Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1864

Adalékok tanárképzési tervezethez gymnásiumok számárad) I. Intézetek számára megirott jelesnél jelesebb tanítási és nevelési tervek, rendszerek kitűzik ugyan valósításra a szebbnél szebb követelményeket, melyek az ifjúságnak tudo­mány és jellem tekintetében megfelelőbb kiműveltetését czélozzák, de tanároké az érdem vagy bünrovás : a kitűzött postulatumot feladatszerű képességgel teljesítni, vagy hivatlan voltuknál fogva papíron hagyni, meghiusítni. A végrehajtandó rendszer tökélyeivel egyen­súlyt kell hogy tartson a végrehajtók végrehajtási képessége. S a tanár e képessége részint célszerű s elegendő tudományos fölkészültség, részint bizonyos mértékű nevelői s methodi­­kai képzettség, részint a megfelelő dolognak folytonos örvendése s győzése által alkottatik. Iskolák eredménytelensége soha sem kivóbb, mint mikor bennük a rendszeren egyszerre va­lami nagy előrugtatás vétetik alkalmazásba, a­nélkül hogy ugyanakkor a belélet mozgató ereje, melyet az imént végrehajtói képességnek neveztem, arányba hozatnék a terjeszkedés­sel, mely a tantárgyak, tanórák, tanszékek és tanerők szaporodott számában a közönségnek felötlik. Innét az elmúlt évtized előtt gymnasiumaink nem kielégítő eredménye felől, az akkori anyagi és szellemi szerkezet s fölszerelés nagy szerénysége mellett, panasz nem egy­könnyen, de azóta sűrűen hallatszott, mióta sok részben javultabb helyzetük a siker iránt fokozottabb igényre látszott följogositni. Miért odáig nem? s azóta igen? — Határozottabb szólhatás, de illedelem tekintetéből is magyarhoni ágost. h. ev. egyházunk terére kívánok szorítkozni. Itt a rendszerjavitó zayugróczi két gyűlés (1841 s 1845) előtt a két-két tanfo­lyam kapcsolatos tanítása, s ily két tanfolyambeli minden végzendőnek­­ emberre támasz­tatása, a mellett a latin mint tannyelv, s e nyelvnek gyakorlati használatra betanitása mint gymnásiumi főcél, mindez, némely reál- és régiségtani elemecskékkel s vallástani órákkal együttvéve, a gymnásium egészbeni nevelés-tanítási feladatát bel- és kültervileg csekélyebbé határozta, hogysem az számra sok tanárt, s ezeknél valami tüzetes pályás készültséget fölté­telezett volna; ámde a feladat szerénysége a nem tüzetesen készültek részéről is a megfelel­ *) *) Úgy vélem, nem helytelenül cselekszem, ha e dolgozatot programmunk élére igtatom. Nem helytelenül, mert ennek korszerű tárgya tanodai közönségünk értelmeshett s átalában a tanügy barátait ér­dekelheti. Azonfelül a tudós czikkíró személyiségében is van valami, mi egy épen ily irányú s tartalmú cikknek bizonyos érdeket kölcsönöz. Ő főiskolai tanácsunk egyik tevékeny, s tevékenységével, bár köz­vetve és szerényen, de dologértőleg, a beléletbe is befolyó tagja, ki, mint ilyen, joggal az iskola keblébe tar­tozónak tekintethetik. S folytonos viszonyától a tanügyhöz s e körüli tanulmányaitól eltekintve, múltjánál fogva sem illetéktelen e téren hallatni szavát a férfi, ki, bár jelenleg lelkész, évek során át jelesek mellett el­ismeréssel működött a tanári pályán ; ki a pályára maga ifjonta gondosan készült, tanulmányozva névszerint a porosz egyetemekkel kapcsolt képezdei intézményeket s ugyanottani gymnásiumokat; s ki, végre, az elő- ktépzési, majd hivatalos téren szerzett tapasztalatait összekötheti az aranyfonállal, melyet neki mint fiúnak, az akkorra tudományosság és tanítási sikerek tekintetében egyik legünneplettebb, tanítványi szivekben ma is ünneplett tanárnak, Petz Lipótnak, élő munkás szelleme, a családi hajlékot is tanodává alakítván, nyujta kezére. — Ennyit nem bókképen, hanem igazolásul, hogy a programmi cikk nem tanártól írottnak tűnik föl. — A cikk alatti további jegyzetek P. Gy. úrtól, nem tőlem valók. T­a­­­ay.

Next