Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-06-13 / 24. szám

Megmozdult az ország lelkes hölgygárdája. Pedig mennyi fáradsággal járt az. A hir­telen előtörő nap teljes melegével olvasztja az aszfaltot, a kupék tele, jelszó volt jú­nius harmadikán a mávon a szanatórium és a beszéd azóta is sokfelé az országban. A turulmadaras kongresszus emblemért so­kan tűzték föl, az emberszeretet lelkes harczosai. De tartsunk rendet. Az Akadémia impozáns épülete, a tudománynak ez a csöndes csarnoka ugyan­csak zajos volt. A legszebb virágos kert vonult be oda és a székesfőváros egy ele­gáns megjelenésű, fáradhatatlan agilitásu úrasszonya, Boyer Béláné volt ennek a vi­rágos kertnek a szép kertésznője. A leg­szebb száz rózsával ő rendelkezett vasár­nap Budapesten. Ez a száz rózsa az ő szavára elfoglalta az Akadémia följáróját és jázminkoszorú veszett el kezükben kí­­gyóvonalban, a legpoetikusabb diszk­ó­­munka : száz édes fehérbe öltözött úri kis­asszony, egyik szebb mint a másik. Auguszta herczegasszony útját díszítették ők és egy áldott ügynek fenséges véd­asszonyával együtt egy szent ügyet. Kö­zönség pedig mindenünnen jött, Magyar­­ország úri női társadalma öregje, fiatalja. Az édes jó lelkű matrónát, Ungvár női társadalmának vezérasszonyát Nehrebeczky Györgynét, az Erzsébet rend keresztesét megéljenezték, a Bácska Birkássné, Szu­­chich Andrienné (Szabadka), Hegedűs Ala­­dárné, Koller Imréné, Dr. Alföldy Lajosné (Baja) küldötteivel mutatta meg, hogy a magyar nagyasszonyoknak klasszikus föld­jét képviselik, a felsővidékről Thuróczy Vilmosné főispánná vett maga kőré na­gyobb, lelkesebb gárdát, Brassóból Je­szenszky Károlyné mutatta meg, hogy nem jött üres kézzel, valami száz tagot verbu­vált maga a táborba. Dr. Szerelemhegyi Ti­vadarné a kunfélegyházi polgármesterné pompásan összetartotta a maga híveit, mintha csak az urától tanult volna köz­igazgatni, igaza volt Werner Lászlónak, az egyesület irodaigazgatójának, a­ki midőn beszámolt arról, hogy az Akadémia dísz­termében Magyarország százhuszonnégy városa és községéből háromszázhetvenné­gyen vannak jelen, mikor jelentésében a következőket­­ mondotta: Ha valamire büszkék lesznek azok, a­kik a mai gyű­lést összehívták és a­kik a tüdőbetegsé­gért küzdő társadalmi munkát ebben a gyülekezetben szélesebb területben megin­dították — az a rokonszenv, az a lelkes sorakozás, szinte mondhatnánk: fanatikus szeretet, melyet a magyar nőkben a nép­mentés feladatai iránt ébreszteni szeren­csések voltunk. A magyar úrasszonyok nem elégedtek meg azokkal a tervekkel, olykor szegényes ötletekkel, melyeket az alap növelésére terveltünk és ajánlottunk, hanem az ügyért szeretettel fáradó lelke­sedés, a nő csodálatos ötletgazdagsága, gyakorlati érzéke és nagy tapintata egész uj téren indult munkára. Csak most is közgyűlésünkhöz egész seregét az uj ötle­teknek nyújtják be hölgyeink indítvány­ként. özv. Debreczeni Endréné (Gyoma) szeptember havában a gazdag alföldi köz­ségekben általános termény adományok gyüjtését ajánlja. Dr. Weszelyné Balajthy Ilona (Szabadka) az összes tanitónői képez­­dékben együttesen létesítendő ágyalapít­­vány iránt. Dr. Bignió Béláné (Maroshi­das) a házi összejövetelek, nagyobb­an­sokára tudott annyit mondani: „Ha ezt magam nem látom, el nem hittem volna még a mikádónak sem.“ De csak akkor bámult igazán, mikor célba vettem az Őreit, s majd az Imperátor Nikolájt, lőni azonban nem lőttem egyikre sem, mert felhúzták a fehér zászlót és megadták ma­gukat, miáltal két csatahajóval gazdagod­tunk. Másnap a Fumi szigetnél elfogtam azt a torpedó zuzót, a­melyre az orosz admirális menekült és így természetes, hogy ő is a fogságomba esett. Mikor szembe került velem és megtudta, ki va­gyok, nagy fájdalmai dacára öröm látszott az arcán és melegen szorította meg a ke­zemet mondván, hogy most már bele­nyugszik a legyőzetésbe, de azt restelte volna, ha egyedül Togótól kapott volna ki. Mikor megtettem jelentésemet a mi­kádónak, sírva borult a nyakamba és újra ismételte, a­mit már annyiszor mondott, hogy ha én nem vagyok, aligha lett volna része ekkora dicsőségben. El kellett neki apróra beszélni a 3 napos csata minden részletét, s bizony már éjfél után 3 óra volt, mikor a szent János áldását beszed­tük, mert vacsora után kvaterka mellett folyt a referálás. . Tek. Szerkesztő Úr! Befejezem tudósí­tásomat azzal, hogy legközelebb már egy újabb szárazföldi győzelemről fogom ér­tesíteni, miután holnap reggel indulunk a mikádóval Mukdenbe. népségek, névnap- születésnapokon stb. az­­ egyesület perselyeit akarja körülhordozni.­­ özv. Artner Jenőné úrnő (Sopron) az orosz emberbaráti mozgalmak legfőbb jövedelmi tényezőjét ajánlja: az egyleti emlékérmet, melyet csak meghatározott gyűjtő mun­káságért kaphat az illető, előbb ezüst­ben, majd munkáját folytatván, aranyban. A kivitel módjára is a fenkölt lelkű nő a tapintatával sok megszivlelésre méltót mond. Bizonynyal az igazgatótanács, fog velük érdemileg foglalkozni. Ilyen a svéd jótékonysági bélyegrendszer is, melyért illetékes helyen elintézésre váró kérvé­nyünk már föl is ment és nyilván a po­litikai viszonyokban isti magyarázatát, hogy ma többet nem jelenthetünk róla. A magyar nőnek szerepe lesz a nem­zet pusztító kór enyhítésében és egyesüle­tünk tántoríthatatlanul meg van győződve, hogy nélküle célunkat nem érhetjük el. (Kuthy Dezső tanár és igazgató úr szé­pen fejtegette a nőre néző feladatokat ezen a téren.) A hadviselésnek legnagyobb esz­közét, pénzt is az ő nemes lelkű fárado­zásuk fogja megszerezni. És mi lesz a hála ? Az, hogy ha a halál halovány rózsájával megfestött, lesorvadt, az életkedvben ki­száradt, a halállal eljegyzett beteg, kinek homlokán a fácies hippokratika borong; — ott azokban a gyógyitóházakban, me­lyeknek minden egyes tégláját a magyar nő lelkesedése hozta össze, a beteg kigyó­gyulván, s ha onnét kijön az, aki előbb a halálnak volt eljegyezve, mikor gyó­gyultan kijővén az áldott épület küszöbén, bucsuzásában kigördül szeméből a hálá­nak, a megigazulásnak a serkedő remé­nyeknek, a felpezsdült életkedvnek hála­­könyve: ez lesz a legszebb jutalom höl­gyeim. Ez a hálaadó imádság, mely Égbe száll s mi gyarló emberekről lekönyörgi gyarlóságunk botlását. Ilyen oklevelet iga­zán nem adhat a József Kir. Herceg Sza­natórium Egyesület. Helyesen mondja az egyesület és fő­leg helyesen utalt arra az egyesület ékes­­szavú elnöke, Lukács György dr., a­kinek agilitása, fáradhatatlan lelkesedése, rokon­szenves egyénisége hozta össze az ünne­pet. A­ki midőn a margitszigeti fehérasz­talnál aposztrofálták, a falevél meséjével felelt. Rózsák közé került a falevél. Sok jó időt töltött körükben, mikor társait meg­látogatta a többi falevelek megkérdezték : látod ?— Hát falevél vagy te? honnét is­— Igen, falevél vagyok, de illato­mat a rózsák kölcsönözték. Ha neki, vagy annak az eszmének, melyet képvisel, ma népszerűsége van, azt a rózsák, a nők ad­ták és ő szive közepes közepéből köszöni. És hogyan lelkesedtek az igaz, a szé­pen átérzett beszéden. És aztán Erzsébet királyasszony bá­jos unokája, Augusta főhercegnő. Mily édes, vonzó volt megjelenése, mily meg­indító hangja ! Hogyan tapadt reá minden figyelem és mily mélyen voltak átoltva a fenkölt szavak. És a szép beszéd a magyar nők ligájának védőjévé avatták a király­­sarjat és a hogy fenséges férje József Ágost örült a feleségének nagy diadalán, olyan nagy igaz öröme volt benne az Aka­démia nagy, fényes, illusztris hallgatósá­gának. Igazán szép, fönséges volt az ember­szeretetnek múlt vasárnapi ünnepe, hatása nem lehet messze, a társadalmi közönynek ingoványai közé nem engedjük azt a han­gulatot eltemetkezni, ápolni fogjuk a fen­költ fejedelmi ajk­apotheozis számba ve­hető szép szavait, nem engedjük feledésbe, minden erőből jelszóvá fogja tenni a sajtó az eszmék irányító küzdelmében azt a röpke, de nagy jelentőségű programmot: mentsük meg a tüdőbetegeket! A tüdővész az irodalomban is sürü rendet vágott. Különösen a lírikusok közt volt be aratása. Tüdővészben halt meg Csokonay, Ányos Pál, Faludy Ferencz, Borzai és a kikre én emlékezem: Dr. Kovács Gyula, „Zilahy­­ Imre, Sarmay Viktor, Irányi Ödön, Reviczky Gyula, Justh Zsigmond, — többnyire fiatalon, vagy pályájuk derekán. Kiss József. Kopogtatunk, s belép 1» templomra gyűjtögető két felvidéki atyafi. Olyan isme­rős az arcuk, mintha csak tegnap találkoz­tunk volna utoljára, a­mi különben lehet­séges, mert­ alig múlik el nap, hogy ne volna szerencsénk hozzájuk. Úgy látszik, a fel­vidéken csak két dolgot művelnek. Az em­berek egyik része kimegy Amerikába, a másik pedig elindul templomra gyűjtögetni, s valószínűleg mindkét foglalkozás kifizeti magát. Medárd az esőt csakugyan meghozta, hanem úgy kezdi, mint a­ki most már 40 napig nem is fog vele felhagyni. — Bizonyos — mondja Bögre úr — hogy esni fog, mert a­mikor én az uszo­dában abonálom magamat, akkor az idő egész nyáron esős szokott lenni. Az idén pedig megint abonáltam. A helyi lapok kiadói a Krausz Áron nagy nyílt tetézése után értekezletre gyűltek össze, a­m­elyen megtárgyalták, miként le­hetne a nyilterozént állandóvá tenni és ezáltal a nyomdász ipar érdekeit előmozdí­tani. Egyelőre abban állapodtak meg, hogy amaz „ismeretlen gazembert“ előkerítik a föld alól is, hogy válaszoljon. * — Mi lesz az ünnepi programra ? — Ha szép idő­­ lesz, kirándulás a hegyre borászati tanulmányok céljából, ha pedig esni fog, ugyanaz idehaza. * Egy szórakozottságáról ismert úri­em­ber találkozik a napokban egy viruló kis leán­­nyal s leemelve kalapját köszön neki jó reggelt. — Este van már, nem reggel, bácsika! — Nem úgy van az kis húgom. Ha az ember a rózsás hajnalt látja, okvetlenül a reggel jut az eszébe. Demeter. Ég vele és gyöngyharmat! S hive: Kipp. SZATMÁR ÉS VIDÉKE. Apróságok. Mikor gróf Zichy Jenő indult ki a múlt vasárnapi népgyülésre, oda­­­megy az egyik négyes fogathoz, a­melybe 4 holló­­fekete paripa volt fogva és felülésre készülve kérdi a kocsistól, hogy esznek-e sok zabot a paripák. Minek ennének — mondja a kocsis — hiszen ezekkel csak temetni járunk. No Samu, akkor üljünk a másikra ! H­ÍREINK. — T. munkatársainknak és olva­sóinknak boldog ünneplést kívánunk! — Lapunk jelen számát a közbe­eső ünnep miatt két nappal előbb bo­csátottuk ki. — Lapunk jelen számához egy egész iv melléklet van csatolva. — Személyi hír: Paranott Sándor vezérőrnagy, a m. kir. csendőrség országos főfelügyelője e hó 6-án városunkba érkezett s itten két napig tartózkodva, tüzetesen megvizsgálta a helybeli csendőrség ügyke­zelését, nemkülönben a legénység felett szemlét tartott. A vezérőrnagy a tapasztalt mintaszerű rend s a legénység kiképzése fe­lett teljes megelégedésének adott kifejezést. Elutazása előtt a vezérőrnagy megtekintette az újonnan építendő csendőr laktanya tel­két, nemkülönben annak összes terveit. — Arany lakodalom. Péchy Antal nyug. th. főkapitány és neje Cseh Karolina úrnő e hó 17-én tartja aranylakodalmát. A közbecsülés és tiszteletben megőszült házas­párnak ezen szép ünnepélye még azzal is érdekesebbé válik, hogy mindkettő ugyan­ezen napon tartja születés­napját. A jubi­lánsok a nevezett nap reggelén a helybeli székesegyházban szentmisét hallgatnak, a­melyen a nagy kiterjedésű család tagjai is mind megjelennek. A jubiláns házaspárnak aranylakodalma alkalmából a legszivélyesebb szerencse kivánatunkat tolmácsoljuk. — Harmincz éves jubileum. Pa­­ládi Lajos és neje Joó Emma helybeli álla­mi iskolai tanitók ez iskolai évvel töltik be 30 évi tanitói működésüket. Örömmel kons­tatáljuk, hogy e hosszú idő daczára mind­ketten a legjobb erőben teljesitik feladatu­kat, s meg van hozzá a remény, hogy még sokáig hasznos szolgálatot fognak tenni a tanügynek, a melynek annyi időn keresztül kiváló munkásai voltak. Üdvözöljük őket a szép alkalomból és kivárunk mindkettőnek erőt és egészséget a további munkához. — Vaszary Kolos, ötven éve szol­gálja az Urat az oltárnál és künn az élet­ben egyaránt hiven. Kötelesség teljesitésben nem kisebb ma, a 74 éves aggastyán, mint volt a 24 éves fiatal clericus. S a herczeg­­érsek, a bíboros prímás őeminentiája, époly csöndesen szerény, mint a fiatal szerzetes­­tanár, akit ép szerénységéért szeretett meg mindenki. Vaszary Kolosnak úgynevezett ősei nincsenek. Apja egyszerű iparos vola. Carrierje hasonlít magának a katholicismus legfőbb papjának, a ma uralkodó pápának karrierjéhez. És e hatalmas emelkedése köz­ben, ha voltak versenytársai, Vaszarynak ellenségei és irigyei nem voltak és nincse­nek. Ő maga a megtestesült béke, a Fax. E jelszóval csillapította le 10 évvel ezelőtt a magyar államnak és a katholikus egyház­nak már-már szenvedélyessé vált harczát. Pázmányhoz hasonlítják tudományáért, nagy­­ magyarságáért. De szerintünk sokkal külön­­böző Pázmánynál is, mert ő egyib­enegyi­k felekezetet sem sértette meg agresszív tá­madással. Vaszary Kolost egyaránt tiszteli minden műveit magyar ember ez országban, vallás különbség nélkül. — Jogügyi és gazdasági szak­bizottsági ülés. Városunk jogügyi és gazdasági szakbizottsága e hó 8-án délután 3 órakor Kőrösmezei Antal h. polgármes­ter, főjegyző, elnökletével illést tartott, a­me­lyen a következő ügyek kerültek tárgyalás alá: Róbert Lipót helybeli fakereskedő aján­latot tett a városnak, hogy faraktár létesí­tésére bérbe veszi a nagy gőzmalom melletti összes szabad területet. A bizottság nem volt hajlandó az ajánlatot elfogadni és vissza­adta az ügyet a tanácsnak, hogy a nevezett terület hasznosítása szempontjából dolgoz­zon ki egy új tervezetet.­­ A főkapitány a kávéházak, fogadók és vendéglőkre nézve újabb szabályrendeletet dolgozott és azt be­terjesztette a városi hatósághoz. A jogügyi szakosztály alapos tárgyalás után elfogadta a javaslatot és jóváhagyás végett beterjesz­tetni rendelte a közgyűléshez. A felső-kört­­vélyesi tagbirtokon a régi bérlő, Schwarcz Mór, köteles lett volna átadni az új bérlő, Weisz Sándornak 18 holdon termesztett ló­herét, amely az átadáskor azonban nem volt meg. Ennek következtében a jogügyi bizott­ság elrendelte, hogy a régi bérlő ellen a kártalanítás esetleg per utján érvényesíttes­sék. — A bizottság végül Hubán Gyula gör. kath. lelkész azon kérelmét, hogy ré­szér­e a személyes pótlék évi 1200 koroná­ban utaltassák, — elfogadta és pártolólag rendelte beterjeszteni a közgyűléshez. — Ezzel a bizottság ülése más tárgy hiányá­ban d. u. fél 5 órakor bezárult. — Városi közgyűlés lesz folyó hó. 13-án a következő tárgysorozattal : Hitele­­­­sitő küldöttség kirendelése, a hitelesítés he­­­­lyének és idejének meghatározása. Polgár­­mester havi jelentése intézkedéseiről és a törvényhatóság állapotáról. A városi levél­tárból a Kölcsey-kör múzeumában való őr­zés végett elhelyezett tárgyak átadása. A hegyközség 1904 évi számadása. A hegy­község 1905­ . évi költségvetése. Március havi adó elő- és leírás. Április havi adó- és leirás. Halász Ferenc köszöneté­tis­polgárrá történt megválasztásáért. A 7 éven felüli gyermekek gondozási költségének a gyám­­­­pénztári tartalékalapból való átutalása. Né­mely városi készpénzalapok állampapírok­­­­ban való elhelyezése. A csendőr, rendőr-lak­tanya és tűzoltó őrtanya építési tervei és költségvetése. Abauj Torna vármegye átirata a választói jog törvényhozási szabályozása tárgyában. Baja város átirata március­­­­ 15-ikének nemzeti ünneppé avatása tár­gyában. IQ. Dr. Fekete Samu kérelme or­vosi oklevelének kihirdetése tárgyában. Szű­cs Kálmán díjnak 4 heti szabadság iránti ké­­relme. Békéssy Géza árvaszéki ülnök 6­ heti szabadság iránti kérelme. — Nász a Chorin családban. Dr. Heinrich Antal f. é. junius hó 19-én d. e. fél 11 órakor tartja esküvőjét dr. Chorin Ferencz és neje Russ Amália kedves leányá­val — Irén kisasszon­nyal. Az esküvő a­ budapesti deák-téri ág. evang. templomban lesz megtartva.­­ A vidéki hírlapírók országos szövetsége Miskolcoon ünnep másodnap­ján testületileg vonul Kossuth Lajos szobrá­hoz és talapzatára koszorút helyez; beszédet­­ tart Sa« Ede ig. tag. Később Szemere Bél­ í tálán síremlékét koszorúzzák meg; beszédet­­ mond S­­ávay Gyula alelnök. Délután pedig,­­ Déryné sírjához vonul ki testületileg és en­­nek síremlékére szintén koszorút helyez ; it­ti Putnoky Béla ez­­t. erre az alkalomra irt ódását adja elő. — Gyászosét. A Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége mélyen lesújtva jelen­ti a szeretett szövetségi társnak, gondos és fáradhatatlan elnökének Kulinyi Zsigm­­ond­­nak a mai napon bekövetkezett elhun­ytát. Hűséges vezérünket, atyai jóságú, ön­zetlen mesterünket, a vidéki újságírói kar egyete­mének lángbuzgalmu védelmezőjét vesztet­tük el és gyászoljuk benne. Emlék­ét ember­öltőkön túl tettei őrzik meg. Szép,ed, 1905. junius 6. — Iskolai Ünnepély. A király ko­ronázás és a millenium évfordu­lójának em­lékére a róm. kath. fiu-népi­skola tanító­testülete 1905. junius hó 8 án iskolai ünne­pélyt rendezett, melynek sorre­ndje igen szép és változatos volt. Az ünnep­­élyt szent­mise követte a székesegyházban. f — A szatmári v­adásztársulat csütörtökön délután ülést t­artott, a­melyen egyhangúlag megválasztott­a elnökké Foga­­rassy Sándor mérnököt és pénztárnokká Folytatás a mellékleten.

Next