Századok – 1925-1926
Történeti irodalom - Áldásy Antal: Címertan. Ism. Hajnal István 195
TÖRTÉNETI IRODALOM. 195 nek Lonovics függelékben közölt római naplója, mely anélkül, hogy szenzációkkal, a manapság oly divatos „leleplezésekkel" szolgálna, bepillantást enged egyrészt írójának tiszteletreméltó egyéniségébe, képességeibe, másrészt a kor kultúrhistóriájának sok érdekes, intim részletébe. A könyv kiállítása bizony nem mintaszerű. Ez azonban nem a kiadó Szent István-Akadémián múlott, hanem a nyomasztó anyagi körülményeken. Patek Ferenc: Áldásy Antal: Címertan. (A magyar történettudomány kézikönyve, Π. kötet, 6. füzet.) Bpest, 1923. 1964. + 6 tábla. Arról a szaktanulmányról, amely talán a legérzékelhetőbb módon állítja az egyetemi hallgató és a művelt közönség elé a középkori eredetű társadalmi institúciókat, szintén van már hát sokáig nélkülözött kézikönyvünk. Rövid, nyugodt összefoglalás, de kiterjed a heraldika minden kérdésére, melyre a címertantól, mint saját célú szaktudománytól, mint a történelem segédeszközétől, mint a művelődéstörténet alkotórészétől, feleletet várhatunk. A címertan elemeinek előadása logikus és szemléltető; minden részletükben figyelemmel van a történeti fejlődéstől hozott változásokra, s ezáltal a címerek kormegállapító és korjellemző hasznára tanít. Az irodalmi és címertan-történeti visszatekintés egyúttal a heraldika keletkezésének és élő korának társadalomtörténeti okait is előadja. A speciálisan magyar címertani rész a szerző igazi terrénuma, hol saját évtizedes kutatásának eredményei is nagy szerepet játszanak. Az a gond, mellyel e részt kidolgozta, s amellyel a vonatkozó magyar példákat mindig pontosan idézi, remélhetőleg sok hasznot fog hajtani az ifjú nemzedék heraldikai munkásságának megindításában. A rövidre szabott terjedelem ellenére is mindig módot talál arra, hogy a fejlődés formáinak politikai összefüggéseire is rámutasson, nem általánosságokkal, hanem bizonyító fejtegetésekkel. A középkor magyarjának aránylag csekély érdeklődését a címerek iránt társadalomtörténeti okokkal magyarázza, s a gyakorlat és formák változásainál sikerülten mutat rá a külföldi művelődésnek és művészetnek hatásaira. Ilyen, lehetőség szerint minden oldalú vizsgálat után jellemző módon rajzolja a magyar heraldikában kifejlődött speciálisan magyar vonásokat, oly elképzelhetően, hogy e jellemzésnek termékenyítő hatása a jövő munkásság irányaiban mindenesetre érezhető lesz. Tán azt lehetne csak kívánni még, hogy az élő heraldika korának rajzában még nagyobb arányokban nyúlt volna bele a fejlődés gyökereibe, bővebben rajzolván a messzibb földek (francia, angol) lovagkorának szerepét a címerhasználat kialakulása körül. A német fejlődés tán túlságosan eredetszerű- 12*