Századok – 1883
II. Könyvismertetések - NÉVTELENÜL: Kis-Kárpáti emlékek
888 TÖRTÉNETI IRODALOM. 888 elibe állítják, úgy a kort, mint az egyént; kár azonban, hogy az érdekes és nehezen hozzáférhető okiratokat használó szerző egy kitűnő tárgy- és személynévmutatóval el nem látta becses művét. -k —s. „Kiskárpáti Emlékek« Vöröskötöl—Szomolányig. Hely- és mívelődéstörténeti tanulmány írta Jedlicska Pál, alesperes, felső-diósi plébános. E könyvnek is megvan az a hibája, ami az előbbinek, hogy hosszas kitartó munkának új adatokban gazdag eredménye, de szintén elásott kincstár, mert sem személy, sem hely, sem tárgy névmutatóval nincs ellátva pedig mindhármat bőven megérdemlené. A munka szerény czímmel lép elénk, mert sokkal többet tartalmaz, mint amennyit czíme után várunk, van benne köztörténet, helytörténet, mű-, ipar-, míveltségtörténet, helyrajz, irodalom, érmészet, könyvészet, mezei gazdaság, bányászat, egyháztörténet, szóval az ismeret minden ága, ha nem is kimerítve, legalább érintve van. A Kis-Kárpátok alatt fekvő ama vidék, mely Vöröskőtől, kidomborodó félkörben Szomolányig terjed, e műben teljesen ismertetve van, a közügyben fekvő levéltárak, mint a Pálffy senioratusi Pozsonyban és vöröskői, melyeket úri kegyesség szerzőnk rendelkezésére bocsátott, bőv adatokkal látták el a figyelmes kutatót, s ő nem is hagyott figyelmen kivűl egy darabka papirt sem, melyen csak valami följegyzésre méltót talált. Nem járt egészen új nyomon, hisz már Bél Mátyás is ismertette e vidéket, de csak úgy mintha valaki leírja a földből kilátszó romokat, mígTedlicska beható szabályszerű ásatásokat rendezett, fölkutatta az elmúlt századok történetét is s temérdek új adatával meglepi olvasóit. Már ami a leírást illeti, itt aztán Bél Mátyásé a pályadíj ; nyugodt, méltóságteljes latinságával, elegáns észjárásával, finom humorával Jedlicska meglehetősen lapos stylusa semmiképen sem vetekedhetik és csodálatos, hogy a mennyi obsoletumot a fiatal , gondolkozni nem tudó s nem is érkező kirlapirodalmi nyelv felszínre hoz, szerzőnk mind fölszedi s teljes közönyösséggel használja tán soha eszébe se jutott, hogy történtírónak is figyelni kell a stylusra , s hogy főként néki, egyszerűen, de szépen , világosan, de emelkedetten, s közvetlen melegséggel és minden affectatio nélkül kell írni. Pedig lenni kell hozzá talentumának, mert a hol a Kolonics naplót ismerteti valóságos költői tollal van írva, csak fölvonásokra s jelenésekre kell osztani s kész a legélénkebb történeti vígjáték ; de aztán van nála folyton annyi, mint a sár, intézkedés