Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1908-03-10 / 11. szám
dés elfogadását, de egyben hangsúlyozza azt, hogy, ha Heves nem felel meg a követeléseknek, az új kiegészített bizottság egy év után bontsa fel vele a szerződést. A közgyűlés így határozott. % Ezután több kisebb ügy nyert elintézést, nagyobb vita mindössze a faipariskola elhelyezése és több Teleky utcai telek megvétele tárgyában indult. E tárgyhoz a polgármester, dr. Gratz József és Papp Endre kiz. tagok szólltak. Végül a közgyűlés többsége elfogadta a tanács javaslatát. SZATMÁR ÉS VIDÉKE. Március 15. A Kölcsey Kör a helybeli dalegyesületek s a színtársulat tagjainak szíves közreműködésével a márciusi nagy idők emlékére a várnai színházban fél 11 órai kezdettel március 15.-én hazafias ünnepélyt rendez. Az ünnepély műsora: 1. Himnusz, éneklik a férfidalegyesületek. 2. Petőfi: Nemzeti dal, szavalja Ádám István. 3. Erkel F.: Bánkból) bordala énekli Radványi Dezső, kiséri Saja Viktor. 4. Emlékbeszéd, mondja Thurner Albert. 5. Bokor: Kurucdalok, énekli Tihanyiné Komáromy Gizella úrasszony, Ideéri Saja Viktor. 6. Gaal: Magyar Golgotha, éneklik a férfidalegyesületek. 7. Kossuth búcsúja a magyar határon (élőkép) rendezi Bálázs Sándor a színtársulat tagjaiból. 8. Szózat, énekli a közönség. — Helyiirak: Alsó- és középpáholy 4 K, felső páholy 3 K, támlásszék 1 K, körszék 70 f, zártszék 60 f, karzati ülőhely középen 40 f, oldalt 30 f, karzati állóhely 20 f. Jegyek előreválthatók Lőwy Miksa könyvkereskedésében. A közzenét Bunkó Vince zenekara hazafias szivességből teljesiti. A felső kereskedelmi iskola ifjúsága március 15.-én délután 5 órakor a „Kereskedő ifjak köré“-nek Petőfi utcai dísztermében az alábbi programmal tartja az emlékünneplyt: 1. Hymnus. 2. Nemzeti dal, szavalja Heinrich Győző alsó oszt. tanuló. 3. Mi a haza? Ábrányi Emiltől, szavalja Kalocsai Irén a női keresk. tanfolyam növendéke. 4. Emlékbeszéd, tartja Kolb Lajos középső o. t. 5. Petőfi szobra, melodráma, szavalja Bánk Jolán, zongorán kiséri Drágos Kornél női k. tani. növendéke. 6. Március 15., alkalmi színjáték egy felvonásban Pásztor Józseftől. Szereplők: öreg honvéd Schwartz Jenő köz. o. t., Sándor egyetemi hallgató — Lázár Dezső k. o. t., Ilonka — Gecsey Irma női k. t. nov. 7. Magyarok, esküdjünk ! Ábrányi Emiltől, szavalja Schréter Sándor köz. o. t. 8. Kuruc dalok, énekli Margarétha Margit, zongorán kiséri Drágos Kornél női tanf. nov. 9. Szózat. Az ev. ref. tanitónőképző intézet Tompa Önképzőköre I. év március hó 15.-én délelőtt 11 órakor tornateremben hazafias ünnepet rendez, amelyre a t. szülőket és érdeklődőket ez után hívja meg az Önképzőkör. A kir. kath. főgimnázium Kazinczy Önképzőköre 1908 március hó 15-ikén d. e. fél 10 órakor a gimnázium tornatermében az 1848. évi március 15-iki események emlékére közgyűlést rendez és arra ez után is meghívja a szülőket és érdeklődőket. Műsor: 1. Csatadal. Énekli az ifjúsági énekkar. 2 Nemzeti dal, Petőfi Sándortól. Szavalja: Bornemissza Miklós VIII. o. t. 3. Népdalok, Előadja az ifjúsági énekkar. 4. Ünnepi beszéd. Irta és előadja Mán Zoltán VIII. o. t. 5. Huber Károly „Szózata.* Quartettben előadják: Banner Zoltán és Gönczy István VIII., Halász Sándor és Horváth Károly VII. o. t. 6. Március Idusán, alkalmi óda. Irta :Jakab Sándor Vili. o. t. Szavalja Ilosvay Lajos. VII. o. t. 7. Az erdők madara Wallace-tól. Fuvolán előadja Ócsvár Rezső főgimn. tanár, kiséri az ifjúsági zenekar. 8. Petőfi szobra, melodráma. Irta Szepessy László, zenéjét szerezte: Kerner Jenő.. Mensáros Zoltán VI. o. iffi zongorakisérete mellett szavalja Banner Zoltán VIII. o. t. 9. Induló. Előadja az ifjúsági zenekar. Az Erdődi Társaskör az 1848- iki márciusi nagy napok 60. évfordulója alkalmával f. é. március hó 15.-én d. e. fél 10 órakor ünnepélyes isteni tisztelet után a következő műsorral emlékünnepélyt rendez: 1. „Hymnus.“ Énekli: fiúisk. énekkar. 2. Elnöki megnyitó. Tartja: Eötvös Róbert. 3. „Nemzeti dal.“ Szavalja: Both Lajos. 4. „Honfiúk vigyázzatok.“ Énekli: fiuisk. énekkar. 5. Emlékbeszéd. Tartja: Láng Ferenc esp. pléh. 6. Szavalat. Előadja: Kovács Pistuka. 7. „Talpra magyar.“ Énekli: fiuisk. énekkar. 8. „A rab.“ Szavalja: Telek István. 9. Záró. Tartja: dr. Pilisy István, a kerület orsz. gyűl. képviselője. 10. „Szózat.“ Énekli, fiuisk. énekkar. — Ünnepély után társas ebéd, melyre előjegyezni Erdődön a „Pannónia“ vendéglőben lehet. — Szeretsz, de én is szeretlek kimondhatatlanul, határtalanul. Szeretlek szivem minden dobbanásával, lelkem minden atomjával, agyam minden gondolatával. Szeretlek ! Dehogy is ne szeretnélek, hiszen te vagy az, ki visszaadtál az életnek, ki meggyógyítottad szivem fájó sebét, ki megtanítottál, hogy a múltban hamis bálvány előtt térdeltem. Igen, szeretlek! Te vagy, te lesz mindenem! Igen. Benne vagy a levegőben, a hajnalpkban, a letűnő nap tűzsugarában, a felkelő hold halvány fényében, a csillagok milliárdjaiban, a virágok kelyhében, a madarak dalában, a szellő suttogásában. Mindenütt, és mindenkor. Igen. Szeretlek attól a feledhetetlenül édes pillanattól kezdve, a midőn betegágyamon hosszas lázálmomból felébredve tündéralakod, parázskét szemed, piros két orcád, szögfekete hajkoronád megláttam. Ne félj ! Annak a szívtelen, utálatos asszonynak, első hitvesemnek a képe rég ki van törölve a szívemből. A vele töltött pár év minden jó és rossz emlékét egy szempillantásra elpusztította szép szemeidnek jóságos tekintete. Ellenállhatatlanul adtam át magam lényed bűvös varázsának. Ha gondolok is néha reá, s a fájó múltra, az csak olyan undorító, kellemetlen érzés, mint amilyet egy-egy csúnya, lázas álom kelt az emberben s a melynek még az emlékétől is szabadulni kívánunk. — E vallomás,étel alatt még szorosabban ölelték át egymást, s egy egész csók - halmazzal pecsételték meg vallomásaikat, szerelmüket. — Köszönöm, köszönöm, hogy megnyugtattál. Látom, te jól tudsz szívemből, agysejteimből is olvasni. Nem tagadom, néha gondoltam én is arra, vájjon nem jön-e majd egy utálatos pillanat, melyben annak az asszonynak emléke megzavarja a mi üdvözítő boldogságunkat. — Ne félj, az ő emléke már jól el van temetve. S ha a múlt visszatér is egy futó pillanatra, az csak olyan, mint a halottaiból visszatérő árny kísértése, mint a bagoly huhogása, nincs mit félni tőle. Szinház Szombaton és vasárnap Sámson, Bernstein Henrinek a „Tolvaj“ és „Baccarat“ szerzőjének mindvégig izgató, lebilincselő színműve került színre. Ezt a darabot a szerző aligha írta tanítási célból, mert sok olyan trágár kifejezés van benne, melyek hallattára nemcsak a nők, de még a férfiak is el kell, hogy piruljanak,hacsak egy pillanatra is. A harmadik felvonás végszavai a premieren határozottan megbotránkoztatták a közönséget. Burkoltan, labdacsok és ostyákban sok pikáns dolgot be lehet adni, el lehet nyelni, de olyan erős kitételeket bizony nem szabad használni. S ha már így van a szövegben, vagy piros plakáttal figyelmeztette volna erre az igazgató a közönséget, vagy enyhítette volna ezeket a trágárságokat. Hogy utóbbira a darab érdekében szükség volt, belátták ezt maguk a szereplő színészek, kik már vasárnap este válogatottabb, de még mindig erős kifejezéseket használtak. Ettől eltekintve Bernsteinnak ez a darabja is mesteri mű. Egy házaspár hibás alapra épített családi boldogságának tragédiáját tárja elénk, egy izgalmas, jól alapozott, tökéletesen felépített színmű keretében. Valóban e darabjában is igaz életet varázsol az élet deszkáira. Brachard (Vicor) hangyaszorgalommal, vasakarattal óriási vagyont gyűjtött, így teljesen a munka embere lett. Ez marad akkor is, amikor szíve szerelmét követve feleségül veszi gyerekkori ideálját, egy szegény marquis leányát, Anne Mariét (Takács). Szívügyét azonban nem tudja összeegyeztetni a börze ügyekkel. Azt hiszi, felesége szerelmét csak azzal fokozza, ha minél több pénzzel elhalmozhatja. Vesztére teszi, mert az asszonynak szív kell, hőn szerető, önfeláldozó szív. Szerelmét rá akarja erőszakolni feleségére, pedig annak épen ellenkezőjét kellene tenni, az asszony szerelmét lassan, fokozatosan kellene megnyerni. Az asszonynak ez a kierőszakolt házasság amúgy sem tetszett, mivel nem boldog: önfeledten dobja magát egy alkalommal, midőn férje elutazni akar, a házi barát Le Govani (Tihanyi) karjaiba, ki is őt egy éjjeli mulató helyre viszi. A férj azonban értesül neje hűtlenségéről, nem utazik el, hanem halálra keresi az asszonyt. Nem találja. Visszatér hát lakásukra s ott várja be. Éjfél után jön az asszony sebzett kézzel, megtépdesett ruhában. A férj faggatásaira bevallja, hol járt. Brachard bosszút forral, egyik szállodában szobát nyittat, oda hivatja a házi barátot s mig vele ebédel, börzei spekuláció által, erőszakosan, saját óriási vagyonának bukása árán áll bosszút részvényes társán, mert tudja ezzel sújtja, őt a legérzékenyebben. Szemére lobbantja minden bűnét, két kezével — a leglovagiasabb formában — intézi el a szóban forgó ügyet az éj lovagjával, aztán hazamegy az asszonyhoz búcsúzni. Angliába készül menni, új életet fog kezdeni. Az asszony, amikor megtudja, hogy férje szerelméért feláldozta milliót, bocsánatért esedezik, s arra kéri, vigye magával, szívük szerelmének romjain új életet fognak kezdeni. Az előadás — bár első estén a szereplők játékán meglátszott, hogy kevés próba volt a darabból,— elég jó volt. Balázsi papa mint rendesen most sem tudta szerepét, így mókáival próbálta a hatást fokozni, mi csak a szerep kárára volt. Takács Mariska és Vidor szépen játszották meg nehéz, idegölő szerepeiket. Jók voltak Verő Janka s Győri is. Elég tűrhetően játszott U ti Gizella, visszatetszést keltett azonban az, hogy haját nem púderozta be; mostoha vagy talán pláne örökifjú mama akart lenni? Hát kérem, a színpadon csak maradjunk korhűek. E helyen említjük meg, hogy utóbbi időben sok panasz hallatszott a közönség körében a nézőtéren túl hangosan társalgó és tornyos kalapot viselő színésznőkről, miért is felkérjük Thália papnőit, szíveskedjenek a jövőben az előadásokat csendben végignézni s kalapjaikat letenni. Ennyit bizonyára jogosan kérhet tőlük a fizető publikum, így e figyelmeztetést sem vehetik zokon. Szatmár laptársunk „Óriáskígyó“ című cikkére csak egy megjegyzésünk van: nevetséges dolog, ha a bolha köhög. A választásnál történt, hogy a szavazáskor valami hiba volt és e miatt újra kellett szavazni. — Milyen szerencse — mondja egy városatya— hogy így esett. Kettőnek ígértem meg, s miután az egyikre már szavaztam, most legalább leszavazhatok a másikra is.* Most már el lehetünk készülve, hogy ezután Németivel sok bajunk lesz, mert akármiről fog szó esni, mindig elő fog állani, hogy azt neki adják. — Pedig hát ez nem helyes — mondom egyik polgártársnak — és eddig nem is vették olyan komolyan. — Vettük biz mi eddig is, csakhogy nem volt szónokunk, aki helyettünk beszéljen, hanem most már az is akadt. *A polgármester jelentésében, de interpelláció folytán szóval is terjedelmesen nyilatkozott az új adójavaslatról. — Én nem értem az egész adódolgot — mondja egy városatya. — Pedig nincs könnyebb valami — szól rá a szomszédja — mint az adót megérteni. Annyiból áll, hogy a kormány sokat akar, mi keveset akarunk, s a vége az, hogy fizetünk, mint a parancsolat. Demeter y 1íg a szerelmesek saját bajaikkal tépelődek, hatalmas égiháború közeledett. Az egész természet a lég nyommasztó hatása alatt görnyedezett, a madarak rettegve szeldesték a levegőt. Hatalmas menydörgés remegtette meg a mindenséget. A kénszínü, félelmetes fellegek mélyen alant úsztak és csaknem éjjeli sötétséget támasztottak. Csak a szünes-szüntelen, szerte cikázó villámok vakító fénye világított bele a sötétségbe. Ember, állat, növény remegett a természet félelmetes működésétől, — csak ők vették alig észre. Csoda ez? Hiszen az ő szívük vihara alighanem nagyobb volt a természet viharánál. Már pedig azok, kik mély lelki szorongattatást, életölő bánatot éreznek szívük, lelkekben, azoknak feltétlenül vigaszul szolgál a természet vad tombolása,mely sokszor túlhaladja a lelkek nyugtalan, gyötrelmes vergődését is. Csak akkor lettek figyelmesek a természet félelmetes, vad játékára, amikor a vihar már teljes erővel megkezdte dühöngését. Vad haraggal tépdeste a hnalmas fák koronáit, meghajlásra kényszerítette a büszke tölgyeket, csörtetve tördelé a gyöngébbeket. Vad ordítással sivított végig a park pompázó virágágyain, kíméletlenül megtépázta a gyenge, hajlékony virágszálakat. Végre teljes valójában tört ki. A jéggel vegyes, hatalmas zápor játszi kedvvel csapdosta a verenda üvegablakait. Egyetlen szó, egyetlen sóhaj nélkül szorosan egymáshoz simulva nézte a szerelmes pár most már a természet e vad, fékezhetetlen háborgását, nagyszerű forradalmát. Szemlélődésükben az inas zavarta meg őket. Jelentette a leánynak, hogy atyja óhajt beszélni velők. — Elértünk tehát életünk legválságosabb, egyben legmagasztosabb fordulópontjához, — monda a kapitány. Legyünk erősek. Ha győzünk, sírigtartó boldogság lesz jutalmunk, ellenben ha Vesztünk, jaj a mi szegény sziveinknek.^ — Ne félj! Erősek leszünk. Győzni fogunk, mert győznünk kell ! Megcsókolták egymást és beléptek Révdobossy dolgozószobájába. Apróságok. Vasárnap délután meglátogattam egy öreg bátyámat, aki már a 86-ik évet tapossa. Csupa panaszból állott ki. Nem tud aludni, az étvágya hiányzik, nincs semmi öröme az életben, jobb is volna már meghalni. Hanem aztán csak úgy véletlenül a politikáról esvén szó, egyszerre felélénkült, s még amikor elbúcsúztam tőle, akkor is tűzzel magyarázta, miket kellene a kormánynak csinálni. Amiből világosan látszik, hogy a politika a magyar emberrel mindent képes elfelejtetni, még az öregséget is. Meg van oldva a színház-kérdés is, és>edig a legszebb egyetértéssel. A lapok közleményei után a publikum azt hitte, na lesz itt megint egy kis parázs veszekedés, tele is volt a karzat kiváncsi közönséggel, amely nagy robajjal és csalódással távozott, mikor a közgyűlés Kelemen felszólalása után egyhangúlag hozzájárult, hogy Heves Béla legyen a színigazgató. mes — Ezért csakugyan nem volt érdekde jönni! — mondogatták nagy bosszankodással.* EXREXXTK A rendőrtisztviselők fizetésének rendezése. Lapunk múlt számában ismertettük azt a mozgalmat, amelyet rendőrtisztviselőink indítottak fizetésük javítása, illetőleg rendezése iránt. Ismertettük memorandumukból azt a fizetésrendezési tervezetet is, amely szerint a rendezést óhajtanák. Most közöljük a memorandumból a tervezet indokolását. Tunkóczi Gyula főkapitány a tanácshoz ez ügyben már megtette az előterjesztést. Hisszük, hogy a tanács jóakarattal fogja e kérdést kezelni s a rendőrtisztviselők jogos kívánalmait elősegíti. A fizetési tervezet indokolása. A főkapitányi állással járó fizetés, tekintettel a vezetése alatt álló, legnagyobb szabású közigazgatási osztály teendőivel járó fontos terhek s kötelezettségek folytán a legexponáltabb helyzetére, méltán emelhető a javasolt 400 koronával, mert ezen állással a rendőrségnél a tisztviselői állás befejeződik, korpótléka pedig nincsen e nctaláni államosítás esetén fenti fizetési módozatokkal lenne átvéve a tisztikar többi tagjaival együtt. Az I-ső alkapitányi fizetést azért emeltessék 900 koronával, mert a lakbérrendezés idején, mint főkapitányi helyettes, indokoltan kiemeltetett, s a ’ tanácsjegyzővel egyenrangba helyeztetett’, sőt kilátásba volt helyezve a betöltés, előtt fizetésének rendezése, doktorátussal rendelkezik s reprezentálnia kell, a mellett, hogy ügyköre erkölcsileg és vagyonilag a legfelelősségteljesebb, amennyiben a bűnügyi osztály, kihágási büntetéspénz kezelési és behajtási osztály vezetője s az ezekből, valamint a talált és elkobzott tárgyakból befolyt pénzbe őrzője, amint ilyen egy rendőrtiszt közbejöttével 2 napidijas írnok, 2 polgári rendőr és 5 nyomozó csendőr működését közvetlen irányítja. A II-od és III ad alkapitányi fizetésnek 700 koronával való emelése indokolt,, mert kapitányi rangjuk mellett családjuk nagysága miatt a drágaságot erősen érzik. Az egyik szatmárhegyi kapitányi hivatal önálló hatáskörrel felruházott vezetője, a másik a katona és illetőségi osztály vezetője." A rendőrfogalmazóknál figyelembe veendő a 600—600 koronás emeléssel az, hogy ezen állásnál már a jogi képzettség előtérbe nyomul, s ezek közül fog a' jövőben kiegészíttetni'üresedés esetén az alkapitányi kar; az I. oszt. rendőrtisztnél és lovas rendőrtisztnél pedig régi szolgálatuk és családos voltuk indokolja az 500 illetőleg 600 koronás emelést utóbbiét még az is, hogy a legutóbbi fizetés rendezésnél minden indokolás nélkül kisebb mértékben állapíttatott meg fizetése^ volna A II. oszt. rendőrtisztek fizetése azért megjavítandó 500—500 koronával, mert ezek is mint referensek önállóan működnek s jelenlegi fizetésük a kezelő személyzeténél csak kevéssel (100 K) nagyobb. — A közigazgatási bizottság tegnap délelőtt 10 órakor tartotta ülését dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt. Jelenvoltak: dr. Vajay Károly, polgármester, Kőrösmezei Antal főjegyző, dr. Antal Sándor tisztiügyész, dr. Jéger Kálmán főorvos, Ferencz Ágoston tanácsjegyző, Plachy Gyula kir. pénzügyigazgató, Kucsó Károly műszaki tanácsos, Bodnár György kir. tanfelügyelő, dr. Fabó Zoltán kir. ügyész, Keller György állategészségi előadó és Korányi János, Uray Géza, Jákó Mihály, Jákó Sándor, Uray Gáspár, dr. Kelemen Samu, dr. Keresztszeghy