Századok – 1913
Történeti irodalom - Sörös Pongrácz: A tihanyi apátság története. (A pannonhalmi Szent Benedekrend története. XI. köt.) Ism. Karácsonyi János 203
204 TÖRTÉNETI IRODALOM. Ügyes magyar apátok keze alatt azután Tihany felépült romjaiból. Visszaszóló hangjáról híres temploma 1720-tól 1735-ig épült, de csak 1754-re lett teljesen készen. 1888—89-ben hazánk első művészei : Ebner Lajos, Lotz Károly és Székely Bertalan festették ki. Az apátok közül többen, nevezetesen Vajda Samu, Bresztyenszky Béla, Simon Zsigmond és a mostani, Halbik Cziprián, a magyar irodalom terén is nevet vívtak ki maguknak s azonkívül tudásukat az apátsághoz tartozó lakosság boldogítására is szívesen felhasználták. Szeretettel foglalkozik a szerző Vajda Samu személyével, aki 1787-ben II. József császár rendelete következtében kénytelen volt elhagyni Tihanyt s hiába várta — nem érte meg — a szerzet helyreállítását. Hadtörténeti szempontból e kötet csak a Rákóczi-felkelés idejéből tartalmaz néhány adatot. Érdekesebb e tekintetben az, hogy a kormányok már a közteher viselése előtt mindenféle kerülő utakon kivitték azt, hogy az egyházi birtokok s így a tihanyi apátság is hadiadót fizetett (273—834. 1.). Annál gazdagabb e kötet gazdaságtörténeti adatokban. Úgyszólván nyomról-nyomra látjuk az egyes községek, majd a majorsági birtokok megalakulását, fejlődését, a községek és az apátságokközt kötött úrbéri egyezségeket, majd a legelő- és birtokelkülönítéseket, tagosításokat. Nő már az a nemzedék, amely a volt földesurak és a jobbágyok közt folyt elkülönítéseket nem tapasztalatból, hanem csak hírből ismeri s így jó, ha ilyen adatokból világos képet nyerhet a XIX. század ötvenes-hatvanas éveinek nagy gazdasági átalakulásáról. Van e kötetben a hazai történetnek olyan része is, a melyet egyházi intézményről szóló műben senki sem keresne : magyar fürdőtörténet. 136. l.-on lehető részletesen tárgyalja a szerző a balatonfüredi országos hírű fürdő történetét. S méltán odatartozik az a tihanyi apátság történetéhez, mert, hogy e savanyúvíz-forrás a maga kezdetleges állapotából kiemelkedett, hogy mindinkább kifejlődött s az egészségügyi követelményeknek mindig megfelelt, hogy a XIX. század közepén hazánk előkelő közönségének úgyszólván találkozója lőn, az valóban a hazafias benézésrend érdeme. Sörös tehát az ő mindenre kiterjedő figyelmével a számos adatból egész világos képet nyújtott a tihanyi apátság két utóbbi századáról s e műve méltán sorakozik »A pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története« nagy vállalata jól sikerült köteteihez. KARÁCSONYI JÁNOS.