Szamos, 1908. október (40. évfolyam, 79-87. szám)
1908-10-01 / 79. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületeinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Égési ívre 8 bor, — Félévre 4 bor. — Negyedévre 2 bor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékéczi utcza 8. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijait Sxatm&ron, a lap kiadóhivataléban ír/desapj HIRDETÉSEK: KészpéniEzetés mellett a legjutányosabb árban közöltét»« Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Vasuti átjárók, (Két közlemény.) (K.P.) A pályaudvar kibővítés tervei szept. hó 22-én egy vegyes bizottsági tárgyalás alkalmával nyilvánosságra kerültek. A terveknél bizonyára az a része érdekli a város közönségét legközvetlenebbül amely módozatokat keres arra hogy a jövőben a vasúti és közút forgalom egymást lehetőleg nem zavarva legyenek lebonyolíthatók A vasutat a kibővítés körzetében három közúti átjáró metszi. Egy északon az udvarii uton, a másik középen az Attila utca végén, a harmadik pedig délen a bányai uton, az adóhivataltól nem messze. Az udvari úti átjárót a vasút át szándékozik építtetni úgy, hogy az a jövőben a vaspálya alatt vezet keresztül. E ponton tehát a vasúti és közúti forgalom egymástól függetlenné válnak, mivel pedig ez az ideális állapot, a tervezés e részéről nincs tovább mit beszélni. A másik két átjáróval nem lehet iy rövidesen végezni. I. Az Attila utcai átjáró. A tetemesen emelkedett vonaforgalom miatt kénytelen a vasút ezt az átjárót a pályaudvar terüetébe mintegy bevonni annyiban, hogy ott a fősínpár mellett még egy második, úgynevezett tolató vágányt is építtet, amely a híd elé majdnem a bányai útig fog inyulni. Ily körülmények között üzemszabályellenes, — igy mondja a vasút — hogy az átjáró mai alakjában, vagyis pályaszintben a mai helyén továbbra is megmaradhasson. A közúti forgalom érdeke tagadhatatlanul azt kívánná hogy ha az átjáró pályaszintben meg nem maradhat, akkor a köz’ út vagy a pályaszint felett, vagy : pedig az alatt nyerjen átvezetést, 1 szóval: vagy felül, vagy pedig aluljárót kell építtetni. Úgy az egyik mint a másik megoldásnak — a kettő különben lényegében egy — súlyos akadályai vannak. Ugyanis : Akár az eséssel, akár az emelkedéssel a mai úttestben maradni úgyszólván lehetetlen, mert: akár a pályaszint felett megfelelő magasságban, akár az alatt megfelelő mélységben szeli is át a közút a vasutat, az előálló nívókülönbséget egy, az Attila utcába benyúló, körülbelül 200 méter hosszú kaptató, vagy ereszkedővel kell kiegyenlíteni. Ahány magántelek sorakozik ebbe a hosszba, ugyanannyi kártalanítási perek. Ezenkívül az átjáróba lejtővel, vagy emelkedővel kellene bekapcsolni a pályaházhoz kiágazó utat is és át kellene építtetni a kisvasút szomszédos szakaszát. A magánérdekek súlyos bekomplikálódása és a tetemes építési költség tehát az a kettős nagy ok, amely a vasút részéről, viszont az Attila utcának formájából való kivetkőztetése, valamint a pályaház és a város között hullámzó szemét -forgalom megnehezítése az a másik okpár, amely a város közönsége részéről ezt a megoldást már eleve is elfogadhatatlannak minősíti. Az átjárónak ezek szerint ki kellene kanyarodni az Attila utcából. Ez történhetnék vagy délre, vagy északra. Dél felől magántelkeket kellene kisajátítani, amire — ha pénz van — van mód is; nincs azonban mód arra, — legalább rövid határidős — hogy egyúttal a vasút külső oldalán a szükséges temető-területeket is meg lehessen szerezni. Ezek szerint az átjáró egyedül elfogadható megoldása alig lehet más ma és a jövőben is, mint hogy az — akár mint alól, akár mint felüljáró bekanyarodik a Kossuth kertbe és érintetlenül hagyván a pályaházhoz vezető ut mai alakja: .., ezt és a vasutat, vagy mint felülvezető’ viadukt, avagy pedig alól, mint alagút keresztezi. Ezen átjáró felépítése azonban — úgy odavetve — cirka 300,000 koronába kerül az esetben is, ha az tisztán csak praktikus célokat szolgál s azonfelül áldozatul követel a Kossuth-kert előrészéből mintegy 3000 négyzetméter területet. Nem szabad azonban a kérdéses helyen az átjárót tisztán praktikus építménynek tekinteni, hanem azzal szemben — mert hisz a város diszkertjén vezetne keresztül —■ esztétikai követelményeket is kell támasztani, úgy de ez igények megfelelő kielégítési ismét pénzbe, még pedig nem kevés pénzbe kerül. Röviden: még a ha hajlandó is a város közönség! Kossuth-kert megcsonkításába belenyugodni, — hisz a később időkben ez úgy is valószínűleg elkerülhetetlen lesz — az átjárt felépítése e módozat szerint oly anyagi eszközöket igényel, amilyeneket a rendelkezésre álló fedeze keretébe beilleszteni nem lehet. Ily körülmények között a vasút a kibővítési tervek szerint úgy kívánja elintézni a kérdést, hogy az átjárót a járműves forgalom elől elzárja, a gyalogforgalom számára lépcsős átjárót építtet és az Attilautca végét egy, a pályatest mellett haladó, újonnan kinyitandó úttal — épp a járműves forgalom érdekében — a bányai úti átjáróhoz kapcsolja. Az átjárónak a járműves forgalom elől való elzárása ellen, igen illetékes helyről tiltakozó szó hangzott el, abból az indokból, hogy ez átjáró megszűnése folytán állítólag veszélyeztetve lenne az Attila utca és környékének forgalmi jelentősége. Az ellenzés érthető és méltányolandó, azonban annak indokolása kívül esik az eljövendő valódi következmények súlypontján. Az Attila utca forgalmi jelentőségét és mai fellendülését ugyanis elsősorban annak a rajta osztatanul átmenő forgalomnak köszöni. A nőegylet szinliki szinielőadása és hangversenye. 1908. szeptember 27. A nőegylet megint nagy gondban volt. Üres a kassza, nincs ennivalójuk a szegényeknek és árváknak! Valamit csinálnunk kell. Az okosok kis tanácsot tartottak. Én is ott voltam. Az üdvözlések örvendezései után, ami nálunk nagyon is stílszerűen megy végbe s és azért valamivel több időt vesz igénybe, a legkellemesebb benyomások között helyet foglaltunk. A nyájas olvasó talán mosolyog a fentebbi megjegyzésen, pedig nincs oka reá, mivel ez csak modern tanácskozási taktika, mert mi még a szertartásos perceket sem szoktuk fecsérelni, ellenkezőleg a szívből jövő mosolygás selyem kendője alatt a legkomolyabb lélektani tanulmányokat végezzük, úgy hogy amikor az elnök az ülést megnyitja, mi a legmerészebb terveket is a legnagyobb elszántsággal kockáztathatjuk. „Hölgyeim és uraim, szegényeink éhezni fognak“ — szól az elnöknő. „Ez lehetetlen,“ — feleljük. „Önök szellemesek, találékonyak, hát találjanak ki valami jót, meglepőt.“ „Mariskám (az alelnöknőhöz) mit gondolsz ? „Én? Sokat gondolok, új eszmém is van, csak legyen aki megvalósítsa!“ „Csak ki vele, megcsináljuk!“ „Titkár úr, mit gondol Ön.“ „Én? Hátha Nagyságod németül kértezett volna, úgy azt feleltem volna a mit a Wolkenberg barátom Lengyel kispap társa szórakozottságában felelt a bécsi egyetemen, amikor a professori magyarázat hevében hirtelen megkérdezte. hosrv : .No Domine Csiszárik Was meinen Sie ? — Ik ? — ik — ik meine Nyiksz!“ válaszolt a meglepett, így csak azt mondom, hogy nincsenek eszméim azaz hogy nincs eszmém!“ „Kétségbeejtő !* „Azt hiszem legjobb lenne, ha concerted szinielőadást rendeznénk a lóverseny alkalmából.“ Szűcs Sándor főjegyző : „Kitűnő ötlet! éppen ezt gondoltam én is.“ Elnök: „És önöknek, hogy tetszik a gondolat ?“ Mi: „Remek lesz!” „Tehát kimondom a határozatot, lesz concert biztosan, — utána bál — ha lesz, mert mi, ha a drága pénzt kiigényeljük, meg is szolgálunk érette!“ „És most fel, hölgyeim! a rendezésre.“ Az idő rövid, a tennivaló sok!“ A szerepek ki lettek osztva, mindenki munkához látott, azaz hogy a mindenki Gray Gézáné, Jékei Károlyné, Nuszer Dezsőné, Nagy Leona jegyzőnkből állott, — mi pedig : Szűcs Sándor és mi segédkeztünk. „Jaj Istenem! Hogy fog ez végződni ?* mondja Jékernó. „Tudja, titkár úr, már előre félek a sok kosártól. Mert mind jönne szívesen a mama is belenyugszik, — aztán a legtöbben meggondolják a dolgot és azon melegében lemondanak, a megmaradónak pedig bizonytalanok. (Aminthogy pl. 2 számot a legutolsó napon sürgönyöztek le).“ „Nekem mondja Nagyságod ?“ „Hiszen nekem is vannak dúsgazdag tapasztalataim. Volt idő, amikor a szereplőkön kívül, 10-en voltak tartalékban, sőt még többen a prehendáltak, mert mellőzve érezték magukat: „Miért ő és nem én? Én biztosan és jobban megcsináltam volna, na aztán csak van egy kis különbség köztünk, nézzen reám !“ A vége pedig az lett, hogy a lebiztosabb a 12-ik órában maradt Is