Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-06 / 40. szám

SZATMÁR MEGYEI közlöny amit nagy garral megtagadunk, hogy ezt odaadhas­suk. Hadd lássa a német, hogy velünk nem lehet paczkázni, legények vagyunk mi, magyarok ! Ab’bizony!! A kiegyezési tárgyalások nagy zűrzavara köze­pette csaknem észrevétlenül lép előtérbe az oly régen szándékolt házszabályrevízió, a­mi magyarul a szólásszabadság megszorítását jelenti. Kilátásunk van reá tehát, hogy a közel­jövőben fellendül ismét a zsebkendő ipar és Tisza Pista zokogva fogja előrántani november 18-án használt zsebkendőjét és míg sze­meit törli, fog elröppenni ajkáról a sóhaj „Te is fiam Brutus“? Perczel Dezső pedig szomorúan fog áldozni egy perczet Rabi Akiba emlékezetének, mert hát tényleg „semmi sem új a nap alatt“! * * * Állandó színház Nagykárolyban. Egy pár évvel ezelőtt még álomnak tetsző terv jutott a napokban Nagykárolyban a megvalósulás stádiumába. Nagykároly városnak immár állandó színháza van. Még­pedig kőszínháza. Hosszú re­ménykedés, kitartó munka előzte meg az uj Múzsa­­hajlék felépülését. De mindegy, csakhogy már megvan. Tegnap este volt az uj színház megnyitása, melyen a város minden számottevő embere megje­lent. Megnyitó előadásul Herczegh Ferencznek „Dériné ifjasszony“ czímű énekes korrajzát adták. A darab tárgya a régi jó világ színészeinek életé­ből van kimerítve. A megnyitó előadást a Hymnus előzte meg, melyet a társulat egész személyzete énekelt, továbbá Horváth Jenő róm. kath. segédlel­kész ünnepi prológj­ának elszavalása. Lapzárta miatt részletes tudósításunkat a meg­nyitásról csak a jövő számunkban fogjuk közölni. Ma este lesz a másik megnyitó előadás, amelyen szintén „Dériné ifiasszony“ kerül színre. Ma délu­tán ifjúsági díszelőadásul „II Rákóczi Ferencz fog­ságáét adják. A színházban Krémer Sándor, szatmári szín­igazgató társulata játszik. Az általa kibocsátott elő­­leges jelentés szerint társulatának névsora a követ­kező : Műszaki személyzet: Balázsy Sándor, műve­zető-rendező. Rátkai Sándor, operette rendező. Neu­bauer Mihály, karmester. Szabadkai József, ügyelő. Ivánovics Sándor, súgó. Előadó személyzet: Höl­gyek : Komáromi Gizella, Soubrette énekesnő. Sebes­tyén Mária, Soubrette énekesnő. Késmárki Lujza, coloratur énekesnő. Andai Terka, énekes naiva. Pa­taki Vilma, népszinmű énekesnő. Verő Janka, drá­mai hősnő. Takács Mariska, szende és társalgási. Ihász Giza, naiva szi­­­sznő. Uthy Gizella, drámai anyaszinésznő. Tárnái Lidia, operette-komika szí­nésznő. Kolozsvári Blanka, Cserényi Adél, Völgyi Ilona, Hegyi Jolán, Győző Alfrédné, Morvai Gizi, Korányi Jolán, Aradi Gizi, Gömöri Vilma, Erdélyi Lili, Bártfai Irma, kar- és segédszínésznők. Férfiak : Balázsi Sándor, drámai apa- és jellemszinész. Rad­­ványi Dezső, bariton-énekes. Rátkai Sándor, Ope­rette buffo comicus. Barna Andor, tenor-énekes. Ti­hanyi Vilmos, szalon comicus, társalgó. Vidor Jó­zsef, hősszerelmes színész. Gyenis Ede, társalgási lírai szerelmes. Győri Emil, siheder comicus. Kré­mer Sándor, kedélyes apaszínész. Szabadkai József, Kőszeghy Károly, Bokros László, Pogány Márkus, Kállai Károly, Kállai Gyula, Farkas Mihály, Bitta Károly, Darvas Miklós, Győző Alfréd, Bu­­csek József, kar- és segédszinészek. Segédszemély­zet: Weisz Mátyás, ruhatáros, szabó. Szatmári Jó­zsef, főszertáros. Fekete János, fődiszmester. Mol­nár Guszti, szinházszolga, szereposztó. Zenekar: A m. kir. 3-ik honvédkerület szatmári katonai zenekar 14 tagja. Ugyancsak az előleges jelentés szerint a kö­vetkezőkben van megállapítva ez idényre a színi­­évad műsora: Színművek: Boszorkány, Tolvaj, Asszony, Tökéletes feleség, Párbaj, Luczifer, Fátum, Toska. Operettek: Víg özvegy, Rab Mátyás, Su­­hancz, Miliárdos kisasszony, Koldus gróf, Tüske rózsa, Zenészkisasszony, Koldus diák. Vígjátékok: Dériné ifiasszony, Tánczos regiment, Lovag úr, Férj vadászni jár, Fösvény, Egérke, Ideges nők, Arany halak. Népszínművek és énekes bohózatok: Spam­­uram, Peleskei nótárius, Helyreasszony, Harang, Bernát, Sárga csikó, Mi történt az éjjel? Mádi zsidó. A színház megnyitására vonatkozó intézkedé­sek megtétele czéljából a színügyi bizottság hétfőn ülést tartott, amelyen végleg megállapították a szín­házi helyárakat, amelyek a következők: A meg­nyitó előadások felemelt helyárai: alsó páholy 10 K, felső páholy 9 K, minden más hely 2 K. Ren­des helyárak lesznek : alsó páholy 8 K, felső pá­holy 7 K, földszint 4 első sora 2 K, 5—9. sor 1 K 60 f, 10—13. sor 1 K 20 f. Erkély 1. sor 2 K, 2. sor 1 K 60 f. Karzat 1. sor 80 f, 2—3. sor 60 f, a többi 40 fillér. A színügyi bizottság megállapítása szerint a színi évad október hó elsejétől november hó 15-éig tart. A rend kedvéért elhatároztatott, hogy nők ka­lapban a földszinti nézőtéren és az elkélyüléseken meg nem jelenhetnek, botot, esőernyőt, felsőkabátot ugyan a helyekre bevinni nem szabad, hanem e te­kintetben a ruhatár igénybevétele kötelező, azonban egy drb őrzése csak 10 fillér. A dohányzás a szín­ház összes helyiségeiben szigorúan tilos. Kötelezte a bizottság a színigazgatót, hogy a heti műsort mindenkor péntek délig a színügyi bi­zottságnak bemutatni tartozik. Az első heti műsor a következő: Hétfő: „Vig özvegy“, operetté. Kedd: „Vig özvegy“. Szerda: „Tánczos regiment“, vígjáték. Csütörtök: „Tánczos regiment“, vígjáték. Péntek: „Ipam­ uram“, népszínmű. Szombat: „Vig özvegy“ (Bérletszünet). Vasárnap­ délután: „Boszorkány“, dráma. Este: „Rab Mátyás“, operette. Változtatás fenntartva: H­Í­R­E­K. — A király névnapja. Ő Felsége, I. Ferencz Jó­zsef, Magyarország apostoli királyának névnapja f. hó 4-én volt, mely alkalomból a nagykárolyi róm. kath. templomban hálaadó isteni tisztelet volt, melyen az összes hatóságok részt vettek. — Kinevezés: Tóth Kálmán végzett jogász, nagy­károlyi lakost a debreczeni kir. Ítélőtábla a nagyká­rolyi kir. járásbírósághoz díjtalan joggyakornokká nevezte ki. — Gyászünnepély a főgimnáziumban. A nagyká­rolyi főgimnáziumban az aradi tizenhárom vértanú halálának évfordulója alkalmával f. hó 7-én gyász­ünnepély lesz, melyen a gimnáziumi ifjak ének és zeneszámokkal, szavalattal és felolvasással működ­nek közre. — Áthelyezés. A debreczeni kir. Ítélőtábla elnöke Dr. Székely Ede nagykárolyi kir. járásbírósági jog­­gyakornokot — a szolgálat érdekében — a szatmárérmelli kir. törvényszékhez helyezte át. — Meghívó: A szatmármegyei függetlenségi párt Nagykárolyban október 9-én este 9 órakor, a megye­­gyű­lést megelőzőleg a Polgári Olvasókör helyiségé­ben értekezletet tart, a 10-iki megyegyűlés tárgy­­sorozata ügyében. Mire a párt tagjait meghUom. Hazafias üdvözlettel: Luby Géza, vm. pártelnök. — Nyugdíjba vonuló pénzügyigazgató helyettes. Hosszú, érdemes és becsületes munka után megy nyugdíjba Bartos Zsigmond, nagykárolyi m. kir. pénzügyigazgató helyettes. A nyugalomba vonuló öreg úr előzékeny modorával nyerte meg mindazo­kat, akik 39 éves szolgálata közben vele érintkeztek. Kívánjuk, hogy jól megérdemelt nyugalmát még nagyon sokáig élvezhesse. — Szüreti mulatság. A nagykárolyi kath. Le­gényegylet a múlt hó 29-én tartotta meg szüreti mulatságát. A sikerültnek mondható mulatságon nagyszabású verekedés is történt. — Hegyközségi gyűlés. A nagykárolyi hegyköz­ség közönsége ma délelőtt 11 órakor a városháza nagytermében gyűlést tart, melynek tárgya a szüret napjának megállapítása. — Eljegyzés: Dömötör János fiatal, törekvő ipa­ros eljegyezte Mátészalkán Szentléleky Mariskát, Szentléleky István tekintélyes iparos leányát. — Házasság: Darányi Iván, banktisztviselő 1. hó 8-án köt házasságot Baján Gizi kisasszon­nyal Nagykárolyban. — Rózner Henrik helybeli keres­kedő folyó hó 9-én tartja esküvőjét Schreiber Ilonka kisasszon­­nyal Nagybányán. — Jótékonyczélu alapítvány. Kaufmann Márton, nagykárolyi polgártársunk az épülő félben levő nagy­károlyi status­ quo izraelita iskola részére egy 1000 koronás alapítványt tett. Az alapítvány kamataiból évenként 2 szegény, de jó előmenetelű tanuló 20- 20 koronát kap. — Halálozás: Özv. Biró Károlyné magánzónő folyó hó 4-én elhunyt. Az elhunyt úrnőben Debre­czeni István városunk polgármestere anyósát gyá­szolja. Temetése ma d. u. 4 órakor lesz a Wesselényi­­utczai gyászházból. A mélyen sulytott család a kö­vetkező ,gyászjelentést adta ki: Biró Klára férj. Debreczeni Istvánná, Biró Mariska férj. özv. Tóth Gyuláné gyermekei, Debreczeni István veje, özv. Abos Györgyné szül. Kolmár Ida testvére, Debre­czeni István és Debreczeni Sándor unokái, úgy a magok, mint a nagyszámú rokonság nevében fáj­dalomteli szívvel tudatják, hogy a legszeretőbb anya, testvér, nagyanya és rokon özv. Biró Károlyné szül. Kolmár Mária folyó hó 4-én d. u. háromnegyed 6 órakor, életének 66-ik, özvegységének 25-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. Drága halottunk hült tetemeit folyó hó 6-án délután 3 órakor fog­juk az ev. ref. egyház szertartásai szerint eltemetni. Nagykároly, 1907. október hó 4. Áldás és béke poraira! — Honvéd önkéntes iskola Szatmáron. Mint érte­sülünk, Jekelfalussy honvédelmi miniszter elrendelte, hogy az V. honvéd kerületi honvéd önkéntes iskola Kassáról Szatmárra helyeztessék át. A kerülethez tartozó négy honvéd gyalogezred önkéntesei mintegy hetvenen a hét folyamán vonultak be. A szatmári De nem mosolygott senki a tréfás megjegyzésen. Ekkor felkelt helyéről az örökké vidám kétéves ön­kéntes s kifelé indult. — Hová-hová? kérdezték tőle. Megyek, hozok czigányt. A hetedik századnál van a Pista, a másodiknál a Laczi, a harmadiknál meg a czimbalmos. Néhány percz múlva ott volt a kantinban a czigánybanda. Egy-két pohár borért, néhány jó szóért elmuzsikál reggelig is. Pénzt nem kap, nem is vár, nagyon jól tudja, hogy kevés van az önkén­teseknek is. Nincs is rá valami nagy szüksége. Enni, innivalója van, mi kell több a czigánykatoná­­nak? Örül, ha ilyen társaságban elsírhatja hegedű­jén szomorú sorsát, szivének bánatát. El is sírta, el is muzsikálta. Hegedű szívhez­­szólóbban sohase szállott, mint akkor. A­mint fogyott az üvegből a bor, azonképpen oszladozott a rossz kedv, a szomorúság. Egy óra múlva már vig tiszaparti nótákat húztak a czigányok. Az önkéntesek beleénekeltek, majd tánczra kere­kedtek. Minden nótára ipás pár tánczolt. A kantinos, a kantinosnő egymásra nézett. Egyik se látott még ilyen csárdást. Ez a csárdás nem volt az a vesze­delmes padlóverés, hanem volt rangos, módos, becsületes magyar táncz. A muzsikaszó, a kurjongatás elhallatszott az őrszobába. Meghallotta az inspekcziós tiszt is. El is küldött egy embert megnézni, mi történik. Az meg­jelentette, hogy az önkéntes urak mulatnak. Mit? Mulatnak? — kérdezte rossz magyar kiejtéssel. Mond meg parancsolok, hogy a czigány mars haza, a freiwilligerek pedig danuljanak. Igenis kérem alásan­ Ls megjelentette az önkénteseknek hűségesen, hogy a czigánynak­ mars, a frajbillogos urak azon­ban danoljanak. Az önkéntesek engedelmeskedtek s tele torok­ból dalolni kezdtek. A kaszárnya udvara néptelen volt már. Kilencz órát rég elfujták és csak az őr sétált­­ fel s alá a négy lépés hosszú deszkán. Őrnagy ur Drupkovics roszkedvüen ballagott hazafelé a vendéglőből. A mint a kaszárnya előtt elhaladt, meghallotta, hogy a kantinban nagyban dalolnak a legények. Rögtön visszafordult, be egye­nesen a kaszárnyába. A kapuban találkozott kapi­tány ur Komorovcsákkal, aki garnisonsinspekeziós volt és éppen a várat viszgálta. — Micsoda lakodalom van itt, kapitány ur? — kérdezte németül. — Mindjárt megnézem, őrnagy úr! És elindult a kantin fele, ahonnan tompán szű­rődött keresztül valami ének. Kapitány ur Komo­­rovcsák rögtön ráismert az énekre. Kardjához ka­pott, elkezdett haragosan teremtetezni. Az ének pedig most egyszerre csak úgy kiharsogott az ud­varra. Úgy látszik kinyitottak valami ablakot. Meg­lehetett érteni a szövegét is: . . . Valahány csepp esik rajta, Annyi áldás szálljon rája! Most újra betették az ablakot, de az ablakon keresztül is hallatszott, hogyan éneklik tovább tü­zesen a dalt. Még hangzott az ének, mikor az őr­nagy és a kapitány a kantinba értek. A következő pillanatban már halálos csend támadt. Az őrnagy dörgő hangon kiáltott: — Ki itt a legidősebb ? — Én, jelentem alásan ! mondotta sápadtan, de katonásan a kétéves önkéntes. — Hogy mernek még ilyenkor is énekelni? És mit énekelnek kérdezte tovább gyanakvólag? Senki se felelt. A kétéves önkéntes lesütötte a szemét és nem válaszolt. Az őrnagy újra kér­dezte. Ekkor megszólalt hátulról, a sarokból a filo­­zopter: — Magyar népdalokat. Őrnagy úr Drupkovics megsemmisítő pillan­tást vetett a filozopterre s kapitány ur Komorov­­csákhoz fordult: — Kapitány úr, ért ön magyarul? — Ön együtt jött velem a lépcsőn. Az egész után minden szót világosan lehetett hallani, aki ma­gyarul tud, kell, hogy meg is értette legyen. Mondja meg ön, mit énekeltek ezek ? A kapitány úr ránézett az önkéntesekre. A fiúk ott álltak egy csomóban, ki­sápadtan, ki­pirulva. Szemeik mereven rászegeződtek és tekintetükből azt olvasta ki a kapitány úr, hogy bíznak benne. Mit mondjon, mit feleljen most az őrnagynak ? Ha meg­mondja az igazat, valamennyit tönkreteszi. De nem is hazudhatik! És hátha az őrnagy mégis tudja, hogy mi volt az a dal? Hátha ismeri? Az őrnagy eközben elővette jegyzőkönyvét s fi­rkálni kezdett. Aztán be sem várta a kapitány ur feleletét, a kétéves önkénteshez fordult. — Hányadika van ma? — Október hatodika, őrnagy ur! Október hatodika! A kapitány ur agyában egyszerre világosság támadt. Hát azért énekelték azt a szerencsétlen dalt azok a gyerekek?.. Nos hát akkor legyen ! Az őrnagyhoz fordult és szilárd hangon szólott: — Őrnagy urnák alásan jelentem: egy régi betyár nótát énekeltek! — Az őrnagy fürkésző tekintete belemélyedt kapitány Komorovcsák szemébe. Az állta a kém­kedő nézést, amely szeméről lesiklott a kard bojt­jára. Az őrnagy kardjára támaszkodott és így kér­dezte : „ — Bizonyos ön ebben, kapitány úr? — Igenis őrnagy úr. E pillanatban elsötétült előtte a világ. A füle zúgott, csak tompán hallotta, mintha valaki nagyon távolról kiállított volna, amint az őrnagy mérgesen vágta oda: — Nem kellene tűrni, hogy jövendőbeli kato­natisztek ilyen betyárnótákat énekeljenek. Jó éjt! Elsietett, hogy a kapitány ur alig tudta utol­érni. A kapuban hivatalos tisztelettel ajánlotta ma­gát s rohant vissza a kantinba. Az önkéntesek iz­gatottan várták, mi fog most történni? A legkeve­sebb, amit hittek, az volt, hogy a kapitányul­ most sorba valamennyiüket fel fogja falni. Nem falt fel egyet sem. Még csak nem is szitkozódott. Kardját haragosan a padlóhoz ütötte, szemöldökeit haragosan összevonta s csak ennyit mondott: — Senki egy szót ne merjen szólni erről a dologról. És most ma is aludni! Jó éjszakát!

Next