Szamos, 1914. június (46. évfolyam, 124-145. szám)

1914-06-26 / 143. szám

(1914 június 26 143. szám) választás vége felé átpártolt hozzá, sőt mi­kor ő beadta a petíciót, ajánlkozott, hogy mint az ellenpárt volt kortese, szívesen szol­­­­gáltat adatokat, amiért a petíció idejére he­­­­lyet kapott a tanú egy szatmármegyei bir­tokán. Egy nyugalmazott telekkönyvvezető, aki­­ Uraynak a Buzinkay birtokra vonatkozó tulaj­donjog bekebelezési kérvényét referálta, nagy fontoskodások között mondja el, hogy rész­vétét fejezte ki Uray Zoltánnak a vételhez. Dr. Kroó Izor, budapesti ügyvéd el­­mondja, hogy Uray Zoltán szerződést csinál­tatott vele, amelyben társul vette a vételhez Hagara Endrét, de ez vonakodott belemenni az üzletbe. Később Uray fenyegette Hagarát,­­ aki ezért feljelentette Urayt zsarolás miatt. Ifj. Fedák István, gazdasági egyesületi­­ titkár szerint a vétel nem volt előnyös, mert nehéz volt a finanszírozás. Uray Zoltánt­­ könnyen befolyásolható, hiszékeny em­bernek ösmerte. Az elhunyt panaszkodott előtte, hogy a vádlottak nem tudnak pénzt szerezni, de id. Bálint Sándort nem említette. Nagy Ernő vmegyei II. főjegyző viszont igyekvő és határozott jellemű embernek, zsugorinak ösmerte Urayt, aki ha Bereg­szászban járt, nem ment vendéglőbe ebé­delni, hanem sznfaladét evett Mióta bir­tokot vett, mulatós lett, Pestre járt orfeumba és pezsgőzött. Kovács Bálint korlátolt embernek ös­merte Urayt, akit id. Bálint Sándor igyekezett lebeszélni a könnyelmű életmódról, sőt mivel ez nem sikerült, tanú jelenlétében kiuta­sította irodájából. Dr. Balkányi Jenő ügyvéd elmondja, hogy a feljelentést ő tette meg Uray Zoltán képviseletében, de a tényállást nem tudta tisztán kih­ámo­ni Uray zavaros előadásá­ból. Mikor a lapok foglalkoztak a feljelentés­sel, Uray nagyokat kacagott. Uray nem akart feljelentést tenni a két Bálint ellen, csak Hagara ellen, a két Bálint csak a nyomozás, illetve vizsgálat során került bele az ügybe. Több pénzember és bankigazgató arról tesz vallomást, hogy a vádlottak komoly igye­kezettel jártak náluk kölcsönszerzés céljából. Pál József budapesti bankigazgató el­mondta, hogy Uray Zoltán által 475 ezer koronáért megvett birtokot az ő intézetének becslője 520 ezer koronára becsülte. Sárkány Viktor bankbizományos el­mondta, hogy ifj. Bálint Sándor nála járt és azt mondta, hogy Kölcsey Gábor agyon akarja magát lőni, ha nem kap ötezer koronát és kérte, hogy ezt a pénzt a Buzinkay fiuk ke­zessége mellett szerezze meg. Ő meg is sze­rezte, de mai napig sem fizették vissza. Kaufmann Jenő nagykárolyi bankigaz­gató elmondta, hogy a Pesti Magyar Keresk. Bank rigorózus és szigorúságáról híres becs­­lőjével becsültette felül az Uray és Buzinkay féle együttes birtokot, de a már beállott rossz pénzviszonyok devalválták a birtok értékét s a kölcsönt, amit normális viszonyok mellett meg lehetett volna adni, ez akadályozta. Két budapesti gépíróleány ezután meg­cáfolta azt a vádat, mintha ifj. Bálint Sán­­dor a Buzinkayék által rájuk bízott utalvá­nyokkal visszaélt volna, mert Buzinkayék­­ előttük hatalmazták fel ifj. Bálintot, hogy az utalványokkal a hitelezőket fizesse ki, ami meg is történt. Pénteken délelőtt még tanúkat hallgat ki a bíróság, délután felolvassák az iratokat, szombaton a vád és vádbeszédekre kerül a sor s ítélet előreláthatólag még szomba­ton lesz. M­egint a kispjténiji ügy. — A Szamos tudósítójától. — Szatmár, június 25. Annak idején megírta a Szamos, hogy a kismajtényi perben szereplő vádlottak kö­zül kettő, név szerint: Pintye Lászlóné szü­letett Inde Mária és Orosz György nem je­lentek meg a főtárgyaláson és távollétüket szabályszerűen és elfogadhatóan igazolták. Éppen azért a szatmári királyi törvényszék a fenti két vádlott ügyének tárgyalására új ha­tárnapot tűzött ki. Ma állottak a törvényszék előtt Pintye Lászlóné és Orosz György, akiket az ügyészi vádirat hatóság elleni erőszak vétségével vá­dol. A törvényszék legelőször Pintye Lász­­lónét hallgatta ki, aki egy szopós kis­gyer­mekkel a keblén, jelent meg a tárgyalási teremben. Az általános kérdések után el­mondja, hogy nem érzi magát bűnösnek és tagadja a terhére rótt azon cselekményt, hogy Madarassy László főszolgabírót kővel megdobálta volna. Orosz György, aki ez idő szerint Miskol­con városi rendőr, szintén tagadja bűnössé­gét. Azt vallja, hogy még közel sem járt az iskola udvarához, sem a templom előtt nem volt és így nem állhat fenn az az eset, hogy a csendőr felé hajigált volna. A bíróság ezután a tanukat hallgatta ki. A tanuk ugyanazok voltak, akik az első tárgyaláson is szerepeltek. A tanúk vala­mennyien terhelően vallottak Pintye Lászlóné ellen, míg Orosz György ellen egyikük sem tett terhelő vallomást. A bizonyító eljárás befejezést nyervén, F­a­b­ó Zoltán kir. ügyész rövid vádbeszédet tartott. Orosz György ellen, miután a tanú­vallomások azt igazolták, hogy a kismajtényi ügyben semmi része nem volt, a vádat el­ejtette. Pintye Lászlónét pedig hatóság elleni erőszak vétségéért kérte elítélni. Dr. D­o­b­o­s­s­y Endre védőbeszéde után a bíróság ítélethozatalra vonult vissza. Rövid tanácskozás után a törvényszék meg­hozta ítéletét, mely szerint Orosz Györgyöt felmenti, Pintye Lászlónét pedig hatóság el­len elkövetett erőszak vétsége miatt bűnös­nek mondotta ki és ezért négy heti fogházra ítélte. A büntetést azonban az elszenvedett vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vette. Pintye Lászlóné az Ítélet ellen felebbezett, hát is hívta oda napszámba, de ő azt fe­lelte : — Nem mehetek, mert nincs se sza­lonnám, se kenyerem egész hétre való. Garda vállalkozott rá, hogy majd „igazit“ ő húsnemüt. Ekkor előállott azzal a kidolgozott tervével, hogy betörnek Tóth András községi bíró éléskamrájába. A tervükbe beavatták Németh Lászlót is, együtt nyélbeütötték a nagy munkát. Előbb azonban 3 liter nyers szeszt vásároltak és azt némi viz hozzáadásával megitták. Mintegy 40 kiló szalonnát és egy bődön zsírt zsákmányoltak. A szalonnán testvériesen megosztozkodtak. A zsir Gardá­nál maradt, aki az alkoholtól módfölött elázott, úgy hogy a bödönt is elhagyta. A bíróság dr. Némethy József elnök­lésével a lefolytatott tárgyalás során a vád­lottak makacs tagadásával szemben marasz­taló ítéletet hozott: mindkettőjüket 3—3 havi fogházra és 1 évi politikai jogaik gya­korlásának felfüggesztésére ítélték. Ugyan­ennyit kapott Máthé is, aki fölött külön ítélkezett a törvényszék. A vádlottak nem felebbeztek , az ítélet jogerős. BRAUN MÓR, SSSU­, Szatmár, Hidköz 1. Alapittatott 1854 Készít szoba-fürdőt, vízvezetékeket szívó- és nyomó szivattyúkat Raktá­­ron tart pálinka főző, mosó- és takarós tűzhely-üstöket, permetezőket és mind­ ezek szerkezeteit, alkatrészek kaphatók SZAMOS 3. oldal. Kirabolták a birót elhagyott büfjjel. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, junius 25. Konok két bűnös fölött ítélkezett ma a kir. törvényszék. A vádlottak ama ismert kategóriájából való mind a kettő, amely a vizsgálat során töredelmesen bevallja tettét, de amikor a főtárgyalásra kerül a sor , letagad mindent és azzal próbál operálni, hogy azért feketítette be önmagát, mert a csendőrök erőszak alkalmazásával különbeni fejvesztés terhe mellett — így kívánták. A naiv védekezés persze nem talál hitelre, mert hiszen a vádlottakat nemcsak a csen­dőrök hallgatják ki, hanem a járásbíróság vagy vizsgálóbíró is, ahol szintén töredelmes vallomást tesznek. Amikor a bíróság erre rámutat, az ügyetlenül vergődő vádlott nem tud rá mást mondani, mint azt, hogy a csendőrkéz hosszú s ha visszaszívja a vallomását, újabb gyötrelmekben lesz része, így történt ez ma is. Garda Lajos és Görcsi Nagy Ferencz betöréses lopási ügyét tárgyalta a bíróság. A tényállás igen érdekes. Tavaly junius 5-én történt. Görcsi Nagy Ferencz halmii nap­számos a turci kőbányában dolgozott. Gar­ Hadnagy és generális. — A Szamos tudósítójától. — "Szatmár, junius 25. Katonatisztek körében beszélik ezt a pompás kis históriát . Egy kedves kis vidéki garnizonba várat­lanul megérkezett a hadosztály-parancsnok. Az öreg generális adjutánsával a szállóba hajtatott, melynek legszebb első emeleti szo­báját foglalta le. Megérkezése után a segéd­tisztet elszalasztotta a kaszárnyába s a nyi­tott ablakon át derűs szivarszó mellett néze­gette a kisvárosi korzó tarka forgatagát. A szálló földszintjén a kávéház s a tisztek törzs­asztala poros babérfák közt a terraszon. Egy­két fiatal tiszt sörözgetett gyanútlanul. A tá­bornok hirtelen riadtan kapta fel a fejét. Nini, a törzsasztal felé gyerekes kedvvel egy csupaszarcu hadnagyocska sietett. A kezében tennisz rakett s kard nincs az oldalán. A tábornok rákvörösen ugrott fel s előrehajolva, kemény kommandó hangon kiáltott ki az ablakon: — Hadnagy ur! A kis hadnagy minden izében megre­megett, amikor tekintete a tábornok szigorú pillantásával találkozott. Feszesen szalutált s a szállóba sietett. A szive a torkában dobo­gott. Mi lesz most ? A kard otthon. Isten ve­led gyönyörű tiszti pálya. Kétségbeesetten nyitott be a rettegett hatalmas ur előszobá­jába. A fogason csillogott a generális kardja. A hadnagy pillanatig se habozott, felcsatolta a kardot, bekopogtatott, benyitott és stram­mal jelentkezett. Az öreg szentség meg­lepetve nézte végig, hebegett, hápogott: — Hadnagy ur . . . izé . . . azért kéret­telek, hogy meghívjalak estére az asztalhoz. Szervusz. A tiszt félájultan támolygott ki a szo­bából. Visszacsente a fogasra a kardot s igyekezett elpárologni a kávéház tájékáról. Szerencsétlenségére azonban a tábornok is­mét az ablaknál állott s hallotta, mikor a tisztiszolgájára kiáltott: — Nézd meg te, van annak a hadnagy urnak kardja? — Alázatosan jelentem, nincsen. — Szaladj és hívd ide rögtön a had­nagy urat. A hadnagy ur támolyogva ballag fel a­­ lépcsőkön. No most aztán mindennek vége. "Felcsatolja az előszobában a kardot és ismét jelentkezik. A generális néz, néz dermedtem aztán végigsimitja a homlokát és mosolyogva teszi a hadnagy vállára a kezét: — Bocsáss meg, hogy fárasztott alak

Next