Szamos, 1907. augusztus (39. évfolyam, 61-69. szám)

1907-08-01 / 61. szám

Előfizetési ár: Szgénz évre 8 kor, — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, 8 lap Kiadóhivatalát*?; tU< tencok El. szám. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Szatmár, 1907. augusztus 1­6 1. (csütörtök) POLI­TIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- é? '’jegyzők Egyesületeinek hivatalos lapja. Megjelenik /ffe* >r: vasárnap és csütörtökön. A közvélemény forrongása. (t­.) Sajátságos jelenség a ma­gyar politikai életben, hogy ha akár engedményekről, akár vív­­m­ány­okról történik említés, a köz­vélemény soha sincs tisztában az­zal, hogy tulajdonképen mit is kell adnia, vagy mit fog kapni. Hang­zatos jelszavak, csábító ígéretek hangzanak országszerte és nem vesszük észre, hogy a politikai kétszínűség évtizedek, évszázadok óta áltatja a nemzeti közvéleményt, mely épen ezért nem tud soha elég őszinte lenni. Nálunk a jogi álla­pot és helyzet soha sem fedik a tényleges állapotot, főleg országos érdekű kérdéseknél. A hatalmat kezelő intéző körök fel és lefelé, király és nemzettel szemben soha sem tudhattak, talán hagyományos megkötöttségüknél fogva, elég őszinték lenni s ez az oka annak, hogy nemzeti vívmányokat csak nagy áldozatok árán kaphattunk s másfelől a közvélemény zűrzavaros formában volt kénytelen mindig megnyilatkozni, de egységessé ala­kulni nem volt képes soha. A legkönnyebb dolog a világon a magyar ember hiszékenységére appellálni s arra építeni ; sokszor személyi motívumok elegendők arra, hogy vitális érdekeknél ele­gendő biztosítékot találjon és lás­son s csalódása sem érinti elég érzékenyen arra, hogy el tudjon tekinteni ezektől a személyi motí­vumoktól s a közérdek szempont­jából tudja mérlegelni, az­ esemé­nyeket. Ha valahol a világon van jogosultsága a közvélemény ob­­strukciójának, úgy első­sorban a fontosabb politikai kérdéseknél bír azzal; csendes megalkuvással ön­magát nyűgözi le; egységes tilta­kozásával irányt mutat s törvé­nyes jogot biztosit, mely ha egy­szer beleélte magát a nemzeti köz­tudatba, onnan semmiféle kétszínű alakoskodással kiirtani nem lehet. Nálunk még nagyon fiatal a köz­vélemény obstrukciója, de fiatal­ságában is elég erős arra, hogy ósdi rendszereket romba döntsön s újabbakat inauguráljon. Előttünk a világos példa: követel általános választói jogot, sürgeti a kiegyezést, a munkáskérdés és a kivándorlás rendezését, földparcellázást, ipar és kereskedelmi újabb törvényeket stb. Nem tartozik ezúttal ide annak a megítélése, hogy vájjon e köve­telések mennyiben fognak az or­szágra haszonnal járni. Engedjük meg a legjobbat. De az már mé­gis önállóságunk rovására esik, hogy bár alkotmányos nemzet va­gyunk, alkotmányos parlamenttel törvénykezünk, egyik-másik kér­désnél nemcsak az initiatíva, de a létesítés is idegen beavatkozásra vall. Ám, maradjunk az általános választói jog kérdésénél. Ugyan kik sürgetik ezt ma leghangosab­ban? Alkotmánytalan kormányunk beledobta a jelszót a társadalomba, a közéletbe, annak még ideje sem volt rágódni felette s már­is kia­­lakul egy közvélemény, mely a jelenlegi kormány intencióját is kötni kívánta s ma, mikor alapos tanulmányozása és megfontolása tárgyát képezi, valóságos hübele­­balázs módjára való létesítését kö­veteli. S kik csinálták ezt a köz­véleményt ? Kívülről az osztrák eszméken lovagoló bécsi politika s bint a nemzetiségek és s nemzet­közi szocialisták. Ma már annyira kiéleződött ez a kérdés, hogy hallgatással odázni, vagy mellőzni eminens veszélyek­kel jár. Épen egy egységes nem­zeti közvélemény kialakulása érde­kéből is szükséges az őszinteség. Vagy szükség van reá s akkor nyílt és egyenes törekvéssel kell tájékoztatni a még most csendesen hallgató és váró közvéleményt; vagy nincs szükség reá s akkor le kell törni a közvéleménynek az ilyen részleges és mesterséges erő­szakoskodását. Lehet egy harma­dik eset is: létesíteni e reformot, de nem úgy, amint ezt az idegen beavatkozások követelik, hanem amint a szükség s az ország ér­deke parancsolja , ám obstruáljanak akkor a nemzetiségiek és a nem­zetközi szocialisták, maguk akar­ták, maguk követelték s az ország nem tartozik saját gyermekeinek és ellenségeinek egyforma mérték­kel mérni. Ám, terjesztessék ki a választói jog census alapján, de a jog gyakorlása köttessék a haza­fiassághoz, minden nemzetellenes érzésű és törekvésű ember záras­sák ki e jog gyakorlásából. Nézzünk egy másik kérdést ! Régi gyakorlat, hogy a kiegyezés tárgyalásainál még a parlament sincs kellően tájékoztatva, kész és befejezett tények kerültek a nem­zet elé s azokon változtatni poli­tikai válságok nélkül nem lehetett. Ma is úgy áll a dolog. Bizonyos követelésekre nézve kialakult az egységes közvélemény, azóta tü­relmesen vár s tájékozatlanságában meglepetésekre is el van készülve. Lehet, hogy országos érdek, bizo­nyos fokú indiscrecio, de a teljes titokzatosság és tájékozatlanság ingadozóvá teszi a közvéleményt, kételyeket támaszt, elégületlenséget ébreszt s a nemzetiségek áskálódó fondorlatainak utat nyit, csábító aspirációkra ingerli s konspirációkra ad alkalmat. Egy erős és nemzeti alapon majdnem egységesen kialakult köz­vélemény állította a kormányzás élére kormányférfiainkat. Joggal várhat tehát tőlük nyíltságot s ha jövő működésükhöz erőt, támpon­tot kívánnak létesíteni, nem hagy­hatják sokáig tájékozatlanságban. Már­is tapasztalható bizonyos in­gadozás, bizonyos kétely, csendes Fürdői történet. A délutáni nap bőségesen szórta izzó sugarait a karszalon bádogtete­jére, fénylő fehér reflexet vetve a porondra, míg a terrasz zöld repké­nye mögött a vidám fürdőközönség trécselve űzte magától az unalmat, a legfőbb specialitását a nyaralásnak. Folyt a beszéd, ömlött a szóáradat össze-vissza. Az érdekes, sápadtképű, borzas hajú Dáni Margit vőlegényé­vel perelt, aki a table d’aote alatt azt a hallatlan vakmerőséget követte el, hogy Szentmarjai Juditot kiáltotta ki a legszebb asszonynak, ezt a ne­vető szemű, gömbölyű idomú, örökké izgó-mozgó fiatal özvegyet, aki körül a fürdőző férfi­nép állandó udvart formált érthető irigységére a köszvé­­nyes öreg uraknak, megbotránkozá­sára a lányos mamáknak, és bosszan­tására a mamás leányoknak. Szegény Sárdi Pista hiába esküdözött égre földre, hogy ő nem tartozik a nagy tömeghez, egyáltalán nem hódol meg a Szentmarjainé szépségének, ez a mondás is csak úgy véletlenül csú­szott ki az ajkán, mint viszhangja a többi elfogultak nézetének. Margit hajthatatlan maradt, éppen tizedszer esküdött meg a végzetes table d’ho­­te-on, hogy nem lesz egy ilyen ször­nyetegnek a felesége és ha az ujján fénylő karikagyűrű aranyértékét nem sajnálná, a jegygyűrű már régen ott pihenne valamelyik bokornak árnyé­kos tövében. Hogy szavainak nyoma­­tékot adjon, idegesen húzogatta le vékony ujjairól az ártatlan kis gyűrűt, mely néma megadással tűrte, engedte magát megszokott helyéről ide-oda ráncigáltatni. Szegény Pista homlo­kán kiült a veríték, úgy érezte ma­gát, mintha egy perc alatt eltűnt volna az árnyékot adó zöld repkény és az a mosolygó piros nap odafent az égen, kiszámított malíciával összes égető sugarait az ő árva fejének irányította volna. Szerencséjére e percben egyik öreg ur hatalmasan elásította magát, azt pedig tudjuk, hogy az ásítás a leg­­ragadósabb betegség és igy történt, hogy a korszalon egy pillanat alatt valóságos ásító teremmé változott, ami aztán a beszélgetés irányát is új térre terelte. A közvélemény rövid időn abban koncentrálódott, hogy ez a fürdő végtelen unalmas fészek, ahol semmi szórakozás, semmi mulatság nincs és ha ez tovább is így tart, ők bizony felszedik a sátorfát és szépen tovább állanak. Erre meg a doktor és a fürdőigaz­gató kezte törölni a homlokáról az izzadtság cseppeket. — Mi lesz, ha a vendégek csakugyan beváltják fenye­getésüket és itt hagyják őket a für­dővel egyetemben, mint Szent Pál az oláhokat ? Nagyot fohászkodva vete fel szemeit a doktor a felhőtlen égre, onnan felülről várva a segítséget és íme beteljesedett az Írás szava, mely szól: „kopogtassatok és megnyílnak nektek,“ mert egyszerre nagy robaj­jal fordult be az országutról az ár­nyékos fasorba egy tarka foltokkal díszített ekhós szekér és alóla egypár borzas fej dugta ki magát, a köréje sereglett fürdőközönség előtt. Időt sem engedve a találgatásnak, kimászott a kocsinak legborzasabb alakja, hóna alatt színes plakátokkal s a következő percben a mulatságra éhes közönség mohó étvággyal olvasta, hogy a halhatatlan Boskó 18-ik fia és világhírű akrobata társulata átuta­zóban rendkívüli, érdekes díszelőadást lesz szerencsés tartani a nagyérdemű közönség előtt, a legnagyobb akrobá­­cia, fizika és mágika köréből, stb.­­ Az előadás kezdete este 8 órakor vacsora után, szabad bemenet, stb. No ez volt a Pista szerencséje, mert az imént még engesztelhetetlen gyű­lölettől égő Margit egyszerre kezes báránnyá változott és legszeretetre méltóbb mosolyával kérdezte Pistától: ugye elmegyünk édes ? Pista felelet helyett, mintha ágyúból lőtték volna ki, úgy rohant a trupp igazgatójához, hogy jó előre lefoglalja a legjobb helyet, de fájó szívvel vette tudomá­sul, hogy a tisztelt című publikum oda ül, ahová akar és annyit fizet, amennyi jól esik. A férfiak ezalatt vállukra emelték a fürdő orvosát és mintegy győzelmi jelvényt, zugó éljenzés közt hordoz­ták körül, mint aki nekik ezt a ka­­pitolumi élvezetet szerezte és egy­hangú határozati javaslatot hoztak, hogy ezen élvezetes estén mindan­­­nyian jelen lesznek. Este nyolc után már együtt ült az egész díszes társaság, a hevenyészett ponyva sátor alatt, mely felett, mint százkarú szörnyeteg, némán, feketén terültek el a százados tölgyek szerte­­hajló ágai, kísértetiesen világítva meg a sátor négy oldalán leszúrt olajlámpa veresen kiömlő fényétől, míg a sátor belsejében füst és pára között, mint mozgó lidércfény imbolygóit a kacagó úri társaság. M hította Simon nagyválasztékú cipóraktárát ajánljuk a t. vevő­közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia1 szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnag­yb­b cziporaktára. Figyelmeztetés ! az előre haladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók.

Next