Katolikus gimnázium, Szatmárnémeti, 1866
KÖLTÉSZETI TANULMÁNYOK. 1. A költészet fogalma, czélja, feladata és tárgya. A költészet azon művészet, mely a maga eszményi alakjait ezek természetének megfelelő nyelvezet által érzékelteti. — Minden művészetek közt ennek van legnagyobb hatása az emberre. Az építészet, szobrászat, festészet ugyanis a léleknek eszméjét a külvilág tárgyaiban és ezek által érzékelteti; már pedig ezek mint nagyon is alrendű valóságok a fölöttök álló hasonlíthatlanul magasabb valóságra, a lélekre, soha nem gyakorolhatják azon befolyást, melyet lélek a lélekre élő szó által közvetlen gyakorol; nem ragadják őt magukkal, nem irányozzák akaratát. A zeneművészetnek hangjai már érzelmeket keltenek s megragadják az embernek kedélyét, részint azért, mert elég hathatós benyomást tesznek az idegrendszerre, részint azért, mert a hangok közel rokonságban állanak azon hangokkal, melyek a léleknek eszközéből, az emberi test szólásszerveiből fakadnak. A költészet pedig a beszéd, a nyelv, a léleknek közvetlen eszköze, által érzékelteti a léleknek eszméit, s az által gyakorolja a legnagyobb hatást, hogy a lélek a lélekkel közvetlen érintkezésben áll, maga magához hasonlótól közvetlen fogadja a benyomást. A költészet azonkívül a művészet valamennyi nemeinek jellegét bírja : a gondolatok részarányos elrendezése által kisebb nagyobb bevégzett épületet emel; alakjait valóságos szobrok gyanánt állítja elő s rajzolja, festi szavakban, úgy hogy azok épen oly tisztán, világosan és félreismerhetlenül állanak a lélek előtt, mintha azokat valósággal kifaragva vagy festve szemlélné ; magát a beszédet a zene törvényei szerint kezeli s a mi az öszhangzatot, a szépnek érzetét megzavarhatná, eltávolítja. Ennélfogva tehát a költészet méltán tartatik a művészet legfőbb nemének, művészetnek kiválólag (per eminentiam), mert magával ragadja a kedélyt, hajlítja az akaratot; nem pedig azért, mintha a költészet minden egyéb művészetet magában foglalna, s a költő ekképen épitész, szobrász, festész, zenész is lehetne, ha neki ez épen úgy tetszenék; se nem azért, mintha a költészet, miként Greguss Ákos a Szépészet alapvonalaiban 98. lapon mások után állitja, a láz és hallérzék által egyszerre vagy külön hatna reánk, holott a többi művészetek csakis az egyik vagy másik érzék által eszközölhetik a felfogást. A költőnek műve még olvasás alkalmával is csak a hallérzék útján fogható föl, s több volna az az embernél, ki az írásnak puszta szemlélete által, ajkainak minden mozgatása nélkül, a költőnek gondolatát kitalálhatná. Az irás csak azon eszköz, mely a lélek eszméjét mindenütt jelenítheti s a hangok előidézésére módot és alkalmat nyújt; vagy azt kellene állítanunk, hogy a költőnek puszta emlékezetében megőrzött s mások előtt él.Szavalt műdarab nem is költemény, mig írásba nem foglaltatott. *