Századok – 1894

Értekezések - KROPF LAJOS: Jehan de Wavrin krónikájából - II. bef. közl. 881

886 KROPF LAJOS. hajlandó volt kérésükre hallgatni és fölszólítására Francesco bíboros is beleegyezett a tervbe és megígérte, hogy hozzá fog csatlakozni gályáival, ámbár már előbb elhatározta volt magát, hogy a velenczeiekkel együtt az archipelagus valamely várá­ban vonja meg magát.­) A burgundi kapitány tudakozódott egyszersmind a megváltott magyar rabok közt, hogy gályák­kal a Dunán el lehetne-e menni Magyarországba, de ezek közt nem talált senkit, ki neki a kívánt felvilágosítást meg­adhatta volna. Két görög hajós azonban, kik ismerték a Dunát, azt tanácsolták neki, hogy menjen Licocosme() vagy Brisago-ig,s­­honnan azután a szárazon könnyen küldhet valakit Magyar­országba. Krónikásunk folytatólag ezután részletesen elbeszéli a burgundi hajóraj viselt dolgait, de miután elbeszélésének nagy része a magyar történetírást nem érdekli, csak főbb mozza­nataiban kivonatosan közlöm leírását. Wavrin a gályák fölszerelését és élelmezését még nagy­böjt idején rendelte el ; a húsvétot­­ Pérában ünnepelte, és húsvét utáni nyolc­adnapon megindult útjára, a Fekete ten­gerre. Hogy a törököket harczra ne ingerelje, csak két gályát vitt magával. Magával vitte saját költségén a török rabságból kiszabadult magyarokat is. Azalatt, míg ő az európai partot átvizsgálta és a keresztény várakban a magyar királyt kereste, Geoffroy de Choisy és Regnault de Confide három gályával az ázsiai partokat járták be egész Trapezuntig és Potiig, és üldözőbe vették nemcsak a törökök, hanem még a keleti keresztény eretnekek kalmár hajóit is. Thoisyt egy szárazföldi portyázás alkalmával az »eretnekek« el is fogták, s mint más forrásból­­ tudjuk, egész május havát fogságban töltötte, mely­ből csakis a trapezunti császár közbenjárására szabadult ki. Bennünket azonban inkább a Wavrin és Vasque kapi­tánysága alatt czirkáló két gálya érdekel. A burgundiak először is Mesembriánál kötöttek ki, mely ekkor még a görög császáré volt. Itt csakhamar megtudták, hogy a várban a görögök már két hónap óta egy török rabságból megszabadult előkelő fiatal magyar embert rejtegetnek. Nagy volt az öröm a magyarok közt, mert azt hitték, hogy megtalálták királyu­­ k. Említettem már, hogy a velenczei gályák már január vége körül otthon voltak. Lásd Kraknói Cesarini Julián-ját 127­­1. 2) Licostomo ebben az időben oláh vár volt. Jelenleg elpusztult. Kilia közelében a l­una torkolatánál állt. 3) Ma­szakcsa. 4) Húsvét 1445-ben márczius 28-dikára esett. 4) Dupont k. a. közléséből.

Next