Szamos, 1908. december (40. évfolyam, 97-116. szám)

1908-12-03 / 97. szám

FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületeinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Elér íidiéii­ér: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban­/folültetoc­ Igen évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Rákóczi-utcza 9. sz. Telefon: 107. Nyilttér sora 20 fillér. Egyes szám­or­ 10 fillér. Mindenmid­a dijak Sxetmeros, * Up­hiaddhiV­iaUeta (UeteauOk Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Kocsurekék. (T.)­­ „Ez borzasztó­­“ — mondotta Wekerle Sándor a Ko­­csurek-féle kiáltványhoz. — „Nekünk mondja ?“ — ezt kell erre válaszolnia mindenkinek, aki nem lett volna hajlandó alá­írni a néppárti kiáltványt, amely azon az alapon támadja a Curia ítéletét, mert az ítélő tanácsban nem országos arányaikban ültek a felekezetek. Csakugyan nagy fogyatékossága igazságszolgáltatásunknak, hogy a kúriai­ tanácsokra nem egy ezred­rész zsidó és nem 0­6 református esik. A Curia azonban már meg van úgy ahogy, és azon csak úgy hir­telenjében változtatni nem lehet. A néppárti kiáltvány nem is bün­tetőjogi kritika, hanem politikai tény, a politikai tények pedig a vízbe dobott kő módjára gyűrűző hullámokat mozgatnak meg a köz­élet vizeinek felületein. A holt vizek maguktól nem mozdulnak. De olyan posvány volna-e már a magyar közélet, amelynek tükrén nyomot sem vet, ha felkavarják a fenekén vejő min­den iszapot ? Nem lehet senkinek szava az ellen, hogy a néppárti programm­­ban benne van az egyházpolitikai törvények revíziója. Mindenki olyan programmot csinál, amelyik jó rá nem az országnak, hanem neki magának. Ez az, amit politikai véleményszabadságnak nevezünk. Ha a néppárt minden elismerésre méltó politikai ösztöne azt súgja neki, hogy a lefolyt évek politikai forrongásainak egyedüli és legfőbb eredménye az, hogy az ország többsége néppárti irányzatokkal telt meg és ha a néppártnak van esze hozá, — amint kétségtelenül van — hogy le akarja aratni, amit a számára atyai gondossággal ve­tett a koalíció a közélet humusán is alól felszántott talajába, — ak­kor tehetségtelen politikai kezdő az, aki a néppárt elszánt csapatával szemben liberalizmusról, régi idők politikai kincseinek vandál feldúlá­­sáról, az állam jogairól és más szép igazságokról siránkozik. Meg kell barátkoznunk ezzel a félhomál­lyal, amit a régi istenek alkonya borít hazánk közéletére. A liberalizmus, amely előmun­­kása lehetett volna egy egészséges államéletnek, szegény liberalizmus meghalt. Végelgyengülésben halt meg és a hosszas kopás miatt, aminek folytonos és üres hangoz­tatással kitették. A néppárt csinálja a maga poli­tikáját. Okosan és ügyesen. Fel­használja hozzá azt a varázst, amit az uralkodó többséghez való tar­­tozandóság a nemzet szemében bárkinek is kölcsönöz, akire a köz­ponti bélyegzőt rásütik. És nevet­ségessé teszi magát az, aki okos­ságot és ügyességet szemrehányás képen hangoztat a cinkosával szemben. A néppárt megszívta magát az uralkodó többség duzzadt és vakí­tóan fehér emlőiből. Csenevész, vézna gyerek volt, mikor hizó­­kurára fogták és elkezdték táplálni a Kossuth-nimbusz meg az alkot­mánypárti tekintélyek életnedveivel. Most már szép, daliás ifjúvá fejlődött. Most már szárnyára kel­lete u fán bocsá­tni. Hadd kezdje meg a nyílt küzdelmet 50 év po­litikai és kulturmunkájának minden felhalmozott kincse, Deák és Kos­suth minden öröksége, Széchényi minden értékes gazdasági dogmája ellen. Minden harcnak végének kell lennie valamikor, hiszen a harcok változása: ez a világtörténelem. De ehez szükséges, hogy a har­cok kezdődjenek. Hogy beszéljünk egyszer nyíltan és nem becsületesen, mint ahogy a politikában szokás. Beszéljünk a dolog érdeméről és arról, hogy Magyarországon csak két párt van. Néppárt vagy nem néppárt. Tűzze a nemzet közvéleménye ezt a kér­dést napirendre és szavazzunk. Akkor aztán meglátjuk, hogy borzasztó-e, vagy nem borzasztó? Politikai hírek. A politikai élet homlokterébe a Kocsurek-eset áll. A Curia elítélte Kocsurek Rezső pozsony­­szentiványi kath. lelkészt, mert a híveit arra buzdította a szószékről, hogy ne írják alá a házassági ak­tusról felvett jegyzőkönyvet. A néppárt tagjai ezzel az ítélet­tel szemben kiáltványt bocsátottak ki, amelyben felhívják az összes katholikusait, hogy egyetlen egy esetben se írják alá többé a há­zassági cselekményekről fel­vett jegyzőkönyeket. A kiáltvány politikai jelentőségé­től eltekintve, amel­lyel lapunk vezetőhelyén foglalkozunk, jogá­­szilag is súlyos tévedésen alapszik. A bölcs kádi. (Me&e.) Egy igaz hitű muzulmán, akinek Allah kegyelme sok minden földi jók­kal bőséges részt juttatott igen nagy keserűséget hordozott a lelkén. Háremének disze e földi paradi­csomnak legbájosabb hurija a szép­séges Fatime volt, az a­ki a jámbor töröknek bizonyos dolog által keserí­tette meg oly annyira, az életét. Nem mintha csókjait sajnálta volna nagy csillagszemének szerelmet ra­gyogó sugaraival fukarkodott volna, de még liliom két karjának ölelgeté­­seit sem fogadta meg az ő szerelmes urától és parancsolójától, a­mit az egy hölgyétől sem fogadott el oly gyakran és olyan szívesen, mint az ő szépséges Fatiméjétől. A­mint később kiviláglik — sokkal egyébb volt az, mint szívbeli ügy. A jámbor török nagy lelki gyönyö­rűséggel vette tudomásul, hogy lakik Sztambul városában egy bölcs kádi kinek Alah kegyelme nemcsak hos­­­sz­u szakáll, hanem bosszú észt is adott, hogy a hozzá folyamodó szó­­szerencsétlenek baján illő honorárium mellett segitni is tudjon. Nosza kapta hát magát és sok drága ajándékkal és még több re­­ménységgel, illő kísérettel útra kelt Sztambul felé. Bölcs kádi monda — nagy alázat­tal járulva az öreg elé — igen nagy utat tettem meg, hogy tanácsodat, amelyre oly igen nagy szükségem vagyon — kikérjem. Ne vond azt, meg hát tőlem óh bölcsek­ bölcse, én hálás leszek hozzád és drága kin­csekkel halmozlak el minden szava­dért. A kádi nem csak bölcs, hanem kapzsi is lehetett, mert a tekintete für­késöve mustrálta a tarkahimzésü selyem zacskót, a melyben a török a kincsét és drágaságait hordja s melynek egyik csücske ez alkalommal is szinte kacérkodva sandított elé a kétségbe esett török drága selyem övje alól. Ez észre vette a sokat mondó pil­lantást s nagy alázattal ürite ki pén­zes zacskójának tartalmát, a kádi lábai elé. Ne vonakodjál e csekély ajándékot elfogadni Oh bölcs kádi a te legalá­­zatosabb szolgádtól. No fiam hát ki vele, mondá a bölcs. Asszony vagy politika ? Valóban az, a­mit előbb említettél a­ bölcsek bölcse. Minden kissebb bajomat el tudnám én igazítani: politika, háború, tűz­vész vagy árvíz — oda sem néznék én ilyen csekélységnek — hanem itt asszonnyal van, baj még pedig nyelves asszonnyal. Keserves tekintetét a kádira emelte s látva ennek nyugodt, biztató arcát, egész neki bátorodva beszélni kezdett: Oh bölcs kádi az én lelkemnek ékessége, háremem büszkesége az én szerelmetes Fatimám az oka, az én nagy keserűségemnek Allah kegyelme elhalmozta őt, min­den szépséggel és kedvessége, s ha tündér ajkáról szedem a földi üdvös­séget és hajának puha bársonyát si­mogatom, már életemben részem van az ígért paradicsom minden gyönyö­rűségében, de — de a nyelve óh böl­csek bölcse — és a rettenetesen mér­ges természete ez ez, ami engem színed elé vezetett. Ingerlékeny a társnőivel és a szol­gálatra rendelt személyzettel szemben. Elégedetlen — a kincsek, amivel elhalmozóra nem eléggé csillogók — a fürdők melyeket számára készíteni rendelek nem eléggé illatosak — a Ba Róth Simon nagyválasztéku cipóraktárát , W ajánljuk a t. vevő—közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. ^eM Közvetlen a ^Pannónia' szálloda mellett. — Szamár és vidéke legnagyobb czipója. . az és téli idényre megrendelt valódi finom sehevraux és box bőrből készült legújabb csivatu fekete és barna szinü úri-, női- és gyermek­cipők Reiter és Róth Szatmár, Árpád­ u. 13. Telefon 183.

Next