Századok – 1908
Történeti irodalom - A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története III. IV. köt. Ism. Karácsonyi János 146
148 történeti irodalom. 148* így megújulva, megerősödve, a pannonhalmi főapátság bizonyára kiállotta volna a hitújítás támadásait, mert hiszen jóformán előre elkészült a támadások visszaverésére, de a mohácsi vész és még inkább a két király versengése tönkretette harmincz évnek fáradozásait. A török császárnak 1529-iki és 1532-iki hadjáratai megingatták a monostor vagyoni állapotát, a monostor csendjét a katonák zaja váltotta fel, és Tolnai Máté élete vége felé sírva nézhette egész fáradozásának megsemmisülését. Tolnai halála és Buda elfoglalása után 1542-ben már kénytelenek a szerzetesek hat évre elhagyni Pannonhalmát, majd 1562-től kezdve megint tűrni, hogy csupán kormányzó bírja a monostor jószágait. A monostor mindinkább várrá, katonák fészkévé alakult át, végre 1585-ben a régi, századok óta fennálló convent, szerzetes-gyülekezet is feloszlott, s ezzel a szent Benedekrend Magyarországon nagy időre megszűnt. Elnémult tehát Pannonhalmán a zsoltáréneklés ; a vár két ízben is török kézre került, a főapátság összes jövedelmeit a katonatartás emészte fel, a kormányzók távol laktak, alig-alig tudtak valamit megmenteni a jövedelemből, csupán a levéltárat és az egyházi szerek egy részét őrizgették jobb jövő reményében. Végre 54 év után újra akadt egy másik magyar egyházi férfiú, lelkes, buzgó és a szerzeteséletben jártas, mint Tolnai, aki új életre keltette Magyarországon a Benedek-rendet és helyreállító Pannonhalmán az istentiszteletet végző conventet. Pálfi Mátyás csepregi születésű, előbb cisterci szerzetes volt e férfiú, és a XVII. században feléledt vallásos buzgalom annyira segített neki, hogy vele együtt tízen fogadták el szent Benedek reguláit és kezdték meg 1639-ben az istentiszteletet. E szám azután 1708-ig mindinkább emelkedett. Ez új szerzetes-gyülekezet azonban az 1585-ben megszűnt régitől meglehetősen különbözik. Azok inkább elmélkedő, csupán a maguk lelki ügyével törődő férfiak voltak, ezek a lelkipásztorkodás, a tanítás, a tudomány művelése terén is új meg új munkakört kerestek maguknak. A régiek a monostorhoz tartozó plébániákon világi papokat alkalmaztak, ezek maguk lettek lelkipásztorokká, sőt elvállaltak olyan egyházat is gondozásra, amely nem tartozott a főapátsághoz, mint Csepreg, Kaposvár. 1674-ben átveszik az ifjúság tanítását Modorban, majd elkezdik magán Pannonhalmán is a felsőbb oktatást és a hittudományok előadását. Ez természetesen nagyon emelte a főapátságnak tekintélyét, kedveltségét, gyarapodását, úgy hogy azt sem a töröknek 1683-iki rombolása, sem a convent és a főapát között 1703 végén kitört egyenetlenkedés nem bírta visszavetni. A főapátság országos, külső történetéhez járul mind a két