Katolikus gimnázium, Szatmárnémeti, 1880

I. Az iskola I88°­i évi történetéből. A tanulók felvétele augusztus hó három utolsó napján történik; ama napokon valának, részben még szeptember 1. és 2. napján is, a felvételi s a javító vizsgálatok. Az iskolai év ünnepies megnyitása szept. 1.-én vala, szept. 2.-án kezdetét véve a tanítás és tanulás rendes folyama a vallás és közokt, nagymélt, minisztérium által megszabott tanítási terv­nek nyomán. Az évnek folyása több tekintetben volt kedvezőtlen. Azonnal az első hónapban járványos betegség támadá meg a tanulók jókora részét, s a járványok több neme egymást közvetetlenül felváltva hat hónapon túl zaklatja való veszedelmével az iskolát és akadályoz sok ifjat a kellő tanulásban, kik közül többen az évi leczkeóráknak mintegy felét, néhá­­nyan még nagyobb részét mulasztották el betegségek miatt. Minthogy Isten jóvoltából, emberi kellő gondosság mellett, a betegségi esetek általában nem végződének halállal, lehető vala az iskola bezárásának nagy baját halasztgatni s végre is menten maradni tőle. Két jó ufju elhala, de nem az éppen uralkodó járványos betegségek következtében. Több gyász is éri ez évben az iskolát, igen súlyos abban, hogy a tan­kerület főigazgatója, ngos és főt. dr. Krausz László, a tanítás ügyének fél századon túl szentelt áldásos munkálkodás után február 20. napján elhunyt az Urban, a gymnasium szerető kegyelettel tarta az elhunytért ünnepies gyász­misét. Továbbá igen fájdalmas gyász borult iskolánkra Kropper József tanárnak május 2.-án történt halálával; 46 évre terjedt életéből 27-et szentelt, 22-től e gymnasiumban, az iskolai nevelő tanítás nehéz munkájának, mindig nagy szeretettel s buzgó gondossággal az ifjúság java, az iskolának kormányzási és összes ügyei iránt; tanári kö­telességeivel elfoglaltan észre sem akará venni egészségének hanyatlását s addig tanita, hogy aggasztó kimerültségére tanító társainak kellett őt figyelmeztetni s erős kéréssel birni arra, hogy kímélje meg magát egy ideig a tanítói munkától. E kérésnek engedve haza menő, a tanári szék­ből ágyába, mint azt rövid négy hét általános fájdalomra megmutató, halálos ágyába. Temetésén a városi közönség minden rétegéből számo­san jelenének meg, tiszteletet tanúsítva az elhunyt és részvétet a gyá­szoló gymnasium iránt. Soká megőrzi ez önfeláldozó élet kegyeletes emlékét az iránta való szeretetnek, hálának és becsülésnek fennmaradása.

Next