Századok – 1893

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Haan Lajos emlékezete 289

HAAN LAJOS EMLÉKEZETE. Majdnem negyedszázada, hogy Pozsony egyik könyvkiraka­tában megpillantottam Haan Lajos legújabb művét, »Békés vár­megye hajdaná«-t. A német szóra küldött deáknak hogyan nem dobbant volna meg a szíve, mikor az alföld egyik részének, szülő­földének történetét látta maga előtt ! Műve második részét már »szeretete jeléül« küldötte meg. Pedig még nem is ismertem. De már akkor írogattam a »Századok«-ba, melynek szerkesztője, Thaly Kálmán arra figyel­meztetett hozzám intézett első levelében — s én erről sohasem feledkeztem meg, — hogy »kevesen vagyunk, — örülnünk kell egymásnak«. Személyesen csak tizenöt év múlva ismertem meg. De sze­mélyes ismeretségünknek első négy hete is elég volt rá, hogy a­kit tiszteltem már, szeretni is tanuljam. Együtt jártuk be a Salzkammergutot, a Középső-Duna vidékét s a Sudetákat, s két álló héten át együtt dolgoztunk a müncheni kir. levéltárban. Ő Békés vármegye történetéből tett gazdag jegyzeteit egészítette ki, én a szomszédos Arad múltját kutattam. S ha nem hiában, az ő buzdításának is köszönhetem ; s ha a megfeszített munka meg nem ártott, ha az együtt töltött időt életem legszebb napjai közé számíthatom, sokban az ő atyai szeretetének tulajdonítom,­­ annak köszönöm. Ez a mi nemzedékünk, a fiatalabb historikusoké, lesz-e olyan, mint volt az öregeké ? Egy újabb nemzedék áld-e majd bennünket annyira, mint a­mennyire mi áldhatjuk ezt a most tűnőfélben levőt? — A mit róluk, a mit műveikről mondunk,. SZÁZADOK. 1893. IV. FÜZET. 19

Next