Századok – 1921-1922
Történeti irodalom - Takáts Sándor: A régi Magyarország jókedve. Ism. Zsinka Ferencz 400
400 TÖRTÉNETI IRODALOM. •Grexa Gyula: A Csaba-monda és a székely hunhagyomány. Budapest, 1922. 8° 61. A hun mondának Achilles pontjával, a székely hunhagyománynyal foglalkozik a szerző, élesen kiemelvén e hagyomány jelentőségét a hun monda többi, germán elemekből álló részével szemben. Fölveti a kérdést : Miért épen a székelyekkel való összefüggésben maradt fenn a hunmondának ez az önálló, magyar eredetűnek látszó tagja ? Fejtegetéseit rövid, világos fejezetekre osztva halad a kérdés megoldása felé a szerző. Mindenekelőtt felsorakoztatja bizonyítékait arra nézve, hogy a honfoglalás előtt a hunmonda még ismeretlen volt a magyaroknál. Majd hangsúlyozza a bolgárok szereplését Magyarország déli vidékén és Erdélyben a honfoglalás idején s figyelmeztet arra, hogy a XI. században keletre települt székelyek erős bolgár hatások alá juthattak. Ezután felállítja tételét, mely szerint a székely hunhagyományt lényeges részeiben a bolgároktól vettük át. Sorra veszi aztán az egyes mondaelemeket, Dula és Belár lányainak elrablását, a kardmondát, Csaba füvét, Hadak útját, Csaba és írnok szereplését és rámutat a valószínűségekre és módokra, amelyek szerint az átvétel történhetett. Az irány, amelyen a szerző mondamagyarázatában elindult, azóta nyelvészeti megállapításokban is nyert támogatást. Nem tarthatjuk feladatunknak azt, hogy eredményeit ez ismertetés keretében értékeljük. Látjuk azonban, hogy forrás- és irodalomismerete igen nagy , összehasonlító anyagát, érveit a legváltozatosabb területekről veszi, a mi tudományos értéke mellett előadását színessé teszi s érdeklődésünket mindvégig ébren tartja. Nagy készültséggel felállított elmélete bizonyára figyelmet fog kelteni és alapos megvitatás tárgya lesz majd. A függelékben két újabban megjelent közleménynyel polemizál : Király Györgyével, ki a monda élő voltát tagadja és Fehér Gézáéval, a ki a Csaba-monda bessenyő eredetét vitatja. Hajnal István: Takáts Sándor: A régi Magyarország jókedve. Budapest: Az Athenaeum kiadása. 1921. 8° 328. Fogós kérdést ad föl Takáts Sándor, midőn könyvének átolvasása után keressük a műfajt, ahova azt beilleszszük. Mintegy harmincz darab novella tölti ki a kötetet. Könnyű volna tehát besorozni a szépirodalom körébe, de a könyv alsó szegélye jegyzetekkel terhes, jeléül annak, hogy a szerző nem fejezte be mondanivalóját azzal, amit a szövegben előadott, hanem elvárja