Századok – 1902
TÁRCZA - Szláv történeti szemle - Mittheilungen der Ševčenko-Gesellschaft der Wissenschaften in Lemberg - 688
ч tárcza. 689 adatokat. — Kmil György a lembergi görög katholikus papi seminarium helyzetét és magatartását ismerteti 1848-ban. Ez ismertetésből kitűnik, hogy a hangulat és a szabadságért való lelkesedés a forradalmi korszakban épen olyan volt ott, mint ami római és görög katholikus (eperjesi és ungvári) seminariumainkban. A füzetnek majdnem háromnegyed részét tölti be Werchratskyj János tanulmánya a magyarországi kis-oroszok (ruthének) dialektusairól. Ugyanolyan közvetlen megfigyelésen alapuló tanulmány, mint a Hnatiuké, de egyszersmind ugyanazokkal a tévedésekkel teljes. Miután hosszas tanulmányát még folytatni fogja, érdemlegesebben majd Hnatiuk dolgozatával együtt szólunk hozzá fejtegetéseihez. — Hrusevskys Mihály ismerteti még Kondakovnak a ruthén művészettörténeti kutatásait. A 41-ik számban ismét Hrusevskyj Mihály, a Halics és Lodoméria történetére vonatkozó krónikák chronologiájával foglalkozik.— Franko Iván folytatja tanulmányát a kárpátalji oroszok XVII—XVIII. századi irodalmáról. Tartalmasabb a 42-ik szám, melyben Kopac Iván tárgyalja kritikailag az úgynevezett thukydidesi archaeologiát, Zubrickyj Mihály pedig а XVIII. század végétől а XIX. század közepéig tartott galicziai újonczozásokról mond el érdekes dolgokat. — Hnatiuk Vladimir a magyarországi kis-oroszokról (ruthénekről), nevezetesen arról a kérdésről értekezik, hogy meddig terjed a ruthénség a tótság körében ? s ott ahol a két nép összekeveredett, a rutlén vagy a tót elnevezés helyes-e ? Tanulmánya végén arra az eredményre jut, hogy a tiszta tótok azok, akik magukat slovaci néven nevezik, míg ellenben azok, akiket slovenci név alatt emlegetnek, csak ruthénekből lettek tótokká s ezeket a nemzetiségi beosztásnál igazság szerint a ruthénekhez kellene számítani. A 43-ik szám kevésbbé érdekes tartalommal jelent meg. A czikkek sorozatát Stesenko János nyitja meg, aki Storozenko Elek műveiről értekezik. Ez az értekezés is egyike azon dolgozatoknak, melyek az 1899-iki kievi congressusra készültek, de amelyeket az orosz kormány nem engedett előadni. Az értekező a legkiválóbb ukrajnai kis-orosz történelmi belletristának és ethnographusnak mondja Szorozenkot, de nem sok igazsággal, mert Storozenko látóköre és nevének híre nem terjedt túl Galiczia határán. — Érdekesebb a Studinski Cyrill közleménye, ki Zubrickyj Dienes lembergi főtörvényszéki orosz tolmácsnak levelezéseit adja közre. Zubrickyj 1840 — 1853-ig számos kortársával levelezett, kik a szláv kérdéssel foglalkoztak. Érdekes dolog és a történettudomány önzetlen szolgálatáról tesz tanúbizonyságot, hogy épen a Sevcenko-társaság közlönye, а Записки, teszi közzé egyik legnagyobb ellenfelének az akkoriban keletkezett orosz irodalmi