Szamos, 1909. december (41. évfolyam, 274-298. szám)

1909-12-01 / 274. szám

XII évfolyam. Előfizetési díj: H»tyb«n: 1 évre 12 K, */, évre 6 K, >/* évre 3 K, 1 hóra 1 K VW évre... „ 16............ 8............ 4„ „ 150 Egy szám évm 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utca 9. szám. a Telefonszám: 107. Mindennemű díjak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetőrrdfik. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjnllayabbb itten kisSS- tetnek. — Az apróhirdetések között minden ró 4 fSMe. Nyilttér sora 20 fillér. Szatmár, 1909. dcember hó 1., szerda. ffXFGGETIIEM MAPIUF. Lapunk mai számának főbb cikkei a következők: Justh előtérben. —Véres kardpárbaj. A ciankális mérgezés. — A szabadkai ügyész. — Gyilkos féltékenység. — Justhék előtérben. Mint feltétlenül megbízható forrásból halljuk, a tegnapi miniszteri értekezleten a kabinet tagjai között ismét nagy differenciák merültek fel. Wekerle azt indítványozta, hogy a kormány maradjon meg minden engedmény nélkül és kérjen indemmit il. Kossuth és Apponyi ebbe nem mennek bele s kérték a miniszterelnököt, hogy tegyen előterjesztést a királynak az ő azonnali felmentésük iránt, mert ők semmi áron ne maradnak tovább. Wekerle ezt tudomásul vette és most csak Andrássy hazajövetelét várják, hogy egy újabb, két-három nap múlva tartandó minisztertanácson a végleges lemondást aláírják. Ettől a kormánytól tehát végre meg fog az ország szabadulni. Már A jövő határozottan a Justh-párté, tegnap a Kossuth-pártban is beszélték, hogy Justhék közel állanak a kormányra jutáshoz. A korona a Justhpártban garanciát lát arra nézve, hogy az állam feldúlt rendjét helyreállítja és konszolidált állapotokat fog teremteni. A király a jövő héten Justh Gyulát kihallgatáson fogadja. Tervbe van véve Lukács László kihallgatása is, aki a Justh-kabinetben a pénzügyminiszteri tárcát vállalná el Kilátás van arra, hogy Justhék Kossuthot is megnyerik a maguk részére, míg Apponyinak, aki az első Justh—Lukács kombinációt meghiúsította, félre kell állania. Ha alkalmi ajándéktárgyat vagy gyermekjátékot akar venni, úgy ne mulassza el a KORONA-BAZÁRBA bemenni, mert ott most mind 0 1, egészen új és friss áru, az olcsósága pedig versenyen kívül álló. Deák-tér 7. szám. 274. szám TÁVIRATOK. — Saját tudósítónktól. — Politikai hírek. Budapest, nov. 30. Andrássy ma este Bellérről Budapestre érkezett. Holnap, vagy holnapután minisztertanács lesz. A politikai körökben azt beszélik, hogy Tisza a Nemzeti társaskörben Lukácsnak azt mondta volna: „ne ugrasd tovább Justhékat az önálló bankkal.“ Hofrichter Adolf: Egy vezérkari tiszt a ciánkáli-ambarról. Budapest, nov. 30. A bécsi hadbíróság börtönében egy ember ül vizsgálati fogságban, akire ráterelődik az egész világ mohó figyelme. Hogy követhette el a szörnyű bűnt, a gyáva gaztettet, orozva, postán át legyilkolni kollégákat, akiket talán soha nem is látott. Tisztára azért, hogy a katonai rangsorban minél hamarább előbbre jusson egy fokkal. Már megint van Álmok. írta: Kárpáthy Andor. A nagy beteg nyugtalanul hánykolódik puha, finom párnái között, mozgolódik, amennyire kevés ereje még megengedi. Sehol nem találja helyét, így sem jobb, mint amúgy. És tekintete — az a halódó két szürke, homályos szem is izgatottan lázasan fut, fut végig a szobán. De hasztalan, nem látja nem találja azt, amit keres. Ágya mellett egyetlen gyertyaszál ég és legalább a beteg közvetlen közeléből riasztja hátrább a komor, fekete sötétséget. De alig van belőle egy kicsiny darab, fél óra múlva kialuszik , és ki tudja, hogy lát-e még valaha fényt a haldokló aggastyán e szomorú sártekén. Nyugtalnul mozog lágy nyughelyén. A párna nem áll jól feje alatt Cöngetni fog, gondolja magában . . . de hát érdemes-e? Elképzeli a jelenetet, kezdett Congré futó vagy milieux anyaggal 2 IC, ugyanoly készen 3 K 50 f. Felöltő és kabát monogram magas himzéss 1 darabja 1 IC UNGER «■ [UNK] [UNK] [UNK]ami kézimunka üzletében. Bejö majd a szolga és festesen, kimérten szó 1 : — Parancsol uram? Aztán hidegen, gépiesen végzi el munkáját és szó nélkül, mélyen meghajolva távozik . . . Nem, nem, nem érdemes. — Inkább nem csönget . . . nem érdemes. Lehanyatlik az ősz mély fájdalomtól eltorzult feje és lehunyja kényes, beesett szemét.* Édes madárdal száll hirtelen felé enyhe, illatos tavaszi levegő öleli körül s megifjult tagjait. Mi ez . . . ? Mily csodás, bűbájos égi varázs ? Nem gondol most erre ő, csak éhezi az örömöt, csak szívja a mennyei kéjt. ... De szép az élet, milyen szép, gyönyörű a világ! Csupa fény és derű. Mondja-e valaki, hogy élni nem érdemes, hogy az élet nehéz teher is lehet, mely gyakran súlyos küzdelemre hiv és ezer csorbát ver Ha küzdeni mersz vele ? . . . Aki így szól, csak bolond lehet. A pacsita dalánál még sokkalta édesebb zene csendül most fel. Megismeri a szép hangot, hogyisne ismerné meg. Siet, siet arra, honnan hallik a dal és hamarosan megleli a dalos kis madarat. Aztán együtt szól az ének és együtt csendül a fiatal szivek kedves, derűs kacaja, az illatos rétek, mezők fölött. . . . Mily gyorsan múlik néha az idő és épen, mikor ráérne pihenni is. * A beteg föleszmélt. Borzasztó szomjuság gyötri. A pohár viz ott állott asztalán. Milyen kincs néha az a pár csöpp hűsítő ital, mikor ajkunkat és lelkünket egyaránt égeti, perzsás a láz. Feléje nyúl, de gyönge karja erőtlenül hanyatlik le és nem éri el az előtte álló pohár vizet Csöngessen? . . . Oh, nem érdemes. Szeme újból lezárul és ő tovább álmodik. Tovább álmodja, a régi, régi éveket, melyeket visszahozni többé nem lehet soha ...