Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1865
á val összehasonlítva önvizsgálatra ébredjünk, s az összehasonlítás folytán nyert tapasztalatok szerint mindig előre haladjunk. S ha azokban semmi, de semmit nem találnánk is olyat, ami viszonyaink közt létesíthető volna, mégis megmarad a feletti örömünk, hogy a magunkét jobban megismertük, s annak következtében jobban is tudjuk becsülni. Ily nézetből indulva kibátorkodom előterjeszteni azon igénytelen töredékjegyzeteimet, miket az 1864/5 tanév végén tett kirándulásom alkalmával a szép Helvetia némely gymnasiumainál gyűjtöttem. Nem sok idő szükséges arra, hogy a svájci gymnasiumoknál észrevegyük a nagy különféleséget, mely azok közt uralkodik. Mint maga a hegyes-völgyes vidék, s az egyes kantonok alkotmánya, oly különfélék az iskolák is. 8 e tekintetben alig van kívüle Európában állam, mely sokféle nemzetiség és vallásfelekezet által megszakgatott hazánkhoz inkább hasonlítana. Amit ott a külömböző kantonok s azok kormányformái, azt itt a külömböző nemzetiségek sajátságai és felekezetek autonómiái okozzák. A fő célt, t. i. az egyetemi tanulmányok hasznos üzésére kellő képességet nyújtani, mindenik szem előtt tartja; de míg e cél elérésére némelyek 6, 672) mások ( sőt 9 évet is kívánnak. Fősulyt fektetnek arra, hogy a gymnasiumból kikerült fiatal ember elég képessé tétessék az önképezhetésre, s nem is annyira a sokat tudást sürgetik, mint inkább az ügyességet, képességet reá. E tekintetben némileg hasonlítanak az angol „grammar school“-okhoz, hol szinte inkább a gyakorlati életre való előkészületre fektetik a fősúlyt. Úgy látszik, hogy az ismeretszerzés csak másodrendű dolog, mint amihez az élet mindig elegendő alkalmat nyújt, s fősúlyt fektetnek arra, hogy jellemerős fiatalok kerüljenek ki, kik elegendő ügyességgel bírjanak az életben megragadni minden alkalmat, mi által ismereteiket gyarapíthassák. Még az úgynevezett „német“ gymnasiumoknál is felismerhető e jellemvonás, mely teljesen különbözik a németországi, teszem a porosz gymnasiumok jellemétől. A német szellemnek azon sajátos, s mindenesetre tiszteletre méltó jellemvonása, t. i. az eszményi irány, ott nem oly túlnyomó. Nem is az tekintetik főfeladatnak, hogy az ifjúságban tudományos szellem ébresztessék, mint inkább az, hogy az akaraterő fejlesztessék, mely a közéletben hasznos cselekvésben érvényesítse magát. Jellemző továbbá az is, hogy majdnem minden gymnasium mellett párhuzamban felállított reáliskolák (Real-Abtheilungen, Industrieschulen) léteznek, melyekben a reál-tudományok gymnasiumi és reáltanulóknak együtt, ugyanazon órákban adatnak elő. Zürichben megkülömböztetik a mechanico-technikai, a chemico-technikai és kereskedelmi irányokat. A gymnasiumi tantárgyak s azok előadása lényegileg egyezik a mi tanrendszerünkkel némely csekély eltérésekkel, így például a két classikai s az anyanyelv mellett rendes tárgyul van felvéve a héber nyelv, de csak a legfelsőbb osztályban és a francia nyelv minden félgymnasiumi osztályban. E mellett nagy gondot fordítanak az ifjúság testi nevelésére is, tiszteletben tartván az elvet: us i mens sana in corpore sano. Nincs egyetlen főtanoda sem, melynél nyilvános testgyakoroók ne volnának. Minden tanuló, ha csak orvosilag nem tiltatik el, tartozik részt venni a testgyakorlatokban, az uszodában és azonkívül — bizonyos korban — a fegyverforgatásban. Ez utóbbi egyike a legrégibb intézményeknek, s magából a köztársasági kormányformából nőtt ki, a mennyiben ott minden polgár született katona. Az arra szükséges eszközöket maga az állam szolgáltatja. — Ezeken kívül, mint privát tárgyak említendők a zene, ének, rajz és festészet. Mindezen tantárgyak előadása és tanulása igen sok órát vesz igénybe, annyira, hogy némely helyen a tanulónak minden ideje tanórákkal van elfoglalva. Ezen, nekünk visszatetsző körülményt csak annyiból lehetne menteni, mennyiben a különböző tárgyak változatosan vannak beosztva. Hogy a svájci úgynevezett német gymnasiumok különféleségéről, szervezetéről egyes tantárgyak előadásáról s az órák számarányáról minél világosabb átnézetünk legyen, tekintsük azt egy táblázatban.