Szamos, 1908. december (40. évfolyam, 97-116. szám)
1908-12-03 / 97. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületeinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Elér íidiéiiér: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban/folültetoc Igen évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Rákóczi-utcza 9. sz. Telefon: 107. Nyilttér sora 20 fillér. Egyes számor 10 fillér. Mindenmida dijak Sxetmeros, * UphiaddhiViaUeta (UeteauOk Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Kocsurekék. (T.) „Ez borzasztó“ — mondotta Wekerle Sándor a Kocsurek-féle kiáltványhoz. — „Nekünk mondja ?“ — ezt kell erre válaszolnia mindenkinek, aki nem lett volna hajlandó aláírni a néppárti kiáltványt, amely azon az alapon támadja a Curia ítéletét, mert az ítélő tanácsban nem országos arányaikban ültek a felekezetek. Csakugyan nagy fogyatékossága igazságszolgáltatásunknak, hogy a kúriai tanácsokra nem egy ezredrész zsidó és nem 06 református esik. A Curia azonban már meg van úgy ahogy, és azon csak úgy hirtelenjében változtatni nem lehet. A néppárti kiáltvány nem is büntetőjogi kritika, hanem politikai tény, a politikai tények pedig a vízbe dobott kő módjára gyűrűző hullámokat mozgatnak meg a közélet vizeinek felületein. A holt vizek maguktól nem mozdulnak. De olyan posvány volna-e már a magyar közélet, amelynek tükrén nyomot sem vet, ha felkavarják a fenekén vejő minden iszapot ? Nem lehet senkinek szava az ellen, hogy a néppárti programmban benne van az egyházpolitikai törvények revíziója. Mindenki olyan programmot csinál, amelyik jó rá nem az országnak, hanem neki magának. Ez az, amit politikai véleményszabadságnak nevezünk. Ha a néppárt minden elismerésre méltó politikai ösztöne azt súgja neki, hogy a lefolyt évek politikai forrongásainak egyedüli és legfőbb eredménye az, hogy az ország többsége néppárti irányzatokkal telt meg és ha a néppártnak van esze hozá, — amint kétségtelenül van — hogy le akarja aratni, amit a számára atyai gondossággal vetett a koalíció a közélet humusán is alól felszántott talajába, — akkor tehetségtelen politikai kezdő az, aki a néppárt elszánt csapatával szemben liberalizmusról, régi idők politikai kincseinek vandál feldúlásáról, az állam jogairól és más szép igazságokról siránkozik. Meg kell barátkoznunk ezzel a félhomállyal, amit a régi istenek alkonya borít hazánk közéletére. A liberalizmus, amely előmunkása lehetett volna egy egészséges államéletnek, szegény liberalizmus meghalt. Végelgyengülésben halt meg és a hosszas kopás miatt, aminek folytonos és üres hangoztatással kitették. A néppárt csinálja a maga politikáját. Okosan és ügyesen. Felhasználja hozzá azt a varázst, amit az uralkodó többséghez való tartozandóság a nemzet szemében bárkinek is kölcsönöz, akire a központi bélyegzőt rásütik. És nevetségessé teszi magát az, aki okosságot és ügyességet szemrehányás képen hangoztat a cinkosával szemben. A néppárt megszívta magát az uralkodó többség duzzadt és vakítóan fehér emlőiből. Csenevész, vézna gyerek volt, mikor hizókurára fogták és elkezdték táplálni a Kossuth-nimbusz meg az alkotmánypárti tekintélyek életnedveivel. Most már szép, daliás ifjúvá fejlődött. Most már szárnyára kellete u fán bocsátni. Hadd kezdje meg a nyílt küzdelmet 50 év politikai és kulturmunkájának minden felhalmozott kincse, Deák és Kossuth minden öröksége, Széchényi minden értékes gazdasági dogmája ellen. Minden harcnak végének kell lennie valamikor, hiszen a harcok változása: ez a világtörténelem. De ehez szükséges, hogy a harcok kezdődjenek. Hogy beszéljünk egyszer nyíltan és nem becsületesen, mint ahogy a politikában szokás. Beszéljünk a dolog érdeméről és arról, hogy Magyarországon csak két párt van. Néppárt vagy nem néppárt. Tűzze a nemzet közvéleménye ezt a kérdést napirendre és szavazzunk. Akkor aztán meglátjuk, hogy borzasztó-e, vagy nem borzasztó? Politikai hírek. A politikai élet homlokterébe a Kocsurek-eset áll. A Curia elítélte Kocsurek Rezső pozsonyszentiványi kath. lelkészt, mert a híveit arra buzdította a szószékről, hogy ne írják alá a házassági aktusról felvett jegyzőkönyvet. A néppárt tagjai ezzel az ítélettel szemben kiáltványt bocsátottak ki, amelyben felhívják az összes katholikusait, hogy egyetlen egy esetben se írják alá többé a házassági cselekményekről felvett jegyzőkönyeket. A kiáltvány politikai jelentőségétől eltekintve, amellyel lapunk vezetőhelyén foglalkozunk, jogászilag is súlyos tévedésen alapszik. A bölcs kádi. (Me&e.) Egy igaz hitű muzulmán, akinek Allah kegyelme sok minden földi jókkal bőséges részt juttatott igen nagy keserűséget hordozott a lelkén. Háremének disze e földi paradicsomnak legbájosabb hurija a szépséges Fatime volt, az aki a jámbor töröknek bizonyos dolog által keserítette meg oly annyira, az életét. Nem mintha csókjait sajnálta volna nagy csillagszemének szerelmet ragyogó sugaraival fukarkodott volna, de még liliom két karjának ölelgetéseit sem fogadta meg az ő szerelmes urától és parancsolójától, amit az egy hölgyétől sem fogadott el oly gyakran és olyan szívesen, mint az ő szépséges Fatiméjétől. Amint később kiviláglik — sokkal egyébb volt az, mint szívbeli ügy. A jámbor török nagy lelki gyönyörűséggel vette tudomásul, hogy lakik Sztambul városában egy bölcs kádi kinek Alah kegyelme nemcsak hosszu szakáll, hanem bosszú észt is adott, hogy a hozzá folyamodó szószerencsétlenek baján illő honorárium mellett segitni is tudjon. Nosza kapta hát magát és sok drága ajándékkal és még több reménységgel, illő kísérettel útra kelt Sztambul felé. Bölcs kádi monda — nagy alázattal járulva az öreg elé — igen nagy utat tettem meg, hogy tanácsodat, amelyre oly igen nagy szükségem vagyon — kikérjem. Ne vond azt, meg hát tőlem óh bölcsek bölcse, én hálás leszek hozzád és drága kincsekkel halmozlak el minden szavadért. A kádi nem csak bölcs, hanem kapzsi is lehetett, mert a tekintete fürkésöve mustrálta a tarkahimzésü selyem zacskót, a melyben a török a kincsét és drágaságait hordja s melynek egyik csücske ez alkalommal is szinte kacérkodva sandított elé a kétségbe esett török drága selyem övje alól. Ez észre vette a sokat mondó pillantást s nagy alázattal ürite ki pénzes zacskójának tartalmát, a kádi lábai elé. Ne vonakodjál e csekély ajándékot elfogadni Oh bölcs kádi a te legalázatosabb szolgádtól. No fiam hát ki vele, mondá a bölcs. Asszony vagy politika ? Valóban az, amit előbb említettél a bölcsek bölcse. Minden kissebb bajomat el tudnám én igazítani: politika, háború, tűzvész vagy árvíz — oda sem néznék én ilyen csekélységnek — hanem itt asszonnyal van, baj még pedig nyelves asszonnyal. Keserves tekintetét a kádira emelte s látva ennek nyugodt, biztató arcát, egész neki bátorodva beszélni kezdett: Oh bölcs kádi az én lelkemnek ékessége, háremem büszkesége az én szerelmetes Fatimám az oka, az én nagy keserűségemnek Allah kegyelme elhalmozta őt, minden szépséggel és kedvessége, s ha tündér ajkáról szedem a földi üdvösséget és hajának puha bársonyát simogatom, már életemben részem van az ígért paradicsom minden gyönyörűségében, de — de a nyelve óh bölcsek bölcse — és a rettenetesen mérges természete ez ez, ami engem színed elé vezetett. Ingerlékeny a társnőivel és a szolgálatra rendelt személyzettel szemben. Elégedetlen — a kincsek, amivel elhalmozóra nem eléggé csillogók — a fürdők melyeket számára készíteni rendelek nem eléggé illatosak — a Ba Róth Simon nagyválasztéku cipóraktárát , W ajánljuk a t. vevő—közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. ^eM Közvetlen a ^Pannónia' szálloda mellett. — Szamár és vidéke legnagyobb czipója. . az és téli idényre megrendelt valódi finom sehevraux és box bőrből készült legújabb csivatu fekete és barna szinü úri-, női- és gyermekcipők Reiter és Róth Szatmár, Árpád u. 13. Telefon 183.