. A törvényhatóságok által kon­templált óvintézkedések is csak ré­­teges megoldást tartalmaznak, alkalmasak részben arra, hogy a kivándorlást megnehezítsék s ezzel a kivándorlók számát csökkentsék, de nincs meg bennük az az irá­nyító vezéreszme, amely mellett kizárt legyen az anyagi, a meg­élhetési kényszer. Hangzatos szó­lam, az erkölcsi kötelezettségre való hivatkozás ott és akkor, ahol és amikor a mindennapi kenyérről van szó, a helyzeten nem sokat vál­toztat a külső intézkedések által való rendszabályozni akarás. — A becsületes munkás méltán számít­hat munkája után tisztességes bérre, joggal várhatja a gondoskodást megélhetésének biztosítására, nem kegyelem és alamizsna nyújtás árán, hanem munkásságának meg­felelő tér és alkalom nyújtásával. A magyar nép lelke, gondolkozása mindig távol állott attól a kozmo­­poli isztikus elvtől: „Ubi bene, ih‘ ■ Tia,“ de ha a pátriájában nem tudja érvényesíteni erejét, munkáját, ott keresi megélhetésé­nek feltételeit, ahol a tapasztalat szerint meg tudja találni. Nem disztingvál, nem okoskodik sokat, hanem minden külső izgatás és biztatás nélkül is elmegy oda, ahol tisztességes megélhetését, sőt va­gyoni elhaladását biztosítottnak látja munkája révén, — távol idegenbe is. Iparfejlesztés, szociális intézmé­nyek, adó- és földbirtokpolitikának gyökeres megváltoztatása lehet csak hatásos intézkedés a kivándorlás meggátlásában. A cselédtörvény­hez hasonló kényszerintézkedések eredményre csak akkor vezetnek, ha e kényszert a kor szellemének megfelelő jótékony alkotásokkal ellensúlyozzuk. Az önkéntesi jog: A Magyar Kereskedelmi Csarnok, Magyar Gyáriparosok Országos Szö­vetsége, Országos Iparegyesület, Fő­városi Kereskedők Egyesülete, Kiske­reskedők és Kisiparosok Országos Csarnoka, Kereskedelmi Alkalmazot­tak Orsz. Egyesülete, Magyarországi Kereskedő Utazók Egyesülete, Keres­kedő Ifjak Társulata és a Magántiszt­viselők Orsz. Szövetsége együttesen petíciót intéztek a képviselőházhoz, melyben arról van szó, hogy úgy, mint Németországban és Olaszország­ban már meg­van, az önkéntesi jog négy elemi és négy középiskolai osz­tály (gimnázium, reál, vagy polgári iskola) sikeres elvégzése után meg­adassák. A kérvény részletesen kifejt: ennek a reformnak közgazdasági je­lentőségét. A kérvény főbb pontjai a következők : „A véderőről szóló 1889. évi VI. tcz. 25. §-a értelmében : egyrészt nem­zetgazdasági érdekekből, másrészt, hogy a hadseregnek szükséglete tisz­tekben, orvosokban stb. biztosíttassák, béke idején belföldi honosoknak, akik bizonyos előfeltételeknek megfelelnek, az egyévi önkéntesség kedvezménye biztosittatik. A szükséges előfeltételek leglénye- Ábránd - álom. Mécsem kialvóban . . . Még nehányat lobban . . . Azután elalszik. Elaludt. Körötte Tanyáját ütötte A néma sötétség. Oly bűvös! Olyan szent! S elfeledtet mindent! Körül e méla csend. Fájdalmim nem érzem S gonddal terhelt fejem Mély álomba szédül. Elosonok messze, De vájjon ott lesz-e ? Az én bájos Ellám ! Oh ! ha nem ? Jaj ! ha nem ? Nem! Ez lehetetlen! Hisz ö szeret engem ! Bár tüskés s rossz az ut, Rajta mégis végig fut Végtelen szerelmem! Végre céljához ér. Drága érte a bér : Ellácskám vár reám ! Csokimmal köszöntöm . . . Szavam csókba öntöm . . . S csak a búcsúm végül. Vissza felé menet A hajnal már dereng . . . Ébred lassan minden. Mire haza érek, Lelkemben az élet kihal, — felébredek. Álmom elmúlóban, Vágyam újra jobban ! Ölelni! Csókolni! Szatmár-Németi, 1907. jun. 12. Jenik Béla: A karrier, Rendes ebéd utáni feketekávénkat szürcsölgettük a kávéház egyik sar­kában. — Olvastad a mai hivatalos lapot? kérdezte hirtelen Ménessy Aladár. — Nem láttam még. Mi van benne? — Babolcsay Tibort kinevezték ál­lamtitkárnak. — Tüneményes karriert csinált, — konstatálta véleménykülömbség nélkül ez egész társaság. — Hát olyan tehetséges ember ez a Babolcsay ? Kérdeztem én. — Tehetséges ember, monda Mé­nessy, de a karrierjét nem a tehetsé­gének köszönheti... Én Istenem, ha minden tehetséges ember oly szédü­letes gyorsasággal emelkednék, mint ő, a talentum nélkül szűkölködők kénytelenek lennének dinamit-bombá­­kat gyártani s a tehetséges embere­ket egyszerűen a levegőbe röpíteni, hogy ne zárják el előlük az emelke­dés lehetőségét. — De hogy ha nem a tehetségének köszönheti Babolcsay a gyors emel­kedését, hát minek ? Vagy kinek ? — tettem hozzá halkabban. Ménessy ajka körül titokzatos mo­soly játszadozott. Látszott rajta, hogy várta ezt a kérdést. — Ennek különös története van, amely kürü­lbelül tíz esztendőre nyú­lik vissza. — Hiteles ? — Babolcsay egyik legintimebb barátjától, Saskeőy Sándortól hallot­tam, aki, mint tudjátok két évvel ezelőtt egy szerencsétlen végű párbaj áldozata lett. — És érdekes is ez a történet ? — Érdekes annyiban, mert újabb bizonyságot szolgáltat amellett, hogy az ember életét véletlenségek lánco­lata kormányozza. Mindennek a vé­letlen a forrása. — Egyik emberből államtitkár, vagy miniszter lesz — véletlenül; a másikból legjobb eset­ben híjnok, szintén véletlenül. Néme­lyek a véletlennek köszönhetik a bol­dogságukat, egy imádandó feleséget és egy csomó bájos gyermeket, mások a véletlen folytán lesznek egész élé­ajánljuk a t. vevő­közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia­ szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipfonaira. Nfed­SfeSiÜi. a tavaszi és nyári idényre megrendelt ári, női és gyér nek-lábbelik, — va­ldi box és sehevraux bőrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben. —

Next