Századok – 1870
Nagy Gyula: A magyar nemzetségekről - 534
Г)48 a magyar nemzetségekről. leírásában nagy részt azt a hagyományt követték, mely nemzetünknél a magyarok bejöveteléről fönnmaradt s melyet legelevenebben a Névtelen tartott fönn, ki bőven emlékszik Suldáliáról és Ruthéniáról, mint a mely tartományokon keresztül jöttek őseink Pannoniába. Ugyanezért a föntebb említett három nemzetséget is bátran azon tősgyökeres magyar nemzetségek közé véljük sorozhatóknak, melyeknek emlékét krónikáink fönntartották , annyival inkább, mivel némely helynevekben mai napig élnek hazánkban. Az Etele zászlajára rajzolt turul vagy karály madár is azt látszik mutatni, hogy krónikásaink is sokat visszavittek a magyar hagyományból a luxnokra, mert a monda szerint Almos vezér anyjának jelent meg az isteni látomány saskeselyű képében, mely őt megtermékenyítő, az Etele koronás madara pedig nem alapul más régibb mondán, miután Kézai így emlékszik róla, hogy azt hordták volt magokkal a húnok (magyarok) mindig a hadban Geiza vezér koráig, mig magokat községben kormányozták. ") Ha előrebocsátott okoskodásunk áll, akkor a hún nemzetségekre nézve nincs biztos adatunk ; de van a székelyekre nézve, a miből következtetve nem kételkedhetünk, hogy a hunoknál is a törzsek és nemzetségek szerinti fölosztás volt szokásban, noha ennek ellent látszik mondani az, hogy — amint Kézai írja : „miután a sereg elszéledt, a húnok római módra Etelét tevék maguk fölé királylyá." 2) Annyi igaz, hogy más vezére a húnoknak Etele mellett sehol sem említtetik, hogy pedig ő a húnok bejövetelekor a hat kapitány közt lett volna, az téves állítás, mert akkor még nem is született s csak nagybátyja Rof vagy Réva halála után juthatott testvérével Budával együtt a birodalom kormányára ; és miután ezt megölte, jön egyedüli ura a hunoknak. És itt az a gondolat támad bennünk : vájjon nem Etele egyeduralma hordta-e már magában a hún birodalom romlásának magvát az által, hogy megszüntetvén a keleti népfaj természetével inkább egyező törzs-szerkezetet, szabad kezet nyújtott az utódoknak a népemésztő viszálkodásra s előidézte a 1) Kézai : I. könyv. II. fej. 6. §. 22. lap. г) Id. m. id. h. 5. §. 21. 1. 3) Lásd : Priscus rhetor. Excerpta de legationibus.