Katolikus gimnázium, Szatmárnémeti, 1872
A lengyel király különben jeles uralkodó (1506 —1548), ki méltán neheztelt az irányában ravasz Miksa császárra, hasonlíthatlanul többre becsülte a nemeslelkű Károly csiszárt, mint ennek vetélytársát, a kevésbbé nemeslelkületű sőt nagyon is önző franczia királyt; ámde azon jellemgyengeségnél fogva, mely a Jagellóknak minden jó tulajdonaik mellett is sajátja volt, nem tudott magasztosaid nézpontra emelkedni ott, hol a kereszténységnek ügye forgott szóban, s azt hitte, hogy a perlekedő felek kényszerű elhallgatása mellett az ő fejére fog szállani a magyar korona. Szervesen jegyezte meg egy történetiró: „Daczára azon elismerésnek, melylyel Lengyelország a Jagellók nemzetsége iránt mindenkor viseltetett, mely lovagias szellem , igazság-szeretet,, törvény tisztelet, türelem és nagylelkűség által tündökölt, a részjahajlatban történelem nem mulaszthatja el megróni abban az erélynek teljes hiányát, s a tulságig menő végzetteljes bizakodást.“ Zsigmond kevés vizet zavart, de nem is tett olyasmit, ami által az országnak hasznára lett volna. E kornak egyetlen férfia, kit nem mellékérdek, hanem tisztán felfogott magasztos nézet vezérelt a haza és nemzet megmentésében, a lángeszű Frater Cry orgy vula, kinek jellemét Horvát Mihály történetírónk szép tolla állította elő hamisitlnnul. A felhozott adatok nyomán könnyebben fogjuk már megérteni azon részleteket, melylyeket Szalay László történetírónk halmozott össze hangya szorgalommal nagybecsű művében. Hogy Magyarország ügyei összebonyolodtak, s másfél századig a töröknek lettünk játékszere és rabjai, azt itten csak tudomásul veszszük; s átmegyünk egyenesen a XVII. század közepére, vizsgálandók az eseményeket, melyeknek befolyása alatt kezdetét veszi a török hatalom hanyatlása, Magyarországnak megszabadulása s a Habsburgok hatalmának megszilárdulása. A kalmárszellem nem menti meg többé a büszke Velenczét, tátongó sebeket üt rajta álnok szövetségese, a török, a föl hivalkodott XIV. Lajos öntudatlanul menti meg a Habsburgokkal együtt a magyart, mert emberi véges esze nem képes belátni tettének következményeit s a gondviselés meghiúsítja legbiztosabb számításait. Mielőtt az események elsorolásához fognánk, lássuk a török uralkodóknak névsorát. •Szolimánra következik fia : II. Selim, az úgynevezett iszákos Murad, Selimnek fia 111. III. I.I. IV. IV. M u h a ni e d, Murádnak fia A limed, Muhamed fia Mustafa, Ahmed testvére és Osman, Ahmed fia M u rád, Ahmed fia 1 b r a h i ni, Ahmed fia M u h a m e d , Ibrah m fia 15116 — 1574 dec. 21. 1574 —1595. jan. 28. 1595 —1603. dec. 22. 1603 — 1617. nov. 22. 1618—1623. sept. 10. 1623—1640. febr. 9. 1640-1648. aug. 16. 1648-1687. nov. 8. ír. Ibrahim szultán uralkodása alatt különös esemény adta elő magát, melynek legközelebbi következménye volt Velencze megaláztatása s a török birodalom hatalmának felszökkenése; egyúttal azonban csakhamar bekövetkezett a török hatalom hanyatlása, XIV. Lajos terveinek meghiúsulása , Lipót császár hatalmának megszilárdulása s Magyarországnak megszabadulása. Kandia szigetére. Velenczének birtokára régóta sóvárgott a Porta, csak is az ürügy hiányzott a támadásra. Mostan a szerailban előfordult egyszerű fondorlat a köztársaság eme birtokára vonta az ottomán fegyvereket. A kyzlaragaszi Szünhüllü háremében volt egy szép fiatal fő, kit ő már mint reményteljes állapotban levőt vásárolt s ki fiat szült ugyanazon időpontban, midőn a szultánnak kedvencz hölgye Muhamed herczeget hozta világra. Az agának közbenjárására az ő rabszolganője lett a császári gyermeknek dajkája, ki annyira meg tudta nyerni a szultánnak kegyét, hogy a ragaszkodást, melyet ez irányában érzett, gyermekére is átvitte, s még saját gyermekénél is jobban szerette az idegen gyermeket. Ezen különös előszeretet s a beső-