Századok – 1923-1924
Történeti irodalom - Vegyes közlések 841 - Hivatalos Értesítő - 218
220 HIVATALOS ÉRTESÍTŐ. A Magyar Történelmi Társulat 1923. évi június 21-én tartott felolvasó, illetve igazgatóválasztmányi ülésének jegyzőkönyve. Jelen vannak: Kollányi Ferenc ig. vál. tag elnöklete alatt: Babics József tiszt., dr. Áldásy Antal, dr. Angyal Dávid, dr. Boncz Ödön, dr. Domanovszky Sándor, dr. Madzsar Imre, dr. Patek Ferenc, dr. Steiszig Ede, dr. Szabó Dezső, dr. B. Szabó László, dr. Szentpétery Imre, dr. Tóth Zoltán ig. vál. tagok, dr. Lukinich Imre főtitkár, Novák Nándor pénztárnok és dr. Kossányi Béla titkár, mint jegyzőkönyvvezető. Elnök az ülést azzal a bejelentéssel nyitja meg, hogy ezen ülés elnöki tisztét a Társulat elnökének és ügyvezető alelnökének akadályoztatása következtében a Társulat elnökségének felkérésére tölti be. Elnök üdvözli a megjelenteket, 6. és felkéri Miskolczy Gyula évd. r. tagot, hogy Herzog József ig. vál. tagnak „A királyi uradalom és a kincstár tarcali szőlőjének keletkezése" című értekezését felolvassa. Felolvasás után elnök az értekezés szerzőjének a Társulat köszönetét nyilvánítja és az ülést öt percre felfüggeszti. 7. Elnök az ülést újból megnyitja és a jegyzőkönyv hitelesítésére dr. Madzsar Imre és dr. Szabó Dezső ig. vál. tagokat kéri fel és jelenti, hogy távolmaradásukat akadályoztatásuk miatt kimentették: dr. gróf Klebelsberg Kuno elnök, dr. Csánki Dezső alelnök, Baranyai Béla, dr. Herzog József, dr. Holub József, dr. Hóman Bálint, dr. Petrovics Elek ig. vál. tagok. 8. Elnök kegyeletes szavakkal emlékezik meg a Társulat nagyérdemű alelnökének, dr. Fejérpataky Lászlónak elhúnytáról és felkéri a főtitkárt, hogy olvassa fel dr. Csánki Dezső ügyv. alelnöknek ez alkalomból írt, az ig. választmány későbbi határozatából jelen jegyzőkönyvbe felvett következő megemlékező sorait: Tisztelt Igazgató Választmány! Utolsó ülésünk óta nagy veszteség érte Társulatunkat. Fejérpataky László másodalelnökünk ezévi március 6-án váratlanul elhúnyt. Megdöbbentő halála Társulatunk kebelében kifejtett közel félszázados, állandó, eredményes munkásságának vetett váratlanul véget. Még egész fiatalon, az 1870-es években és később is buzgón működött közre a Társulat vidéki kirándulásain, és különösen szakszerű előadói jelentéseivel gazdagította e kirándulások tudományos eredményeit. Évtizedeken át működött mint különböző előkészítő és szervező társulati bizottságok tagja , s mindenütt ott találjuk, ahol a Társulat tudományos és adminisztratív ügyeit tanáccsal, szervező vagy írói munkával intézni és előbbre vinni kellett. Különösen az 1885. évi budapesti országos történelmi kongresszust emelhetjük ki, amelyen „A történelem segédtudományai és különösen az oklevéltan hazánkban" címen nagybecsű összefoglaló jellegű felolvasást is tartott. 1878, tehát már 21 éves kora óta Társulatunk folyóiratát számos nagyértékű, különösen levéltárakról és oklevelekről szóló, s ezenkívül műveltségtörténelmi tartalmú és értékű dolgozataival gazdagította. Ily természetű volt egész életének tudományos munkálkodása. Történetírásunknak, főleg az úgynevezett segédtudományok művelésével, azon legmélyebb, sokszor úgyszólván láthatatlan alapját erősítgette, amelyeken történetírásunk egész épülete megdönthetetlenül emelkedik. Ez a szigorúan tudományos munkálkodás azonban nem tette őt szűklátkörűvé vagy egyoldalúvá. Figyelme, érdeklődése, munkálkodása mindenfelé elért, ahol a történelmet és ennek más rokon szakokkal való kapcsolódását ápolják és művelik. Ebben emberi mivolta is segítette, mely mintegy