Századok – 1921-1922
Történeti irodalom - Hekler Antal: A classicismus jelentősége és térfoglalása az ókori művészetben. Ism. Gerevich Tibor 268
270 TÖRTÉNETI ,IRODALOM. Augustus felkarolta az új ízlést, mely úgy irodalmi, mint művészeti megnyilatkozásában legjobban fejezte ki korát és népét. Róma csak ekkor kezd a művészetbe alakítólag befolyni. A classicismus az augustusi idők kedvező légkörében a Rómában dolgozó görög művészek révén nagggyá nő , formában görög, de szellemben római nemzeti művészetté. A római nemzeti művészet legkiválóbb alkotásai (Ara Pacis, a korai császárkor arczképszobrai) is a classicisáló irányt követő görög mesterektől származnak. Róma, messze túlszárnyalva a hellenistikus városokat, a művészeti ízlés dictatorává lesz s a classikus görög művészi kultúrának terjesztésével és conserválásával világtörténeti hivatást tölt be. Augustus halálával megszűnik Róma irányító szerepe a művészetben. A Flaviusok idején a classicismust kiszorítja a feltámadó hellenistikus ízlés, melynek elterjedését a classicismus felé hajló Hadrián sem tudta tartósan meggátolni. A birodalom súlypontja lassanként Keletre tolódik. A Kr. u. II. századtól kezdve a hellenistikus hagyományoktól megtermékenyített Kelet, főként Kis-Ázsia és Syria veszi át a művészeti fejlődés irányítását s érlel meg oly művészeti felfogást, mely más irányokkal találkozva, ösztönzőleg hat az ó-keresztény és a byzanci, sőt az islám művészet kialakulására. Ez a lényege Hekler fejtegetéseinek, melyekben a műtörténészeknél — a sokszor egyoldalúan, szinte l'art pour l'art űzött analytikus kutatások folytán — mind ritkábbá váló, de mégis csak legfontosabb történetírói erényt : a történeti látás mélységét emeljük ki és dicsérjük újra. A ki ismeri Heklernek nagyvonalúsága mellett, annak helyén az archaeologiai részletekbe is elmerülni tudó — de azokba alá nem merülő — módszerét, nem fog meglepődni a tanulmányhoz csatolt jegyzetek gazdagságában és kimerítő alaposságában. Heklernek az ókori classicismusról írott tanulmánya kapcsán lehetetlen említés nélkül hagynunk az újkori classicismus két legkiválóbb mesteréről, Canováról és Thorwaldsenről szóló kis értekezését, melyre már azért is fel kell a figyelmet hívni, mert sokak által hozzáférhetlen helyen, a technikus ifjúság közlönyében jelent meg. Valóságos kis gyöngyszem. Hekler finom stíluselemzéssel és mélyreható történeti szemlélettel állítja a két mestert párhuzamba egymással és az antik művészettel. A classicistikus szellem Francziaországban már a XVII. században jelentkezik, a XVIII. század folyamán pedig egyik legfőbb tényezője a nemzeti stílus alakulatának. Olaszországban sem Canova az első classicista. Canovát még erős kötelékek fűzik a múlthoz. A Technikus« III évf. (1920—21), 113.