Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-01 / 1. szám
Nagy-Károly, 1899. január 1. ✓ 1. szám. nj » &wm> . ■ ■ it .■ 1» Szatmarmegyei Kozlonfy TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI és VEGYESTARTALMU HETILAP SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNY] -m MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. SNSZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közleményei; küldendők: Nagy-Károlyban, megyeház-utcza 40. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Megyei községek, egyházak és iskolák 1 szere egész évi előfizetés beküldése mellett 2 frt 50 kr. H5* ügyes szám ára 10 kr. :#s-Hirdetések jutányos áron közöltétnek. „Nyilttér“ sora 20 kr Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levelezőktől fogadtatnak el HIVATALOS RÉSZ. Az 1898. évi augusztus hó 18-án kelt legfelső kézirattal alapított „diszérem 40 évi hű szolgálatokért“ szabályzata. 1. §. Ő császári és apostoli király felsége oly szándékkal, hogy kitartó és lelkiismeretes kötelesség teljesítését tiszteletben részesítse és legfelső elismerésének látható jele által az osztrák magyar monarchia népességének minden osztályát hivatásos tevékenységében való hit kitartásra buzdítsa, ötven évi uralkodói jubileumának ünnepe alkalmából érmet méltóztatott alapítani, mely „diszérem negyven évi hű szolgálatokért“ különbsége nevet fog viselni és rang, állás és nem nélkül adományozandó. 2. §. Ezen érem bronzból való és az előlapon a császári és apostoli királyi felsége mellképét mutatja e fölirással „FRANC. JOS I. D. G. IMF. AUST., REX BOH. ETC. ET REX AP. HUNG.“; a hátlapon, közepén e fölirást:„XXXX. ANNORUM“, köriratul pedig: „SIGNUM LABORIS FIDELITER PERACTI.“ Az érem 39 miliméter széles vörös szalagon a mell baloldalán viseltetik és az ezüst érdemkereszt után sorakozik. 3. §. Az érem egy és ugyanazon nyilvános vagy magánszolgálatban megszakítás nélkül 40 évi hűt és kielégítő alkalmaztatásért adományoztatik. Az éremre való igényt a pályázók tartoznak a fentebbi követelmények igazolása mellett érvényesíteni, mégpedig, ha az illetők tényleges állami szolgálatban vannak, följebbvaló hatóságuknál, minden más esetben szolgálati illetve lakóhelyük első fokú közigazgatási hatóságánál. Az igény:ogy.> .Uság megbizatása és erem megadásának megalapítás: ha a tényleges állami szolgálatban levő pályázóról van szó az elsőfokú felettes hatóság által történik s ha nett valamely központi hatóság tagja, ugyanezen hatóság tál, minden más esetben a közigazgatási országos hatóság által. 4. §. Mindenki, aki a „diszérem negyven évi hű szolgálatokért“ kitüntetést nyerte, jogosítva van, hogy magát az érem „tulajdonosának“ nevezze és minden szolgálati iratban mint olyan jelölendő meg. Pusztán a szallagot, az érem nélkül, viselni nem szabad. 5. §. A tulajdonos halála után, az érem az örökösöknek marad. 6. §. A büntető törvénynek a rendjelek és díszjelvények elvesztésére vonatkozó határozmányai ezen éremre vonatkozólag is alkalmazást nyernek. 36904—1898. sz. Fenti szabályzat azzal tétetik közzé miszerint az alapszabályok 3 §-a első bekezdésében, mely az igényjogosultság feltételeit állapítja meg az „egy és ugyanazon szolgálat“ akként értelmezendő, hogy a szolgálatadó egy és ugyanaz lett légyen a megszakítás nélküli hű és kielégítő negyven évi alkalmaztatás alatt, tekintet nélkül arra, hogy az illető a szolgálat bármely ágában (közigazgatás, közoktatás stb.) vagy bármely minőségben (fogalmazási, számviteli, kezelőtiszti stb.) működött. Mindenki igénnyel bír tehát a díszéremre, ha a többi feltételeknek megfelelvén, negyven évet töltött állami szolgálatban, vagy negyven évet törvényhatósági, esetleg egy és ugyanazon magánszolgálatban. Minthogy pedig a katonai szolgálat szintén államszolgálatnak tekintendő, ennélfogva ha állami alkalmazottról van szó, annak önszolgálatában a katonai szolgálati évek is betudandók. Ellenben nem jogosít a díszéremre az, ha valaki a negyven év egy részét törvényhatósági, városi vagy községi szolgálatban töltötte, a többit pedig államszolgálatban, mert ebben az esetben a szolgálatadó nem ugyanaz. Az éremre való igény igazolásáról ugyanazon §. második bekezdése világosan megbírálása és az érem intézkedik. Az igényjogosultság megadásának megállapítása ha tényleges állami szolgálatban levő pályázóról van szó, az elsőfokú felettes hatóság által történik, amely aztán az igényjogosultság igazolására vonatkozó okmányokkal felszerelt folyamodványt, az igényjogosultság fennforgásának megerősítése mellett hivatalos úton a miniszterelnökséghez terjeszti fel. Minden más esetben az az elsőfokú közigazgatási hatóság, amelynél az igény érvényesíttetik, az igényjogosultság megbírálása és az érem megadásának megállapítása végett az ügyet rendes hivatalos uton a miniszterelnökséghez terjeszti fel. Nagy-Károly, 1898. deczember 29. Nagy László, alispán. XXV. 1886—1898. klr. sz. Hirdetmény. Közhírré tétetik, hogy a nagymélt. kereskedelemügyi m. kir. miniszter 1. évi november hó 13-án, 70541. szám alatt a Pelle AuJil és társai, remetemezői lakosok tulajdonát képező veresmarti ázamosi komp vámszedési jog érvényesítésénél alkalmazandó vámdijszabályzatot a következőleg állapította meg: u. m. : I. Vámdijak. 1. Egy gyalogemberért 2 kr, 4 fillér, 2. lóhátas emberért 5 kr 10 fillér, 3. egy darab igavonó marháért 3 kr 6 fillér, 4. egy darab szabadon hajtott 1 éven feüli szarvasmarháért, lóért, vagy szamárért, 3 kr, 6 fillér, 5. 1 drb sertésért, juhért, kecskéért, vagy egy éven aluli szarvasmarháért, lóért, szamárért 1 kr, 2 fillér, 6. egy üres szekérért, vagy taligáért 5 kr, 10 fillér, 7. egy terhes szekérért 7 kr, 14 fillér. II. Vámmentesek : Az 1390. I. t.cz. 99. §-ában 1 —17., 20. és 21. pontok alatt felsorolt vámmentességek ezen vámszedésnél is érvényesitendők, s ezeken kívül vámmentesek még a következők: küldönczök, s az azokat szállító fogatok. 1. A távirdai s állatok. 2. Az állami adót szállító községi elöljárók, s azok által használt fogatok s állatok, midőn az elöljárók ily minőségben működnek. 3. A községi elöljárók, azok fogatai, s midőn sorshúzás, ujonczállítás, vagy ellenőrzési szemle czéljából utaznak. Mindazoknak, akik az 1890. I. t.-cz., 99. §-ának 5., 6., 8., 9., 10., 11., 12., 15. és 20. pontja alapján, a fentebbiek szerint vámmentesek, valamint a fentebb 1—3 pont alatt felsorolt vámmenteseknek, amennyiben ezen minőségük felismerhető nem volna, megfelelő iga:- -----11 . M 1.. * . __ ZOl V cUjy ly Ul rou L/r umiv. "* Kelt Szatmár vármegye közig. bizottságának Nagy- Károlyban, 1898. évi deczember hó 9-én tartott üléséből. Gróf Hugonnai Béla, főispán, mint elnök. 35735—1898. szám. Benkő Sándor, kölesei lakos kárára, f. évi november hó 14-én 2 drb jegynélküli, fehér szőrű, 8 hónapos sertése elbitangolt, s azóta meg nem került. Nagy-Károly, 1898. deczember 7-én. 33997—1898. szám. Weinberger Etelka, istvándii lakos, szatmárvármegyei 040562. szám alatti tárlatát, mely egy 9 éves, pej, kancza lóról volt kiállítva, f. évi május 3-án elvesztette. Nagy-Károly, 1898. november 22-én. Körözvény, Ninács Mihály, sárközi lakos, Sárköz község bírája által részére egy 7 éves, pej, herétt lóra 1541 — 1898. községi szám alatt, a 113,787. törvényhatósági számmal elllátott, tárlat-űrlapon kiállított marhalevelét elvesztette. Nagy-Károly, 1898. deczember hó 17. 36103—1898. szám. Hadházi István, Zsadány községben lakó kubikos, egy 162. Szatmárközségi, 124534. törvényhatósági számmal ellátott, s egy 7 éves, csillagos homloku per kancza lóra kiállított marha-tárlatot elvesztvén, ezen marha-tárlatot ezennel semmisnek nyilvánítom. Nagy-Károly, 1898. deczember 10-én. Ilosvay Aladár, várm. főjegyző. Előfizetési felhívás a „SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY“ XXV-ik évfolyamára. Lapunk az új év kezdetével XXV-ik évfolyamába lépett. Egy negyed százada szolgálja a vármegyét, a közönséget. Márpedig egy negyed század tisztességes kornak mondható a hírlapok életében, főleg ha vidéki orgánumról van szó. Mert ha visszatekintünk lapunk 25 éves pályafutására, azt tapasztaljuk, hogy ez idő alatt a hírlapirodalom óriási fellendülést nyert, főleg a napi sajtó absorbeált minden erőt és érdeklődést, úgy hogy csak olyan, politikával nem foglalkozó vidéki lap állhatott fenn ennyi ideig, amelynek létjogosultsága volt, amely bizonyos társadalmi és zsurnalisztikai hivatással bírt. E nélkül, a napi verseny fokozódó hevében, az igények emelkedése mellett, rég letűnt volna a sajtótermékek sorozatából. Azért joggal azt hisszük, hogy a „Szatmármegyei Közlöny“ negyed százados fenállását annak köszönheti, hogy feladatát helyesen felismerve, azt mindig híven igyekezett betölteni. Pedig kettős feladata is volt. Igyekezett egyrészről figyelemmel kisérni a város érdekeit, ha krónikása lenni a város és vidék eseményeinek, mindenkor tisztességes laphoz illően, nem keresve a mulékony becsű szenzácziót, a feltűnési vágyat. E mellett szépirodalmi részét is bizonyos irodalmi színvonalon törekedett fenntartani. —Ez volt társadalmi feladata. Másrészről mint a vármegye hivatalos lapja a hivatalos részen kívül e negyed század alatt, nem hivatalos részében tárgyilagosan, pártczélokat nem szolgálva adta elő a zöld asztal eseményeit, úgy hogy vármegyei közéletünk történetére nézve valóságos kutforrás gyanánt fog szolgálni az utódoknak, akik e nélkül hiába fordulnának *csak a száraz eredményeket összegező közgyűlési jegyzőkönyvekhez. Ez volt alap hivatása, mint a vármegye orgánumáé. Midőn tehát köszönetet mondunk a jubiláns év beálltával Szatmár vármegye, Nagy- Károly város és vidéke közönségének a lefolyt 25 év alatt tapasztalt támogatásért, bizalommal nyitjuk meg előfizetésünket a 25-ik évfolyamra. A múltban bevált programmunkhoz hívek leszünk a jövő évben is, vagyis mindig szemelőtt fogjuk tartani azon distingvált helyzetet, amelyben van lapunk Nagy-Károly városával, mint a vármegye székhelyével és a vámegyével szemben, mint ennek hivatalos lapja, amely helyzet még nem hivatalos részére is a félhivatalos jelleg bélyegét üti rá s így kötelességévé teszi: a szigorú tárgyilagosságot és pártatlanságot minden irányban. Mert mint az összesség lapja nem csatlakozhatott a mulékony életű törekvésekhez és mozgalmakhoz, a napi politika felszínre került irányzataihoz s Így történhetett meg aztán az, hogy a lap ekszponált helyzetében is túlélni volt képes a legkritikusabb eseményeket is, megmaradhatott a vármegye lapjának. E programm mellett kitartottunk a múltban s ezen következetességnek köszönhette a „Szatmármegyei Közlöny“ 25 éves fenállását. E megnyugtató tudatban érte meg lapunk jubileumi évfordulóját. Nagy-Károly, 1898. decz. 17. A szerkesztőség és kiadóhivatal. A „Szatmármegyei Közlöny“ előfizetési ára : Egy évre.............................4 frt. Félévre..............................2 frt. Negyedévre..........................1 frt. Községek és iskoláknak egész évre 2 frt 50 kr.