Századok – 1912
Történeti irodalom - Bártfai Szabó László: Válaszom Horváth Sándornak és Friedreich Istvánnak 785
791 TÖRTÉNETI IRODAlOM. Friedreich felszólalása elején csodálkozását fejezi ki azon, hogy a Katholikus Szemlében közölt ismertetésére nem válaszoltam. Megmondom miért , mert a közlemény hibás alapelvből indult ki, mert tényeket tagadott le benne, mert hibáztatott a műben mindent, annak egész tartalmát, felfogását, eszmemenetét, az írás módját, az eredményeket, egyszóval mindent. A munka megírása előtt, meg azóta is, hiába kerestem volna olyan művet, amelyben Friedreich a bírálatban hangoztatott elveket megvalósította, tehát amit én mintának használhattam volna fel, a monographia megjelenése után pedig semmi szükségét nem láttam, és most sem látom annak, hogy azt egészben, vagy csak részben is az ő légből kapott ideái szerint átalakítsam. Hiába erőlteti azt, hogy engem a Széchényiek védője gyanánt tüntessen fel, erre a családnak, jól mondja Horváthtal együtt, nincs szüksége. Kijelentésemmel, hogy Friedreich felfogását erkölcsileg megbélyegzendőnek tartom, a saját álláspontomat körvonalaztam. Mert hiszen a Colbertről szóló mesét hallottam én már előbb is, azon kísérletezésekről is van némi tájékozottságom, amelyekkel bizonyos családok családfájukat a régibb időre visszavinni igyekeztek, a monographiában magam is közlök kettőt is, — de hát Colbert nem volt a franczia főnemesség tagja, és nagy különbség van a között, hogy valakit felültetnek és tájékozatlanságból elhiszi azt, hogy az ő ősei Róma, Hellas és Babilon, vagy Júdea kiválóságai közt éltek ; elvégre az utóbbit nekünk keresztényeknek csakugyan el kell fogadnunk, ha másban nem, hát Noéban, — és a között, hogy azokat mondja őseinek, a kikről tudja, hogy nem azok voltak. Mert a Széchényiek esete az utóbbiak közé tartozik. Nem jóhiszemű tévedésről van itt szó ! Széchényi György érseknek nagyatyja lehetett Széchényi Mihály, más nem, aki 10 évvel az ő születése előtt húnyt el. Az oklevél kiadásakor élő, abba név szerint is belefoglalt Pál érseknek és a grófosított öcscsének dédatyja. Hogyan teheti fel azt valaki, hogy amaz nem tudta, ki volt a nagyatyja, emezek, hogy ki a dédatyjuk? Ha pedig tudták, akkor tudatosan csapták be a királyt, meghamisították leszármazásukat ! De aztán mit is értek el azzal, hogy az ismeretlen származású, kegyvesztett, vagyontalan őst megfogták ? Aranymázzal vonták be származásukat ? Igazolták a nemesi eredetet ? Vagyonhoz jutottak ? Századokkal visszamenőleg kiegészítették a családfát ? Mi lett volna tehát az ellenértéke ennek a nagy erkölcsi botlásnak ? Nem tagadom el, a család múltjának tanulmányozásából én azt a meggyőződést merítettem, hogy ennek a feltevése teljes lehetetlenség. De nem osztom Friedreich abbeli nézetét sem, hogy az előkelő állásba jutott embereknek minden esetben tulajdonsága,az emberi