Századok – 1923-1924
Történeti irodalom - Oppermann; O.: Die kölnisch-niederrheinischen Urkunden. Ism. Hajnal István 190
190 történeti irodalom. Kötte maradnak a numizmatikai résznek az egyes pénverdékhez fűzött bevezetések és nem pontosak a császárok rövid életrajzai sem. Mindamellett nélkülözhetetlen segédeszköz lesz e könyv a hanyatló impérium történetével való foglalkozáshoz és többek közt jó szolgálatokat fog tenni a római Pannónia kutatóinak is. Dr. A. A. O. Oppermann: Rheinische Urkundenstudien. I. Teil. Die kölnisch-niederrheinischen Urkunden. (Bijdragen van het Institut voor middeleeuwsche Geschiedenis der Rijks-Universiteit te Utrecht. VII.) Utrecht, 1922. XII+458 1. A szerző már 1900-ban átvette a megbízást a legrégibb rajnai oklevelek kiadására. A viszontagságos idők okozta megszakítások miatt azonban csak most adja a munkának első kötetét. E kötet a kritikai résznek első felét tartalmazza; a második fogja hozni a trieri-mosellandi oklevelek vizsgálatának eredményeit. Egy harmadik kötet foglalja majd magában az oklevél-hasonmásokat. A jelen munka első része az okleveles gyakorlat jellemzésével foglalkozik a 870—1158. évekből, megvilágítván az oklevélről való jogi felfogás fejlődését különösen a régibb időkben, az oklevéladó fórumok és az írók szerepét és működését, az oklevélformák főbb változásait. Majd áttér a különböző oklevélcsoportok kritikai vizsgálatára. Közel 20 nagyobb ágazatát a hamisításoknak követi nyomon, úgy hogy munkája valóságos gyökeres tisztogatása az alsó-rajnai oklevélkincsnek e három évszázadból és teljesen tehermentesíti a készülő kiadványt a magyarázó résztől. Tökéletes biztonsággal uralkodik anyagán; ritka hamisítvány az, amelynek eredetéről, céljairól és készítőjéről ne tudna közelebbi felvilágosításokat adni. Igen érdekesek és a történeti kritika számára fontosak azok a részletek, amelyekben az írókéz megfigyelésével és szövegkritikával egykorú évkönyvek, életrajzok keletkezéséről és írásáról ad biztos meghatározásokat. Elszórtan számtalan felvilágosítást találunk e kritikában a tárgyalt területnek okleveles szokásairól, amiket az összehasonlító diplomatika hasznosan értékesíthet. Igen sajnáljuk azonban, hogy összefoglaló, részletes diplomatikát nem adott és, amint látjuk, annak megírását a kiadvány során nem is tervezi. E tekintetben elveszítenék rengeteg tapasztalatát és tudását, melynek tanúsága e kritikai munkának minden fejezete és amelynek megszerzéséhez egy másik tudós élet lesz majd szükséges. A mi szempontunkból egy messzi vidék diplomtikájában az összehasonlításra alkalmas megállapítások természetesen fontosabbak, mint az oklevélkritikai eredmények.