Századok – 1908
Történeti irodalom - A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története III. IV. köt. Ism. Karácsonyi János 146
történeti irodalom. 147 nézve, hogy az 1404—1410 években Zsigmond mennyire önkényűleg rendelkezett az egyházi javakkal, azért nem volt valóságos apát, mert előbb az egri egyházmegyében borsvai főesperes, a váradi egyházmegyében pedig váradi kanonok volt.1) Tehát semmiesetre sem készült benedek-rendi szerzetesnek, legfeljebb 1407-ben az apáti méltóság kedvéért vette fel a szerzetes ruhát. Az utána következő nem csupán kormányzó, hanem idegen is volt : Kropidlo János lengyel herczeg és kujáviai püspök. Dobay Miklós (1421—1438) és Héderváry László (1439—1447) hivataloskodása után a monostor egyházi szempontból végleg züllésnek indult. A hányatott életű Döbrentei Tamás zágrábi, utóbb nyitrai püspök kapta meg élete fentartására, majd Vitéz János esztergomi érsek kormányozta, utoljára pedig Mátyás király egészen elfoglalta és jószágait mint királyi uradalmat (1472—1490) a budai tiszttartókkal kezeltette. II. Ulászló idejében bíborosok, püspökök versengtek, hogy ki szerezze meg magának e zsíros javadalmat; öt évig a királyi kincstár is húzta jövedelmeit, míg végre belátták, hogy a szörnyű visszaélések a monostornak teljes vesztét idézik elő — mert a szerzetesek száma már négy emberre szállott alá — és hozzáfogtak a monostor felvirágoztatásához. A királyi kanczellária egyik jegyzőjének, Tolnai Máténak személyében akadt férfiú, aki teljes buzgósággal szerzetessé lőn. Példája, tudománya, lelkes buzdítása másokat is fellelkesített, és egy évtized alatt nemcsak a fegyelmet, az istentiszteletben a szép rendet állította helyre, hanem a szerzetesek számát is megszaporította, úgy hogy 40 szerzetes munkálkodott vele együtt Isten dicsőségére. Majd hozzáfog a többi apátságok helyreállításához, gyűléseket tart, látogatásokat végeztet és a világiak kezére került apátságokat visszaszerzi. Betetőzi működését azzal, hogy 1514-ben megszerzi a pannonhalmi főapátság nagy kiváltságlevelét és ezzel végleg rendezi a főapátság viszonyát mind a magyar egyházmegyékhez, mind a többi benedek-rendi apátságokhoz. Ekkor a főapátság teljesen külön álló területté vált, (nullius dioeceseos), úgy hogy annak lakosai felett egy püspök vagy érsek sem gyakorolhatott joghatóságot, mert még a világiak s az ott szolgáló világi papok is a főapát joghatósága alatt állottak. Az összes magyarországi benedek-rendi monostorok felett pedig teljes felügyeleti és büntető jogot nyert a főapát, mert háromévenként összehívhatta az apátokat, a gyűléseket csakis ő vezethette, látogatókat nevezhetett ki és a szükséges javításokat végrehajthatta. ) Turul, 1903. 109. 1.