Századok – 1908

Történeti irodalom - A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története III. IV. köt. Ism. Karácsonyi János 146

történeti irodalom. 147 nézve, hogy az 1404—1410 években Zsigmond mennyire önké­nyűleg rendelkezett az egyházi javakkal, órévi nem volt való­ságos apát, mert előbb az egri egyházmegyében borsvai főesperes, a váradi egyházmegyében pedig váradi kanonok volt.1 ) Tehát semmiesetre sem készült benedek-rendi szerzetesnek, legfeljebb 1407-ben az apáti méltóság kedvéért vette fel a szerzetes ruhát. Az utána következő nem csupán kormányzó, hanem idegen is volt : Kropidlo János lengyel herczeg és kujáviai püspök. Dobay Miklós (1421—1438) és Héderváry László (1439—1447) hiva­taloskodása után a monostor egyházi szempontból végleg zül­lésnek indult. A hányatott életű Döbrentei Tamás zágrábi, utóbb nyitrai püspök kapta meg élete fentartására, majd Vitéz János esztergomi érsek kormányozta, utoljára pedig Mátyás király egészen elfoglalta és jószágait mint királyi uradalmat (1472—1490) a budai tiszttartókkal kezeltette. II. Ulászló ide­jében biborosok, püspökök versengtek, hogy ki szerezze meg magának e zsíros javadalmat; öt évig a királyi kincstár is húzta jövedelmeit, míg végre belátták, hogy a szörnyű visszaélések a monostornak teljes vesztét idézik elő — mert a szerzetesek száma már négy emberre szállott alá — és hozzáfogtak a monos­tor felvirágoztatásához. A királyi kanczellária egyik jegyzőjének, Tolnai Máténak személyében akadt férfiú, a ki teljes buzgósággal szerzetessé lőn. Példája, tudománya, lelkes buzdítása másokat is fellelke­sített, és egy évtized alatt nemcsak a fegyelmet, az istentisztelet­ben a szép rendet állította helyre, hanem a szerzetesek számát is megszaporította, úgy hogy 40 szerzetes munkálkodott vele együtt Isten dicsőségére. Majd hozzáfog a többi apátságok helyre­állításához, gyűléseket tart, látogatásokat végeztet és a világiak kezére került apátságokat visszaszerzi. Betetőzi működését azzal, hogy 1514-ben megszerzi a pannonhalmi főapátság nagy kiváltságlevelét és ezzel végleg rendezi a főapátság viszonyát mind a magyar egyházmegyékhez, mind a többi benedek-rendi apátságokhoz. Ekkor a főapátság teljesen külön álló területté vált, (nullius dioeceseos), úgy hogy annak lakosai felett egy püspök vagy érsek sem gyakorolhatott joghatóságot, mert még a világiak s az ott szolgáló világi papok is a főapát joghatósága alatt állot­tak. Az összes magyarországi benedek-rendi monostorok felett pedig teljes felügyeleti és büntető jogot nyert a főapát, mert háromévenként összehívhatta az apátokat, a gyűléseket csakis ő vezethette, látogatókat nevezhetett ki és a szükséges javítá­sokat végrehajthatta. ') Turul, 1903. 109. 1. 10*

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék