Szamos, 1909. szeptember (41. évfolyam, 198-222. szám)
1909-09-01 / 198. szám
Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K. Új évre 6 K,1, évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre... „ 16 „ „ 8 .. .. 4..........150 Egs? Exáméra 4 filár. Szatmár, 1909. szeptemberből„ szerda Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utéza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmárin, a lap kiadóhivatalában illetekdők. 198 szám. Hirdetések: Kézpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöltétnek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. Lapunk mai számának főbb cikkei a következő := A kassai bombamerénylet. — Lefokozott főhadnagy. — Nagy csalás a Nemzeti Múzeumban. — Katonai brutalitás. — Meghalt a csendőrszurony áldozata. Talpig fegyverben. Európa vénségére megbolondult s olyan fegyverkezést visz véghez, mintha az emberiségnek más célja se volna, mint egy jövendőbeli háborúban egymást legyilkolni. A dinasztikus háborúk korszaka félig-meddig lejárt, de úgy látszik, hogy véresebb lesz majd az a háború, ahol a népek kelnek egymás ellen csatára. Hiába, örök igazság van abban a latin közmondásban kifejezve: homo homini lupus: embernek ember a farkasa. Pedig a koronás fők valóságos béke-körutakat tesznek, amikből a jószándékú ember a világbékét következtethetné és nem a világháborút. Bárhová tekintünk, a legrémesebb katonai készülődéseket látjuk s az összes európai államok, a nagy- és középhatalmak, valamint a kis Balkán-államok a tengeri és a szárazföldi hadseregek újjászervezésével és a katonai létszámemeléssel foglalkoznak. De egyebet is látunk : az európai államokban mindenütt adóreformokat tárgyalnak és léptetnek életbe, amelyek majd hivatva lesznek a fegyverkezésekre és a háborúkra szolgáló milliárdokat a népekből kipréselni. Vigasztalhatlak kulturképet mégis nekünk magyaroknak, mintha a malmunkra hajtaná a vizet. Az európai államok között ugyanis csak egyedül Magyarország és Ausztria az, mely a fegyverkezésekre csak készülődik, ténylegesen azonban a fegyverkezésekhez nem bír hozzáfogni. Az újonclétszámemelésről szóló törvényjavaslatot Széll Kálmán még 1901-ben benyújtotta, azóta eltelt kilenc esztendő, de a létszámemelést a nemzet mindig meg tudta akadályozni. Bécs tehát most is ott van, ahol kilenc esztendővel ezelőtt volt — a mádi zsidó. A kettős monarchia haderejét az utóbbi húsz esztendő alatt Bécs semmiképpen sem tudta fejleszteni s Európában tudja mindenki, hogy fejlesztés és felszerelés tekintetében a magyar és az osztrák hadsereg legutolsó helyen áll az európai nagyhatalmak között. Mindezen azonban lehetne segíteni, ha Bécsben a katonai és a gazdasági téren tekintetbe vennék a magyar nemzet jogos kívánságait. Ámde Bécsben azt tartják, hogy inkább legyen a hadsereg rossz, sőt harcképtelen, csak a hadsereg magyarországi része ne legyen magyar s ne legyen meg a bank és a vámterület. Egyszer egy volt miniszterelnök bizonyítgatta a király előtt, hogy ha magyarrá tenné a magyar hadsereget, ebben az esetben bőséges pénzt és újoncot kapna a nemzettől. „Igen, kapnék, — felelt a király — volna pénzem és katonám bőségesen, de nem volna egységes hadseregem.“ Hát ilyen a felfogás Bécsben a hadsereg és ilyen a bank tekintetében is. Egy dolog azonban bizonyos: a magyar nemzet nem fog adni se pénzt, se katonát, ha meg nem kapja jogos követelését, a nemzeti bankot. Ha Bécs Csecsemő kelengyék a legfinomabb kivitelig csalt "fül! A nálam vásárolt zsebszeifl&Őll előrajzolása díjmentes, saUNGER kézimunka üzletében. Falábon sántít a szerelem. írta: Maupassant. Elhelyezkedtem egy üres szakaszban és behúztam az ajtót, remélve, hogy egyedül fogok maradni. Az ajtó azonban kinyílott és kint megszólalt egy hang : — Tessék vigyázni, nagyságos úr, mert itt sínek vannak és a lépcső igen magas. Egy másik hang felelt: — Ne félj, Lőrinc, majd jól megkapaszkodom. Aztán egy kerekkalapos fő bukkant föl az ajtóban és két kéz, beleragaszkodva a fogantyúkba, lassan egy nagy, kövér testet vonszolt fölfelé, mialatt a fölhágó pallón olyan zörgés hallatszott, mintha bot kopogna a földön. Mikor az érkező végre fölcihelődött a kupéba, észrevettem, hogy pötyögős nadrágjából fekete faláb kandikál ki, és mikor behúzta a másik lábát, láttam, hogy az is fából van. Az utas mögött egy fő mutatkozott: — Fönn van a nagyságos úr ? — Fönn, fiam. — Akkor hát itt van a holmi, meg a mankók. És most egy kiszolgált katona formájú ember szállott föl, hóna alatt hozva egy csomó fekete és sárga papirosba takart, gondosan összemadzagolt tárgyat és egymásután fölrakta gazdája feje fölé, a hálóba. — Itt van mind az öt darab — mondta. Az édesség, a bábu, a dob, a puska és a ludmájpástétom. — Jól van, fiam. — Szerencsés utat, nagyságos úr. — Isten áldjon, Lőrinc , jó egészséget. Az inas leszállt becsapta az ajtót. Én pedig szemügyre vettem szomszédomat. Harmincöt éves ember lehetett, bár a haja már csaknem egészen fehér volt; kabátján érdemjel szalagja piroslott, nagy bajuszt viselt. Igen elhízott, mint minden erős, tevékeny férfi, akit csonkasága tétlenségre kárhoztat. Végigtörülte homlokát, egyet fújt és rám nézett. — Nem leszek alkalmatlan, ha rágyújtok ? — A világért sem. Ez a szem, ez a hang, ez az arc ismerős volt. De honnan, mikorról? Bizonyos, hogy találkoztam már ezzel az emberrel, beszéltem vele, megszorítottam kezét. De ez régen lehetett, nagyon régen. Most már utitársam is rajtam feledte a szemét, mint az olyan ember, aki visszaemlékezik egy kicsit, de nem világosan. Elfordítottuk tekintetünket, mert mind a ketten zavarba jöttünk e folytonos találkozás miatt, de pár perc múlva megint csak összehozta pillantásainkat a munkálkodó emlékezőtehetség kitartó akarata. Végre én megszólaltam: Róth Simon nagyválasztékú cipőraktárát ajánljuk isit. Volftizinsig Btk, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a „Pannónia" szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Figyelmeztetés! Az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók.