Szamos, 1908. augusztus (40. évfolyam, 62-70. szám)

1908-08-02 / 62. szám

XL. évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG éS K­I­A­D­Ó­H­IV­A­T­A­L : Pékéczi-utcza 8. sz. Telefon: 107. Mid­íf.aBejrg­dhe­ft Ssab­áton. * £_p kiadóhivatalfcfraB fi*eteoaefe HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutényosabb árban közöltéinek Nyi­ttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között min­den szó 4 fillér. Szatmár, 1908. augusztus 1có 2 (vasárnap) FÜG­GED­TLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületeinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. 62. szám, Mozaik. A kalendáriumi időmeghatározás nem megbízhatóbb, mint a Falb időjóslása. Falb megmondja január­ban, hogy augusztus 20-án eső lesz és csakugyan lesz, csak az a kérdés, hogy hol ? A naptár szerint volna és csakugyan pedig 1908 1908 van Franciaországban meg Angliában. Törökország, Oroszország meg a Balkán ellenben 1830 és 1850 között van. Hevüléseik vannak, mint az életbe lépő fiatal ember­nek, aki azt hiszi, hogy mindjárt jobban lesz, ha az atyai hatalom alól felszabadul. Lázaik vannak, mint a 30 éves férfiúnak, aki azt hiszi, hogy rászakad a menybeli üdvösség, ha az övé lesz, akit szeret. Szép kor ez nagyon, a tör­ténelem segítse őket, hogy minél később ábránduljanak ki. Viszont Magyarországon 1870 és 80 között vagyunk. Ezekben években zajlottak le Európában a társadalmi harcok kezdetei, mikor először bontakozott ki a világ hori­zontjának ködéből az a félig meg­tört, szomorú sugara a felismerés­nek, hogy az emberek államalko­tásaiban a pénz beszél és még a kutya sem ugat, ha a megélhetési érdeke úgy kívánja. Akkor kezdődött ez a hosszú háború, amely tízszer olyan hosszú lesz, mint a száz éves volt, a fehér és a piros rózsák harca. A prole­tár arcán kiütött a vörös halál­rózsa és a gazdagok túlfinomodásá­­nak, igazságtalan kultúrájának élet­­képtelen fehér rózsája. Ez a háború a politikai élet küzdőterén vívja meg a döntő tu­­sákat, ahová a belépti jegyet a szavazati jog adja meg. Minálunk most csinálja Andrássy a karzati állóhelyre szóló belépti jegyeket. Mert bizony nézők lesz­nek csak egyelőre azok az újon­cok, akik a választói reform útján bekerülnek a politikai jogokba. Szép dolog a szavazati jog, de pénz nélkül, intelligencia nélkül és gondolatszabadság nélkül annyit ér, mint a puska töltés nélkül. Ha az egész kormányhatalom, az egész közigazgatás és minden vagyon összefog, hogy a megadott szavazati jogot ártalmatlanná tegye, akkor az jó darabig annyi, mintha meg sem adták volna. És ha csak az alsóbb osztályok sérelme volna ez, akkor azt mon­danám, üsse kő, azaz, hogy dögöl­jön meg kiki magának, mert mi közünk van nekünk a más szava­zatához. De ne felejtsük el mi kereske­dők, orvosok, ügyvédek, iparosok és középbirtokosok, hogy minden egyes voksot, amit a reformnál elsinkófálnak, mi veszítjük tulajdon­képpen. A mi szövetségesünk volna vég­sorban a csírázó negyedik rend a nagybirtokkal és a nagypapokkal­­ szemben és minket segítene arra,­­ hogy magunkhoz ragadjuk az or­szág hatalmát, amely a fejlődés mai szakában minket illet Isten és ember előtt. Aki tehát a markába kacag, mikor élvezi a „ Budapesti Hírlap “­­ban, hogy Andrássy hogyan sor­vasztja össze a jövő választójogát, az csak akkor tudja, hogy mit cselekszik, ha egyidejűleg óhajtja, hogy Magyarország a nagybirtok és az ipari pangás hazája marad­jon mindörökké, ámen! Bff. A tanácsból. Tekintettel azon körülményre, hogy a szatmár—mátészalkai h­ó­­vasútnak Julius hó 31-én, tehát pénteken, mi­kor a rendes tanácsülési nap van, volt a nevezett vasut mütanrendőri bejá­rata, a tanácsülés kivételesen csütör­tökön délelőtt ment végbe, mely al­­kalommal a tanács a postapalota épi­sére vonatkozó ajánlatok közül a Pogarassy Sándor mérnökét, mint a legolcsóbbat, fogadta el és azt jóvá­hagyás végett a kereskedelmi minisz­terhez terjesztette fel. A többi aján­lattevők bánatpénzét a tanács vissza­utalta. Volt még egy másik felterjesztés is, amely a fertőtlenítési díjak, illetve költségeknek a belügyminiszter által leendő megtérítésére vonatkozott. A tanács e felterjesztésben kérte a bel­ügyminisztert, hogy az ez év első fe­lében felmerült fertőtlenítési költsé­gek 60 százalékát az országos beteg­ápolási alap terhére, a törvény értel­mében a városi közpénztárnak térítse meg. A tanácsülést ezután dr Vajay Ká­roly polgármester több kisebb ügy elintézése után berekesztette. A Szatmár—Mátészalkai vasút megnyitása. Szatmár, Julius 31. A Szatmár—mátészalkai h. é. vasút oly sok vajúdás után f. é. julius hó 31-én — illetve tegnapelőtt megnyílt. A szatmári indóház I. osztályú vá­rótermében a meghívott vendégek már délelőtt 9 órára mind együtt voltak mikor Marzsó Károly vasúti és hajó­zási főfelügyelő, mint a kereskedelmi kormány hivatalos kiküldöttje csak­hamar megjelenvén, a megjelent hiva­talos kiküldöttek előtt a vasút műtan­­rendőri bejárásról szóló miniszteri leiratot felolvasta és ennek alapján annak foganatba vételét elrend­­te. A hivatalos kiküldöttek a következők voltak: Szatmár-Németi szab. kir. vá­ros törvényhatósága részéről : Dr. Va­jay Károly polgármester, Kőrösmezei Antal főjegyző, Dr. Antal Sándor tisztifőügyész és Erdélyi István vá­rosi főmérnök. Szatmár m­egye récséről Kacsó Károly műszaki tanácsos és Mangu Béla tb. főjegyző. A m. á. vasutak részéről B>>lsinszky Vladimir debreceni h. üzletvezető, Mándy Bertalan szatmári forgalmi fő­nök, Polesenszky Gyula a Szatmár— Mátészalka h. é. vasút igazgatója, Banner, Balogh, Valkó Károly és Sztupkay Dénes oszt. mérnökök, Péchy László helybeli állomásfőnök. A sza­­bolcsmegyei h. é. vasutaktól Harts Károly főfelügyelő és Dr. Gregersen Endre ügyvéd, a vasút építője, Dr. Péchy László mátészalkai főszolga­bíró is. Ezenkívül képviselve volt Szatmár Egy asszony és egy férfi. A csókok közt, égető mámorban eltöltött éjszaka hajnalon az asszony­nak bizarr ötlete támadt: hagyjuk ott a szobám fülledt levegőjét és men­jünk valahová a fák közé, megnézni a napkelést. Csakhogy mire a hű­­vösvölgybe értünk, vakítón világos reggel volt már és elszállt a harmat. Szorosan egymáshoz húzódva, kéz a kézben mentünk a poros út szélén, s dideregtünk mind a ketten. Egyikünk sem beszélt, de kényszeredett arca­inkról látszott, hogy a nagy meleg­ség, mit szerelmes alkonyatokon egy­másra sugároztunk, eltűnt, kirobbant. Utólért hát bennünket az első nagy csalódás. Ki hitte volna, hogy mi még fázni fogunk egymás közelében. És hogy a részegség után a szo­morú kijózanodás mindinkább közele­dett, szorongató önvád támadt ben­nem és átkoztam magamban könnyel­műségemet. Mikor az asszony este besietett hozzám, a nyakamba bo­rulva, csókjaival elárasztva sírta a fülembe, hogy azzal a másikkal nem tud tovább élni és mindörökkig ve­lem marad — a lelkére kellett volna beszélnem és ha szép szerével nem fogadta volna meg a tanácsomat, kényszeríteni kellett volna a vissza­térésre. Hanem elkeseredett, nem­törődöm hangulataim voltak akkor. A pillanat segítségével támadt kapcsok közül egyesek állandóvá váltak, két asszony is — kik azért jöttek hozzám, mert szükségük volt rám, mert ők akartak engem — folytonosan üldözött, hazug morális vádakat szegezett a mellem­nek és azt akarta, hogy szabadító hőseként szerepeljek. Minden nő egy kevéssé romantikus lovagot lát a sze­retőjében s ideális tulajdonságokat hazudik rája, ilyen módon akarván széppé varázsolni a kigunyo­t s el­itélt viszonyokat. Ahogy a némán lépkedő Irma as­­szony tökéletes vonásait vizsgálat­iam, végső kétségbeesés támadt ben­nem. Íme, a társadalmunk hitvány vi­szonyai belekényszerítettek, hogy sza­badságomat lekössem és talán az egész életemet odaadjam egy te­remtésnek, akit nemesebb, bensőbb, szentebb vágyak nem fűznek hozzám és akit éppen emiatt nem is szeretek. Dilemma útvesztőjébe buktam el. A szemforgató ájtatosság rám rivall majd, ha jön a kiábrándulás után a per­patvarok, megbánás ideje, talán tra­gikus ideje. Miért keveredtem vele össze akkor, mikor először csókoltuk meg egymást, amikor még visszatérhettem volna. De megtehettem e ezt? Hiszen ő menekülni akart egy életviszonyból, kinyílott szemekkel, kitisztult fejjel egy családi köteléket akart széttépni, melyet akaratán kívül bogoztak rája. Az örök, szent forradalom nevében bátran mindenét kockára téve, jött. Visszautasíthattam-e ? Félbeszakítottam ezt a gyötrő gon­dolkodást és elhatároztam, hogy elő­veszem az „élni tudás“ bölcs és min­denkor beváló elvét; olyan kellemessé teszem a helyzetet, amilyenné csak lehetséges. Gyöngéd, szerelmes szavakat sut­togtam Irma fülébe. Nem válaszolt. Elkezdtem beszélni neki a­ jövendőről, a kettőnkéről és színes képeket kel­tettem föl képzeletében. Együtt me­gyünk az alkonyatig, kiszakadva a rut világból, elvonulva valami kis csöndes falunak nádfödeles honába. — Hát mért nem beszélsz már va­lamit? — fogattam. Csodálatos megdöbbentőn, idegen tekintettel pillantott rám és eltávolo­dott tőlem. — Mi ez ? — kérdeztem megütöd­ve. — Csúnya vagy! — mondta dur­­cás, de komoly kacérsággal. — Csúnya ? — hebegtem zavartan. A hiúságom erősen dolgozni kezdett. Igazsága lehet Irmának. Hiszen alig tudom m­itvatartani a szememet az álmosságtól. És ilyenkor, alvás nél­kül való éjszaka után, fakó, halvány­­szürke szinü az arcom. Akkor jutott Róth Simon nagy választékú cipőraktárát ajánljuk a t. vevő­közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrásra. Közvetlen s ^Pannóniai szálloda mellett. — Siatiáf és vidéke legnagyobb cziptaiira. Figyelmeztetés ! az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári ár­ak az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók !

Next