Szamos, 1914. november (46. évfolyam, 264-293. szám)
1914-11-10 / 273. szám
ly W... XLVI. évfolyam. IU ü U Szatmár, 1914. november 10. .«•«ni ■ ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] Ml 273 szám. Uj terepen az elhelyezkedések Népfelkelőink szuronyrohama. — A „Szamos“ kiküldött tudósítójától. — WOVEMBER tO KEDD Skole, nov. 5. Csapataink előnyomulása egy nap alatt megváltoztatta a kis galíciai város képét menekülő orosz seregeket követő tüzérségünk már olyan távolságban dolgozik, hogy a megszokott ágyúdörejt nem halljuk Az itt táborozó katonaság is előbbre vonult úgy, hogy itt ma a vezetőségen kívül már csak az egészségügyi és élelmezési csapatok vannak. Az egészségügyi csapatokról szólván, lehetetlen fel nem jegyezni, hogy ha figyelembe vesszük azt a hatalmas erőfeszítést, amellyel az oroszok egyes pozícióikat védelmezik, aránylag rendkívüli kevés a sebesültünk. A kórházi kezelés alatt levő sebesülteknek körülbelül egyharmadára tehető az általunk felszedett orosz sebesültek száma, akiket az oroszok egy-egy gyors visszavonulás alkalmával nem tudtak összeszedni. Ezek nagy elismeréssel beszélnek a mieink bánásmódjáról és a gondos kórházi ápolásról. Az utcán fel-feltűnik egy egyfogatú szekér. Ami nevezetessé és félelmettessé teszi, az az oldalán fityegő tábla ezzel a felírással: „Cholera-Wagen“. Szerencsére kevés az utasa és aki rajta szekérezik, az is többnyire csak koleragyanús, akit gondos óvatossággal különítenek el a többitől, nehogy a ragály elterjedjen. Az élelmezési csapatok málhás állatokon szállítják a tűzvonal felé az élelmet. Az utak rosszak, domboldalak járhatatlanok szekerek a számára és nem egyszer megtörténik, hogy a trón két tűz között kénytelen megközelíteni csapatát: Jóval könnyebb itt a mozgás, mint szekérrel. Ma különben szünetel a harc. Az oroszok nem támadnak, mi pedig az uj terepeken új elhelyezkedéseket keresünk. Mindez természetesen a legcsekélyebb visszavonulás, területátengedés, vagy pozíciók feladása nélkül történik. Offemiránk frontját egyre szélesbbítjük és erre a célra szükségünk van a zavartalan nyugalomra. Mindenesetre jellemző, hogy ezt az új és kedvező elhelyezkedést, az ehhez szükséges felvonulásokat az oroszok egyetlen ágyú, vagy puskalövéssel sem kísérelték meg zavarni. Számítani kell rá, hogy amíg másutt, de hozzánk közel operáló csapatainkkal egyetértőleg intézett elhelyezkedés megtörténik, itt szünetelni fognak a hadműveletek, — hacsak az oroszok támadni nem merészkednek, amire természetesen minden pillanatban készen állunk. Véletlen szerencsének köszönhetem, hogy az utolsó olyan napon, amelyen ütközet volt, biztos távolból tanúja lehettem a legszebb, legfelségesebb háborús mozdulatnak: a szuronyrohamnak. Az orosz tüzérség nem bírta állani tüzéreink sűrü belövéseit : a Komarniczki magaslattal szemben álló szárnya megkezdte a visszavonulást. Beszüntették a tüzelést és kezdtek „pekkolni”. A visszavonulás fedezésére egy csapat gyalogságot küldtek ki, amely állandó és heves tüzeléssel haladt hadállásaink felé. Célja nem volt előrehaladásuknak, mert szerepük csak a védelem lett volna, de jellemző arra az esztelen erőpocsékolásra, amelynek az oroszok ezrével áldozzák fel katonáikat, hogy jöttek és anélkül, hogy céloztak volna.tüzeltek A mieink válasz nélkül hagyták az orosz gyalogság tüzelését, amelynek egyetlen lövése sem talált. Jöttek az oroszok egyre közelebb, mintha a cárjuk lopta volna a muníciót, a mikor ágyúink hirtelen irtóztató shrapnelltüzelést kezdtek még pedig nem az ész nélkül haladó orosz csapatokra, hanem azok háta mögé, hogy lehetetlenné tegyék visszavonulásukat. Ugyanakkor, de mintha csak egy vezényszóra történt volna, az oroszoktól alig száz lépésnyire hasonfekvő helyzetükből felugrálnak népfölkelőin. A hatalmas hegyek visszhangzanak a lelkes kiáltástól: Rajta magyar, rajta! Es mennek a derék népfölkelők szuronyt szegezve előre, neki az orosz rajvonalnak. Az orosz puskatűz elhallgat. Az első pillanatban mintha megdermedt néma ijedtség vett volna erőt rajtuk, azután hirtelen előkerül a sorból egy hajdan fehér kendő, piszkos színű, felhangzik az oroszok ordítása : Nich schiessen, Ungar, nich schiessen! Eldobják a fegyvert, megadták magukat. Nem voltak egészen százan. Elküldték őket a biztos halálba. Volt eszük, hogy a fogságot választották helyette. A szuronyos hősök derék testvéreink voltak, szatmári népfelkelők. Dénes Sándor. Avel. And. 11 istMx>t6ö •v ' sHNW-yxfehérnemű és ' 'iw« Vérj/hjditó Mc/ie JPetöfi-hoz, Merez is cyan, mellett. Ozyp és Jó munka, fontos kiszolgálás,. Ám. b fillér. Lapinnk md száma 4 oldal líra 6 fillér, Tűzifát o“° 8óc,napi Tribaan szállít házhoz Werthemer-faraktár. Faraktár pályaudvarral szemben. — Telefon: 2—69. szám. /