Szamos, 1915. március (47. évfolyam, 56-85. szám)

1915-03-02 / 57. szám

?. old?' Azokat a hadállásokat, amelyeket Ba­­denvillertől keletre elfoglaltunk, az ellenség visszafoglalási kísérletei ellenében tegnap is megtartottunk. Keleti hadszíntér: Az oroszoknak Lomzától északra és Osztrolenkától északnyugatra ellenünk inté­zett támadásait visszavertük. Különben nincs lényegesebb jelenteni való. Amerikából tilos búzát kivinni, Rotterdam, márc. 1. (M. T. I.) New­ Yorkból jelentik: Az amerikai kormány a búza­­kivitelt megakadályozta. A tilalom arra az időre szól, amíg a döntőbíróság az elsülyedt Wilhelmina gőzös esetében ítélkezni nem fog. Menyorkban öt millió, Buffaló­­ban 8 millió haschel búza fekszik. Harcszünet a Dardanelláknál. Konstantinápoly, márc. 1. (M. T. I.) A Dardanellákat az ellenség tegnap nem bombázta. A szuezi csatorna mellől. Turin, márc. 1. (M. T. I.) A törökök a Szuez-csatorna irá­nyában új előnyomulásra készülnek. Az angol had­vezetőség Max­weil tábornok, főparancsnok működésével nincs megelégedve, miért is vissza­hívása küszöbön áll. (Stampa.) LEGÚJABB. A keleti bonyodalmak hatása. Budapest, márc. 1. (M. T. I.) Newyorki jelentések szerint ott azt hiszik, hogy a Kína és Japán között kitört konfliktus a há­borúnak véget vet. Ugyanis Oroszország és Anglia nem képesek Európában háborút viselni és egyidejűleg kínai érdekeiket is megvédeni. Munkás-sztrájk Délamerikában. lentik :Genf, márc. 1. (M. T. I.) Párisból je­Rio de Janeiróban kitört az általá­nos sztrájk. Minden munka szünetel. Egy svéd diplomata a helyzetről. Berlin, márc. 1. (M. T. I.) A Berliner Tagblatt stockholmi munka­társa egy kiváló svéd diplomatát meginter­­júkolván, ez hangoztatta, hogy még korai a békéről beszélni, mert a népszenvedélyek még nem rombolták ki magukat. Ha a békét előbb-utóbb megkötik, ak­kor, mint központi hely, egyedül Stockholm lesz arra hivatva, hogy a békét ott meg­kössék. s&jm 09i­' március 2. 57 “zlm' Szárazföldi akció a Dardanellák ellen jelenti:Róma, márc. 1. (M. T. I.) A Tribuna Egy héttel ezelőtt egy francia hadtest indult a Gallipoli félszigetre. Ezen akcióban indiánok is részt vesznek. Hofer altábornag jelenéte. Budapest, márc. 1., évk. márc. 2., é. 2 óra. [A miniszterelnökség sajtóosztályából.] A kárpáti arcvonal nyugati szaka­szán sikeres harcok folytán több orosz előretolt állás jutott birtokunkba. Tizen­kilenc tisztet, 2000 főből álló legénysé­get fogtunk el ezúttal és sok hadianya­got zsákmányoltunk. ten. A Dnyesztertől délre fekvő terüle­mi után az oroszok erősítéseket kaptak, elkeseredett harcok folynak. Állásaink ellen megkísérelt támadások, az ellenfél legsúlyosabb veszteségeivel meghiúsultak. Lengyelországban és Nyugatgaliciá­­ban tegnap is csak ágyúharcok voltak. Hofer altábornagy. Orosz foglyok közt. Tasgal Salamon ambíciója. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, márc. 1. Ebben a felfordult, feje tetejére állítot­­világban, amelyben a hiúság vására meg­­szűnt, a rajongók elfordulnak a vágyaiktól, a ter­velők megszűnnek dolgozni, amikor az élet ezernyi szenzációja sem bírja lekötni a figyelmet, egy emberre akadtam, aki a há­ború zivatarában, a maga picinyke, de em­beri ambícióját ápolja. Egy orosszal hozott össze a véletlen, aki e minden lényeget átformáló időkben, — elmúlt és visszavárt — békés korok megm­o­­solygott lehetőségeit hajszolja: letelepedni, új életet kezdeni Magyarországon. Honpol­gárságot nyerni, állami adót, meg harmad­osztályú kereseti adót fizetni, követválasztási jogra szert tenni és más effélét. Tasgal Salamonnak hívják az illetőt. Orosz katona, az atyuska 309-ik gyalogezre­dében, mely a Skole-Tuchlai vonalon adta meg magát az őket bravúrosan körülzáró honvédeknek. Északmagyarország e jelentékeny váro­sában, ahová nap-nap után érkeznek orosz foglyok, nem sok ilyen szellemi proletár ette a számkivetés jóízű profontját, mint Tasgal Salamon. Mindössze 20 esztendős ez a mi le­szerelt ellenségünk, csupaszképű, kékszemű siheder és már hat hónapig hordta a vállán, senkiben kárt nem tevő fegyverét. Sok patront elhasznált, ő bizony nem spórolt, nem gondolt arra, miből fog a cár megélni, ha elherdálja a töltényeket, a csil­lagos egekbe lövöldözött Tasgal Salamon, mert eleve gondolt arra, hogy megadja ma­gát és most nyugodt lelkiismerettel élvezi a mieink vendégszeretét. A hadbavonulását, a viszontagságait, az életét és a nyomorúságát, amelyek, mint a mikrokozmosz az egész világegyetemet, „a kis népek szabadságáért fegyvert fogó“ Orosz­országot tükrözik, így adta elő a fogoly katona: — Hat hónappal ezelőtt soroztak be. Kievben mondták ki reám a szentenciát: alkalmas. Ott is születtem. Kievben, ott is lakom a szülémmel, akiknek rajtam kívül még öt gyermekük van: három fiú, két lány. A fiúk idősebbek nálam és szintén a cárt szolgálják, ők is hadbavonultak. Velem és sokan másokkal megtették azt, hogy nyolc napi durva és oktatásnak éppenséggel nem nevezhető gyötrelem után kiküld­tek a harcvonalba. — Semmi értelme annak, hogy érze­legjek. — folytatta Tasgal — hiszen minden fogolynak megvan a maga keserves törté­nete. Mindegy, ha német, ha magyar vagy akármilyen nemzetiségű, tehát nem megrn­katni akarom, hanem informálni, amikor el­mondom, hogy a szüleinket mi tartottuk el, csatába kergetett fiuk. Amikor kihirdették, hogy veszélyben az atyuska birodalma, egy­úttal azt is szerteharsogták, hogy az „ itthon­mar­adottakról“ bőséges gondoskodás fog történni. — Nem így történt, gondoskodás sehogysem semmiféle formában nem történt. Későbben bevonuló jóbar­taimtól tudom, hogy egy képeket sem osztottak szét Oroszország­ban a hadbavonultak kény­érkereső nél­kül maradt családjai között. — Ezzel szemben ugyancsak hazulról ér­kezett ismerőseimtől tudom, hogy az Orosz­­­országban élő idegen foglyok a legmegnyug­tatóbb leveleket kapják hozzátartozóiktól: mindenük van, mert az állam nem hagyta el őket. — Na, tessék most lelkesen harcolni. Megállani a honvédek elmondhatatlanul ször­nyű szurony­rohamai előtt. Ugye, hogy ilyen lelkileg vezetett akciókat nem­­ lehet meg­akadályozni ? A kancsuka meg az ellenünk működő gépfegyver nem doppingolhat hős­tettekre. a vurki sem, melyből tisztjeink töb­bet fogyasztanak, mint a legénység. — Mig ide kerültem, végiggyalogoltam egész Galíciát és hat hónap alatt 2 leve­let kaptam kézhez, de nem a katonai posta utján, hanem amiket a később be­vonuló és csapatomhoz beosztott ismerő­­sök hoztak haz­ulról. — Mit jelent ez? A legszörnyűbb va­lóságot. Az orosz posta amerikázik. Fogsá­gom­­ minden stációján megbámultam az osztrák-magyar csapatok postaszolgálatát. Ez megint a lelki vezetéshez tartozik. Az a levél, melyet várunk, az az egyetlen kapcso­lat az otthonmaradt világgal, szülővel, test­vérrel, szerelmessel. Drága és értékes üze­netek, biztatások, melegség és erő a kínok és fájdalmak elviselésére. — Nos, ez nálunk, tudja Isten hanyadrangú kérdés. Árulástól félnek? Hát ahelyett, hogy cenzúrát alkalmaznának — még nagyobb árulást követnek el. Mert azt, hogy a had­sereg zömének többé nem lelki ügye ez a háború, a vezetőség fentebb elmondott intéz­kedésének a számlájára lehet írni. Ott vi­szont, ahol „ működik “ a posta, van cenzor, felsütiik a legénység leveleit. Csak nem fogják tán mindet elolvasni. — A békés idők viszonyairól nem beszé­lek. Az atyuska birodalma akkor sem János király mesebeli boldog országa. Nem. De az éghajlat ráfekszik a temperamentumra és a maga képére formálja. A legnyakasabb forra­dalmár is elhalkul, belefárad az ellenkezé­sekbe. És csöndes lesz, de megbízhatatlan, mint a vulkánok. Ám ez a háború felnyitotta a szemem. — Csak üssék nyélbe a békét . . . én . . .

Next