Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1908-03-10 / 11. szám

dés elfogadását, de egyben hangsúlyozza azt, hogy, ha Heves nem felel meg a kö­veteléseknek, az új kiegészített bizottság egy év után bontsa fel vele a szerződést­­. A közgyűlés így határozott. % Ezután több kisebb ügy nyert elinté­zést, nagyobb vita mindössze a faipariskola elhelyezése és több Teleky utcai telek megvétele tárgyában indult. E tárgyhoz a polgármester, dr. Gr­­­a­t­z József és P­a­p­p Endre kiz. tagok szólltak. Végül a közgyű­lés többsége elfogadta a tanács javaslatát. SZATMÁR ÉS VIDÉKE. Március 15. A Kölcsey­ Kör a helybeli dalegye­sületek s a színtársulat tagjainak szíves köz­reműködésével a márciusi nagy idők emlé­kére a várnai színházban fél 11 órai kezdet­tel március 15.-én hazafias ünnepélyt rendez. Az ünnepély műsora: 1. Himnusz, éneklik a férfidalegyesületek. 2. Petőfi: Nemzeti dal, szavalja Ádám István. 3. Erkel F.: Bánk­ból) bordala énekli Radványi Dezső, kiséri Saja Viktor. 4. Emlékbeszéd, mondja Thurner Albert. 5. Bokor: Kurucdalok, énekli Ti­­hanyiné Kom­áromy Gizella úrasszony, Ideéri Saja Viktor. 6. Gaal: Magyar Golgotha, éneklik a férfidalegyesületek. 7. Kossuth bú­csúja a magyar határon (élőkép) rendezi Bá­lázs Sándor a színtársulat tagjaiból. 8. Szó­zat, énekli a közönség. — Helyiirak: Alsó- és középpáholy 4 K, felső páholy 3 K, tám­lásszék 1 K, körszék 70 f, zártszék 60 f, karzati ülőhely középen 40 f, oldalt 30 f, karzati állóhely 20 f. Jegyek előrevált­hatók Lőwy Miksa könyvkereskedésében. A közze­nét Bunkó Vince zenekara hazafias szives­­ségből teljesiti. A felső kereskedelmi iskola ifjúsága március 15.-én délután 5 órakor a „Kereskedő ifjak köré“-nek Petőfi utcai dísz­termében az alábbi programmal tartja az emlékünnep­­lyt: 1. Hymnus. 2. Nemzeti dal, szavalja Heinrich Győző alsó oszt. tanuló. 3. Mi a haza? Ábrányi Emiltől, szavalja Kalocsai Irén a női keresk. tanfolyam nö­vendéke. 4. Emlékbeszéd, tartja Kolb Lajos középső o. t. 5. Petőfi szobra, melodráma, szavalja Bánk Jolán, zongorán kiséri Drá­­gos Kornél női k. tani. növendéke. 6. Már­cius 15., alkalmi színjáték egy felvonásban Pásztor Józseftől. Szereplők: öreg honvéd Schwartz Jenő köz. o. t., Sándor egyetemi hallgató — Lázár Dezső k. o. t., Ilonka — Gecsey Irma női k. t. nov. 7. Magyarok, esküdjünk ! Ábrányi Emiltől, szavalja Schré­­ter Sándor köz. o. t. 8. Kuruc dalok, énekli Margarétha Margit, zongorán kiséri Drágos Kornél női tanf. nov. 9. Szózat. Az ev. r­e­f. tanitónőképző inté­zet Tompa­ Önképzőköre I. év március hó 15.-én délelőtt 11 órakor­­ tornateremben hazafias ünnepet rendez, amelyre a t. szü­lőket és érdeklődőket ez után hívja meg az Önképzőkör. A kir. kath. főgimnázium Ka­zinczy­ Önképzőköre 1908 március hó 15-ikén d. e. fél 10 órakor a gimnázium tornater­mében az 1848. évi március 15-iki esemé­nyek emlékére közgyűlést rendez és arra ez után is meghívja a szülőket és érdeklő­dőket. Műsor: 1. Csatadal. Énekli az ifjú­sági énekkar. 2 Nemzeti dal, Petőfi Sán­dortól. Szavalja: Bornemissza Miklós VIII. o. t. 3. Népdalok, Előadja az ifjúsági ének­kar. 4. Ünnepi beszéd. Irta és előadja Mán Zoltán VIII. o. t. 5. Huber Károly „Szó­zata.* Quartettben előadják: Banner Zoltán és Gönczy István VIII., Halász Sándor és Horváth Károly VII. o. t. 6. Március Idu­sán, alkalmi óda. Irta :Jakab Sándor Vili. o. t. Szavalja Ilosvay Lajos. VII. o. t. 7. Az erdők madara Wallace-tól. Fuvolán előadja Ócsvár Rezső főgimn. tanár, kiséri az ifjú­sági zenekar. 8. Petőfi szobra, melodráma. Irta Szepessy László, zenéjét szerezte: Ker­ner Jenő.. Mensáros Zoltán VI. o. iffi zon­­gorakisérete mellett szavalja Banner­ Zoltán VIII. o. t. 9. Induló. Előadja az ifjúsági zenekar. Az Erdőd­i Társaskör az 1848- iki márciusi nagy napok 60. évfordulója al­kalmával f. é. március hó 15.-én d. e. fél 10 órakor ünnepélyes isteni tisztelet­­ után a következő műsorral emlékünnepélyt ren­dez: 1. „Hymnus.“ Énekli: fiúisk. énekkar. 2. Elnöki megnyitó. Tartja: Eötvös Róbert. 3. „Nemzeti dal.“ Szavalja: Both Lajos. 4. „Honfiúk vigyázzato­k.“ Énekli: fi­uisk. ének­kar. 5. Emlékbeszéd. Tartja: Láng Ferenc esp. pléh. 6. Szavalat. Előadja: Kovács Pis­­tuka. 7. „Talpra magyar.“ Énekli: fiuisk. énekkar. 8. „A rab.“ Szavalja: Telek István. 9. Zár­­ó. Tartja: dr. Pilisy István, a ke­rület orsz. gyűl. képviselője. 10. „Szózat.“ Énekli, fiuisk. énekkar. — Ünnepély után társas ebéd, melyre előjegyezni Erdődön a „Pannónia“ vendéglőben lehet. — Szeretsz, de én is szeretlek kimond­hatatlanul, határtalanul. Szeretlek szivem minden dobbanásával, lelkem minden atom­jával, agyam minden gondolatával. Szeretlek ! De­hogy is ne szeretné­lek, hiszen te vagy az, ki visszaadtál az életnek, ki meggyógyítottad szivem fájó sebét, ki megtanítottál, hogy a múltban hamis bálvány előtt térdeltem. Igen, szeretlek! Te vagy, te lesz mindenem! Igen. Benne vagy a levegő­ben, a hajnalpk­ban, a letűnő nap tűzsu­­garában, a felkelő hold halvány fényében, a csillagok milliárdjaiban, a virágok kely­­hében, a madarak dalában, a szellő sutto­gásában. Mindenütt, és mindenkor. Igen. Szeretlek attól a feledhe­tetlenül édes pillanattól kezdve, a midőn betegágyamon hosszas lázálmomból fel­ébredve tündéralakod, parázskét szemed, piros két orcád, szögfekete hajkoronád megláttam. Ne félj ! Annak a szívtelen, utá­latos asszonynak, első hitvesemnek a képe rég ki van törölve a szívemből. A vele töltött pár év minden jó­ és rossz emlékét egy szempillantásra elpusztította szép sze­meidnek jóságos tekintete. Ellenállhatatla­nul adtam át magam lényed bűvös vará­zsának. Ha gondolok is néha reá, s a fájó múltra, az csak olyan undorító, kelle­metlen érzés, mint a­milyet egy-egy csúnya, lázas álom kelt az emberben s a melynek még az emlékétől is szabadulni kívánunk. — E vallomás,étel alatt még szorosab­ban ölelték át egymást, s egy egész csók - halmazzal pecsételték meg vallomásaikat, szerelmüket. — Köszönöm, köszönöm, hogy meg­nyugtattál. Látom, te jól tudsz szívemből, agysejteimből is olvasni. Nem tagadom, néha gondoltam én is arra, vájjon nem jön-e majd egy utálatos pillanat, mely­ben annak az asszonynak emléke megza­varja a mi üdvözítő boldogságunkat. — Ne félj, az ő emléke már jól el van temetve. S ha a múlt visszatér is egy futó pillanatra, az csak olyan, mint a ha­lottaiból visszatérő árny kísértése, mint a bagoly huhogása, nincs mit félni tőle. Szinház­­ Szombaton és vasárnap Sámson, Bernstein Henrinek a „Tolvaj“ és „Baccarat“ szerzőjének mindvégig izgató, lebilincselő színműve került színre. Ezt a darabot a szerző aligha írta tanítási célból, mert sok olyan trágár kifejezés van benne, melyek hallattára nemcsak a nők, de még a fér­fiak is el kell, hogy piruljanak,­­hacsak egy pillanatra is. A harmadik felvonás végszavai a premieren határozottan meg­botránkoztatták a közönséget. Burkoltan, labdacsok és ostyákban sok pikáns dolgot be lehet adni, el lehet nyelni, de olyan erős kitételeket bizony nem­ szabad hasz­nálni. S ha már így­­ van a szövegben, vagy piros plakáttal figyelmeztette volna erre az igazgató a közönséget, vagy eny­hítette volna ezeket a trágárságokat. Hogy utóbbira a darab érdekében szükség volt, belátták ezt maguk a szereplő színészek, kik már vasárnap este­­ válogatottabb, de még mindig erős kifejezéseket használtak. Ettől eltekintve Bernsteinnak ez a da­rabja is mesteri mű. Egy házaspár hibás alapra épített családi­­ boldogságának tra­gédiáját tárja elénk, egy izgalmas, jól alapozott, tökéletesen­ felépített színmű keretében. Valóban e darabjában is ig­az életet varázsol az élet deszkáira. Brachard (Vicor) hangyaszorgalommal, vasakarattal óriási vagyont gyűjtött, így teljesen a munka embere lett. Ez marad akkor is, a­mikor szíve szerelmét követve feleségül veszi gyerekkori ideálját, egy­­ szegény marquis leányát, Anne Mariét (Takács). Szívügyét azonban nem tudja összeegyez­tetni a börze ügyekkel. Azt hiszi, felesége szerelmét csak azzal fokozza, ha minél több pénzzel elhalmozhatja. Vesztére teszi, mert az asszonynak szív kell, hőn sze­rető, önfeláldozó szív. Szerelmét rá akarja erőszakolni feleségére, pedig annak épen ellenkezőjét kellene tenni, az asszony sze­relmét lassan, fokozatosan kellene meg­nyerni. Az asszonynak ez a kierőszakolt házasság amúgy sem tetszett, mivel nem boldog: önfeledten dobja magát egy alka­lommal, midőn férje elutazni akar, a házi barát Le Govani (Tihanyi) karjaiba, ki is őt egy éjjeli mulató helyre viszi. A férj azonban értesül neje hűtlenségéről, nem utazik el, hanem halálra keresi az asszonyt. Nem találja. Visszatér hát lakásukra s ott várja be. Éjfél után jön az asszony sebzett kézzel, megtépdesett ruhában.­­ A férj faggatásaira bevallja, hol járt. Brachard bosszút forral, egyik szállodában szobát nyittat, oda hivatja a házi barátot s mig vele ebédel, börzei spekuláció által, erőszakosan, saját óriási vagyonának bu­kása árán áll bosszút részvényes társán, mert tudja ezzel sújtja, őt a legérzékenyeb­ben. Szemére lobbantja minden bűnét, két kezével — a leglovagiasabb formában — intézi el a szóban forgó ügyet az éj lovag­jával, aztán hazamegy az asszonyhoz bú­csúzni. Angliába készül menni, új életet fog kezdeni. Az asszony, a­mikor meg­tudja, hogy férje szerelméért feláldozta milliót, bocsánatért esedezik, s arra kéri, vigye magával, szívük szerelmének rom­jain új életet fognak kezdeni. Az előadás — bár első estén a szereplők játékán meglátszott, hogy kevés próba volt a da­rabból,­­— elég jó volt. Balázsi papa mint rendesen most sem tudta szerepét, így mókáival próbálta a hatást fokozni, mi csak a szerep kárára volt. Takács Mariska és Vidor szépen játszották meg nehéz, idegölő szerepeiket. Jók voltak Verő Janka s G­y­ő­r­i is. Elég tűrhetően ját­szott U t­i Gizella, visszatetszést keltett azonban az, hogy haját nem púderozta be; mostoha vagy talán pláne örökifjú mama­ akart lenni? Hát kérem, a színpa­don csak maradjunk korhűek. E helyen említjük meg, hogy utóbbi időben sok panasz hallatszott a közönség körében a nézőtéren túl hangosan társalgó és tornyos kalapot viselő színésznőkről, miért is felkérjük Thália papnőit, szíves­kedjenek a jövőben az előadásokat csend­ben végignézni s kalapjaikat letenni. Ennyit bizonyára jogosan kérhet tőlük a fizető publikum, így e figyelmeztetést sem vehetik zokon. Szatm­ár laptársunk „Óriáskígyó“ című cikkére csak egy megjegyzésünk van: nevetséges dolog, ha a bolha köhög. A­­ választásnál történt, hogy a sza­vazáskor valami hiba volt és e miatt újra kellett szavazni. — Milyen szerencse — mondja egy városatya­­— hogy így esett. Kettőnek ígértem meg, s miután az egyikre már szavaztam, most legalább leszavazhatok a másikra is.* Most már el lehetünk készülve, hogy ezután Németivel sok bajunk lesz, mert akármiről fog szó esni, mindig elő fog állani, hogy azt neki adják. — Pedig hát ez nem helyes — mon­dom egyik polgártársnak — és eddig nem is vették olyan komolyan. — Vettük biz mi eddig is, csakhogy nem volt szónokunk, a­ki helyettünk be­széljen, hanem most már az is akadt. *­­­­A polgármester jelentésében, de in­­terpelláció folytán szóval is terjedelmesen nyilatkozott az új adójavaslatról. — Én nem értem az egész adódolgot — mondja egy városatya. — Pedig nincs könnyebb valami — szól rá a szomszédja — mint az adót megérteni. Annyiból áll, hogy a kormány sokat akar, mi keveset akarunk, s a vége az, hogy fizetünk, mint a parancsolat. Demeter­ y 1­í­g a szerelmesek saját bajaikkal tépelőd­ek, hatalmas égiháború közeledett. Az egész természet a lég nyommasztó ha­tása alatt görnyedezett, a madarak ret­tegve szeldesték a levegőt. Hatalmas menydörgés remegtette meg a mindensé­­get. A kénszínü, félelmetes fellegek mé­lyen alant úsztak és csaknem éjjeli sötét­séget támasztottak. Csak a szünes-szüntelen, szerte cikázó villámok vakító fénye vilá­gított bele a sötét­ségbe. Ember, állat, növény remegett a természet félelmetes működésétől, — csak ők vették alig észre. Csoda ez? Hiszen az ő szívük vi­hara alighanem nagyobb volt a természet viharánál. Már pedig azok, kik mély lelki szorongattatást, életölő bánatot éreznek szívük, lelkekben, azoknak feltétlenül vi­gaszul szolgál a természet vad tombolása,­­mely sokszor túlhaladja a lelkek nyugta­lan, gyötrelmes vergődését is.­­ Csak akkor lettek figyelmesek a ter­mészet félelmetes, vad játékára, amikor a vihar már teljes erővel megkezdte dühön­gését. Vad haraggal tépdeste a hnalmas fák koronáit, meghajlásra kényszerítette a büszke tölgyeket, csörtetve tördelé a gyön­gébbeket. Vad ordítással sivított végig a park pompázó virágágyain, kíméletlenül megtépázta a gyenge, hajlékony virág­szálakat. Végre teljes valójában tört ki. A jéggel vegyes, hatalmas zápor játszi kedv­vel csapdosta a verenda üvegablakait. Egyetlen szó, egyetlen sóhaj nélkül szorosan egymáshoz simulva nézte a sze­relmes pár most már a természet e vad, fékezhetetlen háborgását, nagyszerű for­radalmát. Szemlélődésükben az inas zavarta meg őket. Jelentette a leánynak, hogy atyja óh­ajt beszélni velők. — Elértünk tehát életünk legválsá­gosabb, egyben legmagasztosabb forduló­pontjához, — monda a kapitány. Legyünk erősek. Ha győzünk, sírigtartó boldogság lesz jutalmunk, ellenben ha Vesztünk, jaj a mi szegény sziveinknek.^ — Ne félj! Erősek leszünk. Győzni fogunk, mert győznünk kell ! Megcsókolták egymást és beléptek Révdobossy dolgozószobájába. Apróságok. Vasárnap délután meglátogattam egy öreg bátyámat, a­ki már a 86-ik évet ta­possa. Csupa panaszból állott ki. Nem tud aludni, az étvágya hiányzik, nincs semmi öröme az életben, jobb­ is volna már meg­halni. Hanem aztán csak úgy véletlenül a politi­káról esvén szó, egyszerre felélén­kült, s még a­mikor elbúcsúztam tőle, akkor is tűzzel magyarázta, miket kellene a kormánynak csinálni. A­miből világosan látszik, hogy a politika a magyar ember­rel mindent képes elfelejtetni, még az öregséget is.­ Meg van oldva a színház-kérdés is, és­­>edig a legszebb egyetértéssel. A lapok közleményei után a publikum azt hitte, na lesz itt megint egy kis parázs veszekedés, tele is volt a karzat kiváncsi közönséggel, a­mely nagy robajjal és csalódással távo­zott, mikor a közgyűlés Kelemen felszóla­lása után egyhangúlag hozzá­járult, hogy Heves Béla legyen a színigazgató. mes — Ezért csakugyan nem volt érde­kde jönni! — mondogatták nagy bosszankodással.* EXREXXTK A rendőrtisztviselők fizetésének rendezése. Lapunk múlt számában ismertettük azt a mozgalmat, a­melyet rendőrtisztviselőink indítottak fizetésük javítása, illetőleg rende­zése iránt. Ismertettük memorandumukból azt a fizetés­rendezési tervezetet is, a­mely szerint a rendezést óhajtanák. Most közöljük a memorandumból a tervezet indokolását. Tunkóczi Gyula főkapitány a tanács­hoz ez ügyben már meg­tette az előterjesz­tést. Hisszük, hogy a tanács jóakarattal fogja e kérdést kezelni s a rendőrtisztvise­­­­lők jogos kívánalm­ait elősegíti. A fizetési tervezet indokolása. A főkapitányi állással járó fizetés, te­­kintettel a vezetése­ alatt álló, legnagyobb­ szabású közigazgatási­­ osztály teendőivel járó fontos terhek s kötelezettségek folytán a legexponáltabb helyzetére, méltán emelhető a javasolt 400­ koronával, mert ezen állással a rendőrségnél a tisztviselői állás befejező­dik, korpótléka pedig nincsen e nctaláni államosítás esetén fenti fizetési módozatokkal lenne átvéve a tisztikar többi tagjaival együtt. Az I-ső alkapitányi fizetést azért emel­tessék 900 koronával, mert a lakbér­rende­zés idején, mint főkapitányi helyettes, indo­koltan kiemeltetett, s a ’ tanácsjegyzővel egyenrangba helyeztetett’, sőt kilátásba volt helyezve a betöltés­, előtt fizetésének rende­­zése, doktorátussal rendelkezik s reprezen­tálnia kell, a mellett, hogy­­ ügyköre­­ erköl­csileg és vagyoni­lag a legfelelősségteljesebb, amennyiben a bűnügyi osztály, kihágási bün­tetéspénz kezelési és be­hajtási osztály veze­­­tője s az ezekből, valamint a talált és el­kobzott tárgyakból befolyt pénzbe őrzője, a­mint ilyen egy rendőrtiszt közbejöttével 2 napidijas írnok, 2 polgári rendőr és 5 nyo­mozó csendőr működését közvetlen irányítja. A II-od és III ad alkapitányi fizetés­nek 700 koronával való emelése indokolt,, mert kapitányi rangjuk mellett családjuk nagysága miatt a drágaságot erősen érzik. Az egyik szatmárhegyi kapitányi hivatal önálló hatáskörrel felruházott vezetője, a másik a katona és illetőségi osztály vezetője." A rendőrfogalm­azóknál figyelembe ve­­­endő a 600—600 koronás emeléssel az, hogy ezen állásnál már a jogi képzettség előtérbe nyomul, s ezek közül fog a' jövőben kiegé­­­szíttetni'üresedés esetén az alkapitányi kar; az I. oszt. rendőrtisztnél és lovas rendőr­tisztnél pedig régi szolgálatuk­ és családos voltuk indokolja az 500 illetőleg 600 koro­nás emelést utóbbiét még az is, hogy a leg­utóbbi fizetés rendezésnél minden indokolás nélkül kisebb mértékben állapíttatott meg­ fizetése^ volna A II. oszt. rendőrtisztek fizetése azért megjavítandó 500—500 koronával, mert ezek is mint referensek önállóan mű­ködnek s jelenlegi­­ fizetésük a kezelő sze­mélyzeténél csak kevéssel (100 K) nagyobb. — A közigazgatási bizottság teg­nap délelőtt­ 10­ órakor tartotta ülését dr. Fa­­lussy Árpád főispán elnöklete alatt. Jelen­voltak: dr. Vajay Károly, polgármester, Kőrösmezei Antal főjegyző, dr. Antal Sán­dor tis­ztiü­gyész, dr. Jéger Kálmán főorvos, Ferencz Ágoston tan­ácsjegyző, Plachy Gyula kir. pénzügyigazgató, Kucsó Károly műszaki tanácsos, Bodnár György kir. tanfelügyelő, dr. Fabó Zoltán kir. ügyész, Keller György állategészségi előadó és Korányi János, Uray Géza, Jákó Mihály, Jákó Sándor, Uray Gás­pár, dr. Kelemen Samu, dr. Keresztszeghy

Next