Szamos, 1915. április (47. évfolyam, 86-115. szám)
1915-04-24 / 109. szám
2. olda A német főhadiszállás jelentése Berlin, április 23. [A miniszterelnökség sajtóoszt.] A nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati hadszintér: A tegnapi esti órákban a Steenstraat és a Langemarktól keletre eső arcvonalunkon előrenyomultunk az Yperntől északra és északkeletre levő ellenséges hadálllások ellen. Csapataink kilenc kilométernyi széles arcvonalon egy iramban a Pilkemtől délre és keletre eső magaslatokra törtek előre. Egyúttal szívós harcban kiküzdötték a Steenstraat és Hetsas közelében az Ypern csatornán való átkelést, amelynek nyugati partján megvetették lábukat. Langemark, Steenstraat, Hetsas és Pilkem helységeket megszállották. Legaláb ezerhatszáz francia és angol hadifogoly és harminc ágyú, köztük négy nehéz ágyú jutott kezünkre. A Maas és a Mosel között a harci tevékenység ismét élénkebb volt. A tüzérségi harcok különösen hevesek voltak. Combresnál, St. Mihielnél, Apremontnál és Fjireyetől északkeletre. A gyalogsági ellenséges támadás Ailly és Apremont közti erdős terepen történt. Itt a franciák egyes helyeken behatoltak legelői levő árkainkba, de részben ismét kivertük őket. A szuronyharcok még folynak. Avricourttól nyugatra az általunk elfoglalt Embermentl helységet, amelyet a franciák felgyújtottak, előőrseink kiürítették. A helységtől északra és délre elterülő magaslatokat azonban tartjuk. Keleti hadszíntér: Keleten a helyzet változatlan. A biokád. Egy német buvárhajó bravúrja Berlin, ápr. 23. [M. T. I.) Egy német buvárhajó a skót partvidéknél elfogta a Qlennares nevű angol halászgőzöst és az Északi tengeren keresztül egy német kikötőbe vitte. A Dardanellák előtt Athén, ápr. 23. (M. T. I.) A szövetségesek támadása a Dardanellák ellen a legközelebb megkezdődik. 1115 szállítóhajó 60,000 emberrel várja a parancsot az indulásra. A csapatokat a Dardanellák európai oldalán teszik partra. Athén, ápr. 23. (M. T. I.) A szövetséges flotta újabb, az eddiginél súlyosabb veszteséget szenvedett a Dardanelláknál, mire újból megszüntették a hadműveleteket. LEGÚJABB. ^ kárpáti harcokból. Budapest, ápr, 23. (M. T. I.) A Dukla-szorosban ágyúharc folyik. Fiasnál a lövészárok-harcok egész nap tartottak. Sóvár fölött egy ellenséges repülő zárt palackot dobott le a magasból, melyet azonban még nem találtak meg. [Pester Lloyd, Bukarest, ápr. 23. [M. T. I.) Az orosz vezérkar Bojánból Largába visszavonult. [Universal] S.ZAM 0 S A török partok ostroma Bukarest, ápr. 23. (M. T. I.) Dedeagacsból jelentik. Tegnap egy angol cirkáló hevesen bombázta az enoszi erődöket. A bombázás órák múlva fokozódott és az volt a célja, hogy a szárazföldi csapatok partraszállását elősegítse. (1915 április 24. 109. seánt) Határharc albánok és szerbek között. Szófia, ápr. 23. (M. T. I.) Hétszáz albán Csafa-Sani mellett megtámadta a szerb határőrséget. A részletek hiányoznak. A küzdelem még tart. Tankóczi Gyulát letartóztatták. A főkapitány vizsgálati fogságban. — A „Szamos“ eredeti tudósitása. — Szatmár, ápr. 23. A mai nappal egy szépen indult, virágzó karrier érkezett el Szatmáron a letörés utolsó előtti stációjára: Knoll Béla, a szatmári kir. törvényszék h. vizsgálóbirája a törvényszék vádtanácsának határozata folytán ma délután letartóztatta Tankóczi Gyula rendőrfőkapitányt, aki ellen a vádtanács ma délelőtt elrendelte a vizsgálati fogságot. Tankóczi Gyula rendőrfőkapitány ügye az utóbbi hetekben természetszerűleg igen sokat foglalkoztatta a nyilvánosságot. Mióta a már mindenki által ismert bakkancs szállítási ügyben folyó vizsgálat miatt felfüggesztették hivatalától, úgyszólván állandó beszéd tárgyát képezték a városban Tankóczi Gyulának a fennt említett vizsgálattal kapcsolatban felszínre került ügyei. És meg kell állapítanunk, hogy a város polgárságának túlnyomó része inkább szánadalommal és részvéttel foglalkozott a főkapitány dolgaival, mint kárörömmel. A szerencsétlen spekulációkban tönkrement és adósságok halmazában vergődő, megcsúszott ember tragédiáját látták inkább a dolgaiban, mint a bűnös ember rosszakaratát. Különösen nagy mértékben nyilvánul meg a részvét a szerencsétlen ember felesége és egyetlen felnőtt leánya iránt, akiknek soha sejtelmük sem volt arról, hogy Tankóczi Gyula ügyeibe valaha a büntető bíróság is beleszólhat s akik ártatlanul szenvedik végig a keserves meghurcoltatást. Tankóczi Gyula szatmári vagyonosabb iparos családból származik. Édesapja, aki még ma is él, jómódú és tekintélyes csizmadia iparos, a szatmári iparosoknak abból a régi fajtájából, akik szorgalmas munkával, puritán becsületességgel nemcsak vagyonra, hanem tekintélyre is szert tudtak tenni. Tankóczi Gyula jogi tanulmányainak befejezése után a város szolgálatába lépett, mint másodosztályú aljegyző. Később tanácsjegyző, majd közigazgatási tanácsos lett. Mikor Korbay rendőrfőkapitány lemondott hivataláról, gróf Hugoniny főispán őt nevezte ki főkapitánnyá. A rendkívül agilis, eszes és munkás ember előtt a legszebb pálya nyílt meg. Munkaereje, tehetsége, ambíciója tág teret nyert a főkapitányi pozícióban. Tankóczi Gyula karrierje a legszebb auspiciumok között indult meg. Mint iparos családból származó ember, valóságos rajongó szeretettel karolta fel az iparosok ügyét. Megalapította az Iparos Otthont, amelynek elnöke volt és — ezt meg kell állapítanunk: — önzetlen odaadással karolt fel minden olyan ügyet, amely az iparosság érdekkörébe vágott. Rövid időn belül nagy népszerűségre tett szert úgy, hogy egyidőben Szatmár város polgárságának tekintélyes része benne látta a jövő polgármesterét. Tankóczi Gyula szerencsétlenségét a pár év előtt Szatmáron elharapózott spekulációk idézték elő. A főkapitány üzletekbe kezdett, vállalkozásokhoz fogott. Telkeket vásárolt, részvényekkel spekulált, adósságokba ment bele, kezeseket rántott magával az üzletekbe, mind abban a legjobb hiszemben, hogy az üzleteket kedvező eredménnyel fogja lebonyolítani, adósságait kifizeti és még vagyont is szerez. Amint azonban köztudomású, Szatmáron hirtelen beállott a krach, óriási áresések következtek, a pénzviszonyok teljesen meg iosszabbodtak és a főkapitány — mint annyi j sok más ember Szatmáron — benne maradt ; a reá rettenetes sullyal nehezedő adósságokban. Meg kell állapítanunk azt is, hogy — bár a szegény ember rettenetesen ergöldött a százezrekre menő tartozás terhei alatt — mindent elkövetett, hogy kezeseit megmentse és a legutolsó percekig legalább a kamatait fizette azoknak a tartozásoknak, amelyeknél barátai voltak érdekelve. Az anyagi romlás kapkodóvá tette, a kétségbeesés megzavarta a nyugodt gondolkodását, elvesztette ítélőképességét, a pénzszerzés módjaiban már kezdett kevésbbé válogatós lenni és lassankint rátévedt arra a lejtőre, amelyen részére nem volt megállás a vizsgálati fogságig. Általánosan ismeretes az az ügye, amely miatt a fegyelmi vizsgálat során felfüggesztették s amely miatt a budapesti rendőrség zsarolás címén folytat ellene eljárást. Ennek az ügynek a kapcsán házkutatást tartottak hivatalában, amikor is megállapították, hogy azok a borítékok, amelyekben a galíciai menekültek által deponált kaucióknak kellett volna lenni, üresek. Ezeket tudniillik azért tették le nála, hogy azokat az embereket, akiknek elegendő pénzük van a megélhetésre, ne toloncolja ki a város területéről. Ezekből a pénzekből összesen hétezerhatszáz korona hiányzott. Ezt a pénzt Tankóczi Gyula még a házkutatás során két összegben pótolta is. Előbb ötezer koronát, azután kétezerhatszáz koronát adott át a vizsgálóbírónak. Minthogy azonban a büntetőtörvénykönyv a sikkasztást befejezettnek tekinti azzal, ha a pénz eredeti céljától elvonatott és a terhelt azt a saját céljaira fordította s a megtérítés legfeljebb a büntetés kiszabásánál jön figyelembe, mint enyhítő körülmény, lefolytatták ellene a vizsgálatot és a kir. ügyészség vádiratot adott be Tankóczi ellen a btk. 462. és 463. §-ai alapján hivatali sikkasztás büntette miatt. Tankóczi Gyula kifogásokat adott be a vádirat ellen, amelyekkel e hó 21-én, szerdán foglalkozott a szatmári kir. törvényszék vádtanácsa, amely további vizsgálatot rendelt el az ügyben s az iratokat a vizsgálat kiegészítése céljából visszaadta a vizsgálóbírónak. Az újabb vizsgálat során felmerült adatok alapján az ügyészség a bűnvádi perrend-