Századok – 1899
Történeti irodalom - Finke; Edmund: Geschichte des k. u. k. ungarischen Infanterie-Regimentes Nro. 37. Erzherzog Joseph. I. II. köt. Ism. id. Barta László 541
541 TÖRTÉNETI IRODALOM. Hibája a szerzőnek, hogy nem emlékezik jól a dátumokra, vagy rosszul közli azokat ; a városok neveit németül s még így is helytelenül adja; elferdíti a családneveket is; ítéleteiben gyakran merész, néha túlságba menő, s leggyakrabban subjectiv felfogással ítél. Nem oldja, de nem is oldhatja meg tökéletesen kitűzött feladatát : megírni az olaszok szereplését a magyar szabadságharczban, annyira elmerül a részletekben. Egyébiránt szerző megtette kötelességét. Mint jó öreg harczos, megírta emlékeit, Magyarországon szerzett tapasztalatait és élményeit; néhol a legnagyobb dicséret, néhol a megérdemelt feddés hangján, de mindenkor szeretettel, amint csak egy oly idegen embertől várható, ki jól ismert bennünket, ki lelkesedett érettünk, s ifjúkori lelkesedése emlékeit élete végéig híven megőrzé szivében. CSEPREGHY K. Geschichte des k. u. k. ungarischen Infanterie-Regimentes Nro. 37. Erzherzog Joseph. Auf Veranlassung des Regimentes verfasst von Edmund Finke, k. u. k. Oberst im Ruhestande. I. II. Bd. Wien. 1898. Nagy 4-r. 754 1., 1478 1. Arczképekkel. A szép kiállítású vaskos két kötetből álló hadtörténeti munka a 37-ik magyar gyalog sorezred százötven éves történetét tartalmazza, az ezrednek 1741-ben Szirmai báró Szirmay Tamás ezredes által legfelső megbízásból történt szervezésétől 1898 február 26-ig, vagyis József főherczeg ő fensége 40 éves ezredtulajdonosi jubileumának a mondott napon Nagyváradon végbe ment megünnepléséig. Másfél századra visszamenő harczi dicsőségről, a magyar nemzet fiainak bátor, vitézi szelleméről tesznek e két kötet lapjai tanúságot. A nagyváradi gyalogezred története méltán állítható az e nembeli legjobb monographiák sorába. Becsületére válik szerzőjének, aki nagy gonddal, pártatlansággal, alapos históriai készültséggel, s az óriási anyag tájékoztató földolgozásával írta meg, valamint az ezred derék tisztikarának, melynek áldozatkészsége a költséges kiállítású munka megjelenését lehetővé tette. Tudjuk, hogy ezredeink hadtörténeti monographiái német nyelvezetük és kizáróan katonai ízük miatt, de még azért is, mert a könyvpiaczra nem igen jutnak, csak elvétve kerülnek a nagy olvasóközönség kezébe. Emke Ödön jelen monographiája a legszélesebb elterjedést érdemelné meg. Szakszerűsége, elsősorban pedig a hadsereg mívelődésének történetére vonatkozó háttere, kulturális becsű