Szamos, 1908. október (40. évfolyam, 79-87. szám)

1908-10-01 / 79. szám

FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületeinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Égési ívre 8 bor, — Félévre 4 bor. — Negyedévre 2 bor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékéczi­ utcza 8. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijait Sxatm&ron, a lap kiadóhivataléban ír/d­esapj HIRDETÉSEK: KészpéniEzetés mellett a legjutányosabb árban közöltét»« Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Vasuti átjárók, (Két közlemény.) (K.P.) A pályaudvar kibővítés tervei szept. hó 22-én egy vegyes bizottsági tárgyalás alkalmával nyil­vánosságra kerültek. A terveknél bizonyára az a része érdekli a vá­ros közönségét legközvetlenebbül amely módozatokat keres arra hogy a jövőben a vasúti és közút forgalom egymást lehetőleg nem­ zavarva legyenek lebonyolíthatók A vasutat a kibővítés körzetében három közúti átjáró metszi. Egy északon az udvarii uton, a másik középen az Attila­ utca végén, a harmadik pedig délen a bányai uton, az adóhivataltól nem messze. Az udvari­ úti átjárót a vasút át szándékozik építtetni úgy, hogy az a jövőben a vaspálya alatt vezet keresztül. E ponton tehát a vasúti és közúti forgalom egymás­tól függetlenné válnak, mivel pedig ez az ideális állapot, a tervezés e részéről nincs tovább mit beszélni. A másik két átjáróval nem lehet iy rövidesen végezni. I. Az Attila­ utcai átjáró. A tetemesen emelkedett von­af­­orgalom miatt kénytelen a vasút ezt az átjárót a pályaudvar terü­­etébe mintegy bevonni annyiban, hogy ott a fősínpár mellett még egy második, úgynevezett tolató vágányt is építtet, amely a híd elé majdnem a bányai útig fog inyulni. Ily körülmények között üzemszabályellenes, — igy mondja a vasút — hogy az átjáró ma­i alakjában, vagyis pályaszintben a mai helyén továbbra is megma­radhasson. A közúti forgalom ér­­­­deke tagadhatatlanul azt kívánná hogy ha az átjáró pályaszintben meg nem maradhat, akkor a köz­­’ út vagy a pályaszint felett, vagy : pedig az alatt nyerjen átvezetést, 1 szóval: vagy felül, vagy pedig alul­­járót kell építtetni. Úgy az egyik mint a másik megoldásnak — a kettő különben lényegében egy — súlyos akadályai vannak. Ugyanis : Akár az eséssel, akár az emel­kedéssel a mai úttestben maradni úgyszólván lehetetlen, mert: akár a pályaszint felett megfelelő ma­gasságban, akár az alatt megfelelő mélységben szeli is át a közút a vasutat, az előálló nívókülönbséget egy, az Attila­ utcába benyúló, kö­rülbelül 200 méter hosszú kaptató, vagy ereszkedővel kell kiegyenlí­teni. Ahány magántelek sorakozik ebbe a hosszba, ugyanannyi kárta­lanítási perek. Ezenkívül az átjá­róba lejtővel, vagy emelkedővel kellene bekapcsolni a pályaházhoz kiágazó utat is és át kellene épít­tetni a kis­vasút szomszédos sza­kaszát. A magánérdekek súlyos bekomplikálódása és a tetemes építési költség tehát az a kettős nagy ok, amely a vasút részéről, viszont az Attila­ utcának formájából való kivetkőztetése, valamint a pályaház és a város között hullámzó sze­mét -forgalom megnehezítése az a másik okpár, amely a város kö­zönsége részéről ezt a megoldást már eleve is elfogadhatatlannak minősíti. Az átjárónak ezek szerint ki kellene kanyarodni az Attila­ utcá­­ból. Ez történhetnék vagy délre, vagy északra. Dél felől magántel­keket kellene kisajátítani, amire — ha pénz van — van mód is; nincs azonban mód arra, — legalább rövid határidős — hogy egyúttal a vasút külső oldalán a szükséges temető-területeket is meg lehessen szerezni. Ezek szerint az átjáró egyedül elfogadható megoldása alig lehet más ma és a jövőben is, mint hogy az — akár mint alól, akár mint felüljáró­­­ bekanyarodik a Kossuth kertbe és érintetlenül hagy­ván a pályaházhoz vezető ut mai alakja: .., ezt és a vasutat, vagy mint felülvezető’ viadukt, avagy pedig alól, mint alagút keresztezi. Ezen átjáró felépítése azonban — úgy odavetve — cirka 300,000 koronába kerül az esetben is, ha az tisztán csak praktikus célokat szolgál s azonfelül áldozatul köve­tel a Kossuth-kert előrészéből mintegy 3000 négyzetméter terü­letet. Nem szabad azonban a kér­déses helyen az átjárót tisztán praktikus építménynek tekinteni, hanem azzal szemben — mert hisz a város diszkertjén vezetne keresztül —■ esztétikai követelmé­nyeket is kell támasztani, úgy de ez igények megfelelő kielégítési ismét pénzbe, még pedig nem ke­vés pénzbe kerül. Röviden: még a ha hajlandó is a város közönség! Kossuth-kert megcsonkításába belenyugodni, — hisz a később időkben ez úgy is valószínűleg elkerülhetetlen lesz — az átjárt felépítése e módozat szerint oly anyagi eszközöket igényel, amilyene­ket a rendelkezésre álló fedeze keretébe beilleszteni nem lehet. Ily körülmények között a vasút a kibővítési tervek szerint úgy kí­vánja elintézni a kérdést, hogy az átjárót a járműves forgalom elől elzárja, a gyalog­forgalom számára lépcsős átjárót építtet és az Attila­­utca végét egy, a pályatest mel­lett haladó, újonnan kinyitandó úttal — épp a járműves forgalom érdekében — a bányai úti átjáró­hoz kapcsolja. Az átjárónak a jármű­ves forga­lom elől való elzárása ellen, igen illetékes helyről tiltakozó szó hang­zott el, abból az indokból, hogy­ ez átjáró megszűnése folytán állí­tólag veszélyeztetve lenne az At­­tila­ utca és környékének forgalmi jelentősége. Az ellenzés érthető és méltá­nyolandó, azonban annak indoko­lása kívül esik az eljövendő valódi következmények súlypontján. Az Attila­ utca forgalmi jelentő­ségét és mai fellendülését ugyanis elsősorban annak a rajta osztat­­anul átmenő forgalomnak köszöni. A nőegylet szinliki szinielőadása és hangverse­nye. 1908. szeptember 27. A nőegylet megint nagy gondban volt. Üres a kassza, nincs ennivalójuk a szegényeknek és árváknak! Valamit csinálnunk kell. Az okosok kis tanácsot tartottak. Én is ott voltam. Az üdvözlések örvendezései után, a­mi nálunk nagyon is stílszerűen megy végbe s és azért valamivel több időt vesz igénybe, a legkellemesebb benyo­mások között helyet foglaltunk. A nyájas olvasó talán mosolyog a fentebbi megjegyzésen, pedig nincs oka reá, mivel ez csak modern tanácsko­zási taktika, mert mi még a szertartá­sos perceket sem szoktuk fecsérelni, ellenkezőleg a szívből jövő mosolygás selyem kendője alatt a legkomolyabb lélektani tanulmányokat végezzük, úgy hogy a­mikor az elnök az ülést meg­nyitja, mi a legmerészebb terveket is a legnagyobb elszántsággal kockáztat­­hatjuk. „Hölgyeim és uraim, szegényeink éhezni fognak“ — szól az elnöknő. „Ez lehetetlen,“ — feleljük. „Önök szellemesek, találékonyak, hát találjanak ki valami jót, meglepőt.“ „Mariskám (az alelnöknőhöz) mit gondolsz ? „Én? Sokat gondolok, új eszmém is van, csak legyen aki megvalósítsa!“ „Csak ki vele, megcsináljuk!“ „Titkár úr, mit gondol Ön.“ „Én? Hátha Nagyságod németül kér­­tezett volna, úgy azt feleltem volna a mit a Wolkenberg barátom Lengyel kispap társa szórakozottságában felelt a bécsi egyetemen, a­mikor a professor­i magyarázat hevében hirtelen meg­kérdezte. hosrv : .No Domine Csiszárik Was meinen Sie ? — Ik ? — ik — ik meine Nyiksz!“ válaszolt a meglepett, így csak azt mondom, hogy nincsenek eszméim azaz hogy nincs eszmém­!“ „Kétségbeejtő !* „Azt hiszem legjobb lenne, ha con­certed szinielőadást rendeznénk a ló­verseny alkalmából.“ Szűcs Sándor főjegyző : „Kitűnő öt­let! éppen ezt gondoltam én is.“ Elnök: „És önöknek, hogy tetszik a gondolat ?“ Mi: „Remek lesz!” „Tehát kimondom a határozatot, lesz concert biztosan, — utána bál — ha lesz, mert mi, ha a drága pénzt kiigé­nyeljük, meg is szolgálunk érette!“ „És most fel, hölgyeim! a rende­zésre.“ Az idő rövid, a tennivaló sok!“ A szerepek ki lettek osztva, mindenki munkához látott, azaz hogy a mindenki Gray Gézáné, Jékei Károlyné, Nuszer Dezsőné, Nagy Leona jegyzőnkből ál­lott, — mi pedig : Szűcs Sándor és mi segédkeztünk. „Jaj Istenem! Hogy fog ez végződ­ni ?* mondja Jékernó. „Tudja, titkár úr, már előre félek a sok kosártól. Mert mind jönne szívesen a mama is belenyugszik, — aztán a legtöbben meggondolják a dolgot és azon melegében lemondanak, a meg­maradónak pedig bizonytalanok. (Amint­hogy pl. 2 számot a legutolsó napon sürgönyöztek le).“ „Nekem mondja Nagyságod ?“ „Hiszen nekem is vannak dúsgazdag tapasztalataim. Volt idő, amikor a sze­replőkön kívül, 10-en voltak tartalék­ban, sőt még többen a prehendáltak, mert mellőzve érezték magukat: „Miért ő és nem én? Én biztosan és jobban megcsináltam volna, na aztán csak van egy kis különbség köztünk, nézzen reám !“ A vége pedig az lett, hogy a le­biztosabb a 12-ik órában maradt Is

Next