Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-11 / 24. szám

Melléklet a „Szatmármegyei Közlöny“ 1899. évi 24-ik számához. HIVATALOS RÉSZ. Szabályrendelet a faiskolákról és fásításokról. (Folyt. és vége.) III. A fásításokról. ]0. §. A vármegye területén átvonuló állami közutak befásitása a kereskedelemügyi miniszter ur által, az általa megállapítandó sorrendben az általa meghatározandó fa­nemekkel olykép fog foganatosít­tatni, hogy a fák az állandó közúthoz tartozó terüle­ten ültetendők. 11. §. Az állami közutakon a fák ültetését és ápolását, valamint a kiveszett fák pótlását, állami kö­zegek végzik. 12. §. A fák ott, hol az állami közút mentén mindkét árkon túl fekvő földszallagok, az állam tulaj­donát képezik, ezen földszalagokra, — ott, hol az említett eset nem áll, és a forgalom jelentékeny, az árok belső lejtőjére, ott pedig, hol az út szélessége és a kisebb forgalom azt megengedik, az ut padkájára ültetendők. 13. §. A fasorok lehetőleg oly­kép ültetendők hogy az egyik oldalon ültetett fák ne az ut másik oldalán levő fákkal, hanem a fák közötti tér közepé­vel legyenek átellenben, vagyis hármas kötés alkalma­zandó. A fák koronájának a földszinétől való magas­sága gyümölcs­fáknál legalább 2.2 méter, erdei fáknál 2.5 méter. Az egymás mellett ültetett két fa koronája között, legalább is a kifejlett koronaszéleségnek megfelelő szabad tér hagyandó. Ehez képest az alma­körte, dió, gesztenye és cseresznyefák egymástól (15—20 m.) távolságra, szeder, szilva és megyfák (8—10 m.) távolságra, erdei és gazdasági fák pedig (15 m.) távolságra ültetendők. 14. §. A törvényhatósági utak befásítása a fásítási tervben megállapított sorrendben, határidőben és módon történik. Ezen fásítási tervet az állam építészeti hivatal közbenjöttével az orsz. gyümölcsé­­szeti biztos valamint a törvényhatósági mezőgazda­­sági bizottság és gazdasági egyesület meghallgatásával a vármegye alispánja állítja össze s a szabályren­deletet követő egy év alatt jóváhagyás végett a tör­vényhatóság elé terjeszti. 15. §. Az 1890 í. t.-cz. 1 §-ának 3. 4. 5 és 6 pontjában említett közutak közül azok, a melyek utárokkal bírnak, vagy ezen szabályrendelet hatályba lépte után utárokkal elláttatnak, az utfentartásra köte­lezettek által, az e tárgyban külön hozandó törvényha­tósági határozattal megszabott határidőben fásitan­­dók be. A járási főszolgabirák kötelesek a jelen szabályrendelet életbeléptétől számítandó 1 év alatt a fenti határozmányok értelmében befásitandó útvona­lakat összeírni s az érdekelt útfentartók meghallgatásá­val a befásitás módozatai és határideje tekintében a vármegyei alispánhoz további eljárás végett vélemé­­nyes jelentést tenni. 16. §. A jelen szabályrendelet 14 és 15 §-ában említett utak befásításánál azon különbséggel, hogy az állam helyett az útfentartó értendő, a jelen szabály­­rendelet 11, 12 és 13 §-ai irányadók. Ott a­hol fák az útpatkára ültetendők, azokat az út szélétől mintegy 3 méterre helyezendők el. A­mnnnyiben az egyik út­szakasz mentén kiültetett fák pótlásának szüksége merülne fel, ez azonnal, eszközlendő, mielőtt a sor­rendbe következő további útszakasz befásitása meg­kezdetnék. Azon közutaknál, melyek ezen szabályren­delet életbeléptekor már olyan fasorok között találtat­nak a melyeket az állam, vármegye, vagy községek ültettek ki a tényleg létező fasor kiszáradása vagy ki­vágása után szükségszerüleg bekövetkező újbóli befá­sitás az úttesttől ugyan azon távolságra és ugyan azon vonal irányban eszközlendő a melyben a régi fasor állott. 17. §. A fák valamennyi közút mentén oly kar­ban tartandók és nyesésük aként eszközlendő, hogy az utmentén esetleg fenálló távirda vagy távbeszélő készülékeket ne érintsék. 18. §. A törvényhatósági utakon a fák ültetését gondozását és pótlását az útfentartó személyzet a többi közutakon a község megbízottai, a községi fais­kola kezelő felügyelete alatt végzik. A törvényhatósági közutak befásítására szükséges csemetéket a törvény­­hatóság szerzi be.A mely községek határában oly terü­letek vannak a melyek befásitására az 1894. XII. t.-cz. 47 §-a értelmében a közegi faiskolák csemete készlete első sorban fordítandó a faiskolai üzemtervben meg­határozandó a csemeték azon aránylagos mennyisége, a­mely évenként a jelen szakaszban említett közutak befásitására szolgál. 19. §. A közutak minden község határában azon fanemekkel ültetendők be, a­melyek az illető község faiskolájában tenyésztetnek. 20. §. A törvényhatósági utak befásitási, vala­mint az ezen ültetvények gondozási költségeit a tör­vényhatósági útalap viseli. A községi közdűlő közutak befásitási költségeit a községek, az 1890. I. t.-cz 1 § 3,4,6. pontjában említett közutakét az utfentartók, az 1890. I. t.-cz.-nek az utfentartásra vonatkozó határoz­­mányai szerint és az azok alapján megállapított arány­ban viselik. A törvényhatóság és a közegek a szüksé­ges költségeket a közutakra vonatkozó költségvetésben a jelen szabályrendelet hatályba léptét követő évtől kezdve előirányozzák. IV. A járási faiskola felügyelőkről. 21. §. A kis és nagy községi faiskolák és a jelen szabályredelet III. fejezetében említett fásítások felügyeletére, szakképzett egyének s első sorban gyümölcsészeti tanfolyamot végzett, illetve a fate­nyésztéshez értő néptanítók sorából, minden járásban 1 — 1 faiskola felügyelők alkalmaztatnak, kiket az illetékes járási főszolgabíró és kir. tanfelügyelő meg­hallgatása után a vármegye alispánja nevezi ki. Ugyancsak a vármegye alispánjának hatáskörébe tar­tozik a faiskola felügyelőket ezen állásuk alól, hivatali mulasztások, szolgálatra alkalmatlanság vagy lemondás esetén fölmenteni. A járási faiskola felügyelők állásuk­ról betegség esetét kivéve csak január és július hóna­pokban mondhatnak le. 22. §. A járási faiskolai felügyelők kötelességei: 1. a felügyeletük alá tartozó községek faiskoláit éven­ként kétszer, még­pedig egyszer tavas­szal és egy­szer ős­szel a járási főszolgabírónak bemutatandó és átala jóváhagyandó útiterv szerint meglátogatni, azok üzemtervszerű és czélirányos kezelését ellenőrizni s az e tekintetben szükséges útmutatásokat megadni, 2. a községek faiskoláinak megszemlélésekor az azok­ból teljesített közúti fásításokat megvizsgálni s az e tekintetben szükséges útmutatásokat megadni, 3. a talált hiányok orvoslása iránt intézkedni, szükség ese­tén a járási főszolgabirónak jelentést tenni, 4. a községi faiskolában a szederfa tenyésztére vonatkozó utasítá­sokat az országos selyemtenyésztési felügyelőség utasításai szerint tavaszi látogatáskor megadni, az ősszi látogatáskor pedig azok foganatosítását ellenőrizni; 5. a látogatások befejeztével a faiskolákba a szederfa tenyésztés, továbbá a szederfa ültetvények állapotáról az országos selyemtenyésztési felügyelőségnek jelentést tenni. 6. Szakkérdésekben a faiskolákra és ültetvé­nyekre felügyelő hatóságoknak véleményes jelen­téseket adni. A járási faiskola felügyelők a fentebb körülirt kötelességeik teljesítésében elkövetett mulasz­tásaikért a vármegye alispánja által felebbezés kizárá­sával esetről esetre 5 frtig terjedhető rendbírsággal büntethetők. 23. §. A járási faiskola felügyelők, az illető községek terhére minden egyes őszi és tavaszi kötelező látogatás után 2 frt díjat kapnak. Ezen dijakat a községektől a járási főszolgabíró hajtja be s a faiskola felügyelőnek évenként május hó és szeptember hó 31-ikéig napló bemutatása ellenében kifizeti. Azon községek, a melybe a faiskola felügyelő kötelező hiva­tali útját teszi, a fuvart természetben kiszolgáltatni köteles, a fuvar a faiskola felügyelő megkeresésére a járás azon községébe állítandó, a­melyből a meglátoga­tandó községbe közvetlenül indul. A fuvar azonban lehetőleg oly képen használandó, hogy az indulás ne egymáshoz távol fekvő községekből, hanem vagy a szomszédos községekből vagy a faiskola felügyelő lakhelyéről történjék. lezettségét nem teljesiti. Ha valamely község ezen kéte­a fuvar a járási főszolgabíró által a mulasztó község költségére rendelendő ki. A természetben való fuvarra és a fentebb megállapí­tott látogatási díjra van igénye a járási faiskola felü­gyelőnek akkor is ha valamely község által szakdol­gokban önként kerestetik meg a kiszállás iránt. Felsőbb hatóságok által történt kiküldetések alkalmával a járási faiskola felügyelő költségeinek megtérítéséről a kiküldő hatóságnak kell gondoskodnia. V. Hatóságok, 24. §. A faiskolák és fásításokban kárt okozó cselekmények az 1894. XII. t.-cz. 93, 94 és 95. §­­ának, illetve az 1890. I. t.-cz. 125. §-ának büntető határozmányai, esetleg a vonatkozó büntető törvények hatálya alá esnek. Az 1894. XII. t.-cz 93, 94 és 95 §-ába ütköző kihágások az ezen törvény 103. §-ában említett hatóságok által és az ezen törvény szerint szabályzott eljárás mellett tartandó meg. A jelen szabályrendelet alapján felmerülő egyéb hatósági intéz­kedésekre nézve az 1894. XII. t.-cz. 102. §-ában em­lített hatóságok illetékesek. VI. Zárhatározatok, 25.§.Jelen szabályrendelet kormányhatósági jóváha­gyás és szabályszerű kihirdtése után azonnal hatályba lép. A községi faiskola kezelők és járási faiskola felü­gyelők a szabályrendelet életbe léptét követő 3 hó alatt alkalmazandók. 341 —1899. bikvi sz. Megállapittatott Szatmárvár­­megye közönségének Nagy-Károlyban 1899 évi május hó 4 napján tartott rendes közgyűlésében. Kiadta Nagy Sándor, vármegyei aljegyző. Alispán helyett Ilosvay, vármegyei főjegyző. Hirdetések: 8—1899. biz. sz. Hirdetmény. Nyir-Császári és Nyir-Vasvári községek telekkönyvi betéteinek szerkesztésére kirendelt bizottság közhírré teszi, hogy az 1886. XXIX. 1889. XXXVIII., és az 1891. XVI. törvény­­czikkekben előirt helyszíni eljárás végett és pe­dig egyelőre csupán az azonosító 1899. évi julius hó 15 napján az azonosítás befejezte után pedig a bizottság a községekben megjelenend. Ennélfogva felszól­íttatnak­­) mindazok, a­kik a tjkönyvben előfor­duló bejegyzésre nézve akadott előterjesztést kívánnak tenni, hogy a bizottság előtt, a kitű­zött határnapokon megkezdendő eljárás alatt jelenjenek meg és előterjesztéseiket igazoló okirataikat mutassák fel; 2) mindazok, a­kik valamely ingatlanhoz tulajdonjogot tartanak, hogy a tulajdonjog ekvi bekebelezését a kitűzött határidőig a telek­könyvi hatósághoz intézendő szabályszerű be­advány útján kieszközöljék, vagy a telekkönyvi bekebelezésre alkalmas okirataik alapján a a telekkönyvi bejegyzés iránti kérelmeik előter­jesztése végett a bizottság előtt jelenjenek meg, ha pedig telekkönyvi bekebelezésre alkalmas okirataik nincsenek az átírásra az 1886. XXIX. t.-cz. 15 -18. és az 1889. XXXVIII. t.-cz. 5., 6., 7. és 9. §-ai értelmében szükséges adatokat megszerezni iparkodjanak, és azokkal igénye­iket a kiküldött bizottság előtt igazolják, vagy oda hassanak, hogy az átruházó telekkönyvi tulajdonos, az átruházás létrejöttét a bizottság előtt szóval elismerje és a tulajdonjog bekebe­lezésére engedélyét nyilvánítsa, mert különben jogaikat ez után nem érvényesíthetik és a bélyeg- és illeték­elengedés kezdvezményétől is elesnek. szűnt 3) azok, a­kiknek javára tényleg már meg­követelésre vonatkozó zálogjog vagy megszűnt egyéb jog van nyilván könyvileg be­jegyezve, úgyszintén az ilyen bejegyzésekkel terhelt ingatlanok tulajdonosai, hogy a bejegy­zett jognak törlését kérelmezzék, illetve, hogy törlési engedély nyilvánítása végett a kiküldött bizottság előtt megjelenjenek, mert elleneset­ben a bélyegmentesség kedvezményétől elesnek. Máté-Szalkán, 1899. junius hó 5-én. Adler Adolf, Horváth György, betétszerk. írnok. 1—3 kir. járásbiró. 5298—1898. tkv. sz. Árverési hirdetmény. Bermann Ignácz nagykárolyi lakos végrehajtatónak Wohl Jakab és Wohl Jakabné szül. Blau Laura nagykárolyi lako­sok végrehajtást szenvedettek elleni végrehajtási ügyében a kérelem következtében a végrehajtási árverés 110 frt tőkekövetelés és ennek 1898. évi április hó 19. napjától járó 6 százalék kamatai, 3 frt 10 kr árverési, 1 k °/o váltó-díj, 13 frt 97 kr perbeli, 9 frt 35 kr végrehajtási már megállapított, valamint jelenlegi 9 frt és még felmerülendő költségeknek, továbbá a nagykárolyi 326. számú telekkönyvi birtok­ra vonatkozólag csatlakozottnak kimondott C) 15. a. Kaufmann Izidor nagykárolyi lakos 116 frt 21 kr tőke, ennek 1897. márczius 16-tól járó 5 százalék kamata, 15 frt 50 kr per, 10 frt 65 kr végrehajtás kérési, s 10 frt jelenlegi árverés kérési költségek kielégítése végett az 1881. évi LX. t.-cz. 144. §-a alapján és a 146. §. értelmében a szatmárnémetii kir. törvényszék (a nagykárolyi kir. járásbíróság) területén levő a nagykárolyi 311. sz. tjkvben irt I. 1. sor 409. hrsz. 356. számú házas zsellértelekből a Wohl Ja­kabné született Blau Laura illetőségére 297 frtra, továbbá a nagykárolyi 326. sz. tjkvben irt —1— 1. sor 360 hrsz., 373. számú házas zsellér telekre, tehát nemcsak a végrehajtást szenvedett Wohl Jakab ille­tőségére, hanem a végrehajtási törvény 156. §-a ér­telmében a társtulajdonosok kisk. Wohl Ella és Jenő illetőségére is 1050 írtban, ezennel megállapított ki­kiáltási árban elrendeltetik. Az árverés megtartására határidőül 1899. évi junius hó 26-ik napjának d. e. 10 órája a nagykárolyi kir. járásbíróság hivatalos árverező helyiségébe tűzetik ki. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becsárának 10 °­ oát, vagyis 29 frt 70 krt 105 frtot kész­pénzben, vagy az 1881. LX. t.-cz. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. nov. hó 1-én 3333. szám alatt kelt igazságügyminiszteri ren­delet 8. §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban

Next