Századok – 1900
Tárcza - Turul - 262
262 tákcza. kurucz generális utasításai a tiszai halászatról 1725—1730-ból. Valóban óhajtandó, hogy az a nagybecsű mult századi magyar gazdaságtörténeti anyag, mely a gróf Károlyi nemzetség levéltárában őriztetik, mennél előbb napvilágot lásson és hivatott feldolgozóra találjon. — TURUL. XVII. köt. 1899. 3. 4. füzet. — A harmadik füzetben Boncz Ödön a Zala megyében birtokos kökényesi, utóbb szent-balázsi Szele család genealógiájával s 1428-iki czímeres levelével foglalkozik. Wertner Mór czikkelye »Nemzetségi kutatások« czím alatt az Ákos, Csák, Csanád, Gutkeled és Győr nemzetségek genealógiáját ismerteti. Annakutána »Genealógiai kérdések« czímén Fraknói Vilmos hívja fel a figyelmet Nagy Lajos királynak az Esterházy herczegek kismartoni nemzetségi levéltárában őrzött adománylevelére, melyben III. Miklós esztergomi érseknek nemcsak diplomácziai működésére, hanem származására vonatkozólag is érdekes adatok találtatnak. A következő czikkelyben Majláth Béla értekezik arról a czímeres doktori oklevélről, melyet 1642-ben a nagyszombati egyetem állított ki székhelyi Maylád Miklós részére.) A Vegyes rovatban Sörös Pongrácz ismerteti Borgách Ferencz volt váradi püspök s később erdélyi kanczellár házassági tervét. A Szakirodalom alatt Varjú Elemér Altmann Vilmosnak »Die Urkunden Kaiser Sigmunds« czímű kiadványa 2-ik kötetét (Regesta Imperii XI.) kivonatolja ; végül egy rövid ismertetés következik Kőszeghi Sándor »Nemes családok Pest vármegyében« czímű munkájáról. A negyedik füzetben Karácsonyi János a báró Wesselényi család eredeti czímerét ismerteti, hasonmásban is bemutatván az 1418 évi márcz. 29-én adományozott s eredetiben az Erdélyi Múzeumban őrzött czímert. Wertner Mór befejezi az előbbi füzetben megkezdett közleményeit, ezúttal a Jákó, Kádár-Kálász, Bór-Kálán, Káta, Lővente, Monoszló, Myle, Pilis, Pudan, Harold és Vázsony nemzetségek genealógiájához közölvén adatokat. Majláth Béla a Liptó megyei királyi solymárok leszármazás gyanánt a Vidaföldi és Fiatha családokat mutatja be. A Vegyes rovatban Szerémi kérdést intéz a heraldikusokhoz az iránt, mi okon használja a Motesiczky alias Majthényi család a Keseleökeői előnevet, holott a Felső-Motesiczi, helyesebben Felső-Majthényi előnév illetné meg. U. o. Illéssy János kimutatja, hogy az a kézirati czímeres könyv, melyről Récsey Viktor értekezett,2) nem egyéb, mint az 1741 —1752 években adományozott s a királyi könyvekbe beiktatott czímerek másolata. A füzetet néhány szakba vágó könyv és folyóirat ismertetése fejezi be. ) Bővebben szóltunk róla : Századok, 1899. 755. 1. ή Turul, 1899. 86. 1.