Századok – 1912
Történeti irodalom - Bártfai Szabó László: Észrevételek Horváth Sándor bírálatára 531
540 történeti irodalom. 540 nevezettet Pál országbírónak másfél hónappal később, 1335 május 8-án kelt oklevelei világosan Alexius comes-nek írják (Dl. 2912, 2920.). Ebből következik, hogy az Alex. megfejtése bizony nem feltétlenül Alexander. Ha az Árpádkori oklevelekben szereplő Celinust, Celyanust, Chelen-t a bíráló mind egy személynek venné, szintén furcsán járna. De hát tegyük fel, hogy igaza van, az egy nemzedékkel korábban élő »Gyürky« Celen azonos az Ákos nemzetség hasonló nevű ősével, hogy a fenti két családfa ugyanazon egyéneket ábrázolja. Ezen esetben azonban Horváthnak a következőket kell bizonyítania : 1. A király kanczelláriája tévedett, a mikor Alex. rövidítést írt Alexandr helyett, a mikor a már négy évvel előbb főispánt, udvari főhivatalnokot pusztán udvari katonának írta ; tévedett az esztergomi káptalan, a midőn az 1342-ik évi oklevélben Thomas filius Alexis de Gurkyt olvasott, tévedett a szerző a rövidítések megfejtésében, — csak Horváth Sándor nem téved. 2. Hogy az Ákos nemzetség 1342 előtt és után is birtokos volt Gyürkiben, Alsó-Szécsénykén, Becskén, Péteriben, Kövesden, Zoborban, Oszláron, Garábsápon, Nyögrőn, Legénden, Fejéregyházán, Ácsán, Rádon, Bicskén, Berényben, Varsányban, — a minek én kutatásaimban nem akadtam nyomára. 3. Hogy az Ákos nemzetségbeli Célén fia Sándornak még egy Tamás nevű fia is volt, a ki 1342-ben Gyürkiben birtokos , hogy a két személy : Elek fia János és Sándor fia János egy személy. 4. Hogy az a Tamás, a kit az 1342-ik évi oklevél Thomas filius Alexis de eadem Gurky-nsík. nevez, eltérő személy attól a Thomas filius Elek-től (a latin eredeti oklevél magyaros alakban írja ismételten, tehát félre nem érthető), a ki 1351 június 24-én Gyürkiben osztályt tesz rokonaival. Ez esetben élt Gyürkiben ugyanazon időben egy Ákos nemzetségbeli Sándor fia Tamás és ismeretlen nemzetségbeli Elek fia Tamás, — Horváth szerint. 5. Végül valljon színt arra nézve, — a miről eddig mélyen hallgat, be tudja-e bizonyítani azt, hogy a Gyürky, Széchényi és Péteri azonos eredetű családok az Ákos nemzetségből származnak ? Várjon számot vetett-e magával előre, mikor alap nélküli »felfedezését« megkockáztatta, hogy milyen útvesztőbe tévedett ? Ezek után az olvasó ítéletére bízom annak megítélését, hogy a Széchényiek származásának történetéből kell-e törölni valamit, mint alaptalant, vagy inkább a Horváth Sándor alaposságának rovására írandók a tulajdon »felfedezései« ? ! Arra nézve, hogy miért vettem testvéreknek Gyürky Pált, Ugrint, Elizeust és Jánost, az érdeklődőt ismét a munka bő indokolására utalom, amelyből a bíráló éppen a legkevésbbé meggyőző részt mutatja be. Teljesen szükségtelennek minősítem Horváth azon igyekezetét is, hogy »holtpontokat« fedez fel. A kérdés elé gördülő