Szamos, 1907. július (39. évfolyam, 53-60. szám)
1907-07-04 / 53. szám
XXXIX. évfolyam-Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 19 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. Mindtnáralá dijak SsatCDkroo. a lap adóhivatalai sr fia. Lapi k HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetisz Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Szatmár, 1907. július hét (csötörteX) SZAMOS. ETIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületeinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. 53. szám. A kivándorlás okai. Felette tanulságos az a jelentés, amelyet legújabban az Országos Iparegyesület adott ki. Szól pedig ez a jelentés arról, hogy micsoda véleménnyel vannak az ország nagyiparosai a kivándorlás okairól, következményeiről és a magyar munkásosztály helyzetéről. — Az iparegyesület ugyanis kérdést intézett ebben az irányban az ország gyárosaihoz. A beérkezett válaszok közül tanulságul közlünk egynehányat. A diósgyőri r. kir. vas- és acélgyár azt mondja : „A kivándorlási mozgalom munkásaink között 1901. év óta az általános pangás folytán beállt munkahiány s ebből folyó kedvezőtlenebb kereseti viszonyok következtében, emelkedik.“ — Egy másik nyilatkozat: „A kivándorlás oka főképen az élelmi cikkek és italok drágaságában rejlik.“ „Nezsideri Papírgyártó r. t.“ — A azt mondja: „A kivándorlás leggyakoribb oka a szegénység és a kevés kereset.“ — Az oláhlápos bányai bánya- és kohóvállalat szerint: „A bizonytalan munka és időközönkénti munkahiány a legfőbb oka a tömeges kivándorlásnak.“ — A m. kir. államvasutak budapesti gépgyára a következőleg indokolja: „A kivándorlást csökkentené, sőt teljesen meg is szüntetné az arról való gondoskodás, hogy a vagyontalanok elegendő munkához és megfelelő keresethez jussanak s azonkívül a megélhetés olcsóbbá tétessék.“ — A zólyombrezói m. kir. vasgyár: „A helyes birtokpolitikát, az adóügy rendezését, a kereseti források állandó és megfelelő biztosítását kívánjuk.“ Látható ezekből, hogy a legilletékesebb tényezők eltérés nélkül mindannyian egy véleményen vannak a kivándorlás okait és következményeit illetőleg. AMikor a képviselőházban, vagy az egyes törvényhatóságoknál szóba kerül a kivándorlás, folyton csak azt emlegetik, hogy a szociális izgatók és a kivándorlási ügynökök lelkén szárad a magyar nép e nagy vérvesztesége. Ez azonban nem igaz. Akik szemtől-szembe látják a bajt, akiknek naponta a munkások ezreivel van dolguk, azok említést sem tesznek sem a szocialista izgatókról, sem a kivándorlási ügynökökről, hanem beszélnek a munkanélküliségről s a megélhetés nehézségeiről. Nem helyes uton jár az, aki nem ezekben látja a valódi okot. És a kivándorlásnak gátat vetni nem fogunk tudni soha, ha az óvintézkedések megtételénél csupán csak erre reflektálunk. Alárendelt szerepet játszanak ezek a kérdés igazi megítélésénél s nagyon csekély hatásuk van a vérveszteség előidézésénél.. A törvényhatóságok által kontemplált óvintézkedések is csak réteges megoldást tartalmaznak, alkalmasak részben arra, hogy a kivándorlást megnehezítsék s ezzel a kivándorlók számát csökkentsék, de nincs meg bennük az az irányító vezéreszme, amely mellett kizárt legyen az anyagi, a megélhetési kényszer. Hangzatos szólam, az erkölcsi kötelezettségre való hivatkozás ott és akkor, ahol és amikor a mindennapi kenyérről van szó, a helyzeten nem sokat változtat a külső intézkedések által való rendszabályozni akarás. — A becsületes munkás méltán számíthat munkája után tisztességes bérre, joggal várhatja a gondoskodást megélhetésének biztosítására, nem kegyelem és alamizsna nyújtás árán, hanem munkásságának megfelelő tér és alkalom nyújtásával. A magyar nép lelke, gondolkozása mindig távol állott attól a kozmopoli isztikus elvtől: „Ubi bene, ih‘ ■ Tia,“ de ha a pátriájában nem tudja érvényesíteni erejét, munkáját, ott keresi megélhetésének feltételeit, ahol a tapasztalat szerint meg tudja találni. Nem disztingvál, nem okoskodik sokat, hanem minden külső izgatás és biztatás nélkül is elmegy oda, ahol tisztességes megélhetését, sőt vagyoni elhaladását biztosítottnak látja munkája révén, — távol idegenbe is. Iparfejlesztés, szociális intézmények, adó- és földbirtokpolitikának gyökeres megváltoztatása lehet csak hatásos intézkedés a kivándorlás meggátlásában. A cselédtörvényhez hasonló kényszerintézkedések eredményre csak akkor vezetnek, ha e kényszert a kor szellemének megfelelő jótékony alkotásokkal ellensúlyozzuk. Az önkéntesi jog: A Magyar Kereskedelmi Csarnok, Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége, Országos Iparegyesület, Fővárosi Kereskedők Egyesülete, Kiskereskedők és Kisiparosok Országos Csarnoka, Kereskedelmi Alkalmazottak Orsz. Egyesülete, Magyarországi Kereskedő Utazók Egyesülete, Kereskedő Ifjak Társulata és a Magántisztviselők Orsz. Szövetsége együttesen petíciót intéztek a képviselőházhoz, melyben arról van szó, hogy úgy, mint Németországban és Olaszországban már megvan, az önkéntesi jog négy elemi és négy középiskolai osztály (gimnázium, reál, vagy polgári iskola) sikeres elvégzése után megadassák. A kérvény részletesen kifejt: ennek a reformnak közgazdasági jelentőségét. A kérvény főbb pontjai a következők : „A véderőről szóló 1889. évi VI. tcz. 25. §-a értelmében : egyrészt nemzetgazdasági érdekekből, másrészt, hogy a hadseregnek szükséglete tisztekben, orvosokban stb. biztosíttassák, béke idején belföldi honosoknak, akik bizonyos előfeltételeknek megfelelnek, az egyévi önkéntesség kedvezménye biztosittatik. A szükséges előfeltételek leglénye- Ábránd - álom. Mécsem kialvóban . . . Még nehányat lobban . . . Azután elalszik. Elaludt. Körötte Tanyáját ütötte A néma sötétség. Oly bűvös! Olyan szent! S elfeledtet mindent! Körül e méla csend. Fájdalmim nem érzem S gonddal terhelt fejem Mély álomba szédül. Elosonok messze, De vájjon ott lesz-e ? Az én bájos Ellám ! Oh ! ha nem ? Jaj ! ha nem ? Nem! Ez lehetetlen! Hisz ö szeret engem ! Bár tüskés s rossz az ut, Rajta mégis végig fut Végtelen szerelmem! Végre céljához ér. Drága érte a bér : Ellácskám vár reám ! Csokimmal köszöntöm . . . Szavam csókba öntöm . . . S csak a búcsúm végül. Vissza felé menet A hajnal már dereng . . . Ébred lassan minden. Mire haza érek, Lelkemben az élet kihal, — felébredek. Álmom elmúlóban, Vágyam újra jobban ! Ölelni! Csókolni! Szatmár-Németi, 1907. jun. 12. Jenik Béla: A karrier, Rendes ebéd utáni feketekávénkat szürcsölgettük a kávéház egyik sarkában. — Olvastad a mai hivatalos lapot? kérdezte hirtelen Ménessy Aladár. — Nem láttam még. Mi van benne? — Babolcsay Tibort kinevezték államtitkárnak. — Tüneményes karriert csinált, — konstatálta véleménykülömbség nélkül ez egész társaság. — Hát olyan tehetséges ember ez a Babolcsay ? Kérdeztem én. — Tehetséges ember, monda Ménessy, de a karrierjét nem a tehetségének köszönheti... Én Istenem, ha minden tehetséges ember oly szédületes gyorsasággal emelkednék, mint ő, a talentum nélkül szűkölködők kénytelenek lennének dinamit-bombákat gyártani s a tehetséges embereket egyszerűen a levegőbe röpíteni, hogy ne zárják el előlük az emelkedés lehetőségét. — De hogy ha nem a tehetségének köszönheti Babolcsay a gyors emelkedését, hát minek ? Vagy kinek ? — tettem hozzá halkabban. Ménessy ajka körül titokzatos mosoly játszadozott. Látszott rajta, hogy várta ezt a kérdést. — Ennek különös története van, amely kürülbelül tíz esztendőre nyúlik vissza. — Hiteles ? — Babolcsay egyik legintimebb barátjától, Saskeőy Sándortól hallottam, aki, mint tudjátok két évvel ezelőtt egy szerencsétlen végű párbaj áldozata lett. — És érdekes is ez a történet ? — Érdekes annyiban, mert újabb bizonyságot szolgáltat amellett, hogy az ember életét véletlenségek láncolata kormányozza. Mindennek a véletlen a forrása. — Egyik emberből államtitkár, vagy miniszter lesz — véletlenül; a másikból legjobb esetben híjnok, szintén véletlenül. Némelyek a véletlennek köszönhetik a boldogságukat, egy imádandó feleséget és egy csomó bájos gyermeket, mások a véletlen folytán lesznek egész éléajánljuk a t. vevőközönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipfonaira. NfedSfeSiÜi. a tavaszi és nyári idényre megrendelt ári, női és gyér nek-lábbelik, — valdi box és sehevraux bőrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben. —