Századok – 1923-1924
Értekezések - MESZLÉNYI ANTAL: A miniszteri országos ideiglenes bizottság működése 1848. márc. 23-ától ápr. 20-áig 714
726 MESZLÉNYI ANTAL: Senkinek biztosítsa szabadságát. 4. Ne mulasszák el az izraelitákat is komolyan figyelmeztetni, hogy kerüljenek mindent, kivált a jelen körülmények közt, miáltal maguk ellen ingerültséget idézhetnének elő." A miniszteri bizottság e körlevéllel akarta megakadályozni az üldözés tovaterjedését. Sikerült is neki a legtöbb helyen, bár akadtak oly városok is, hol nem vették figyelembe. Az első, mely e rendeletnek ellenszegült, Székesfehérvár volt. Színkeresztény lakossága egyáltalán nem tudott megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a zsidókat is megtűrje kebelében. Április 5-én népgyűlést, tartott a városház udvarán, hol a több ezerre menő közönség hangosan követelte, hogy a gyűlés programmpontjai közé vegyék föl a zsidók ügyének végleges rendezését is. Két és fél óráig vitatkoztak e kérdésről pro és kontra, végül is a zsidóellenesek győztek s az őskoronázó várost három nap alatt el kellett hagyniok. A népgyűlés határozatát kiplakatírozták s a megrémült zsidók még aznap olvashatták a rideg valót. Szorult helyzetükben a pozsonyi országgyűléshez s a pesti miniszteri bizottsághoz folyamodtak. Küldöttségük azonban mindkét helyről kevés reménnyel s még kevesebb vigasszal tért haza. Már azon a ponton voltak, hogy tényleg elhagyják a várost. Mielőtt azonban elhatározásukat foganatosították volna, dr. Zipser Mór rabbi rábeszélésére újólag fölkeresték a miniszteri bizottságot, hogy a népgyűlésnek az 1840: XXIX. t.-c.-be ütköző rendeletét semmisítse meg. A miniszteri bizottságot most már jobban kezdte az ügy érdekelni s ezért felvilágosítást kért Miskei Ferenc székesfehérvári polgármestertől, aki mindenben megerősítette a zsidóság panaszát. Arra a felszólításra azonban, hogy a zsidókat, akik már április 8-án el is hagyták a várost, helyezze vissza, tagadó választ adott. „A városi tanács — úgymond — csak a nép akaratát követte s a jelen alkalommal nem hajlandó a miniszteri bizottságnak engedelmeskedni." Ez volt az első eset, hogy parancsának ellenszegültek. No de nem is volt rest. Pulszky Ferencet teljhatalommal küldte Székesfehérvárra, hogy rendet teremtsen. Pulszky, hogy szavainak súlyt is adhasson, báró Lederer Ignác katonai főparancsnoktól egy század lovasságot kért és kapott Mór- Magyar-Zsidó Szende, 1884. I. évf. 413. 1. 2 Orsz. Levéltár, u. o. 189. sz.