Századok – 1925-1926
Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Turul 778
779 TÖRTÉNETI IRODA.OM. Zoltán: Adatok néhány dunántúli család leszármazásához. I. Zákányiak: A Zákányi, Zerdahelyi és Batthiány családok közti, II. Szilágyiak, a Miskey és dobai Szilágyi családok közötti rokonságot bizonyítja. — Daróczy Zoltán: Újabb nemzetiségi adatok. Dedek Crescens Lajos: Monumenta ecclesiae Strigoniensie III. kötetét ismerteti genealógiai szempontból. — B. Boér Géza: A fogarasföldi Boér-család genealógiáját közli. Egyike a legrégibb, Erdély történetében szerepet játszó családoknak.— Bártfai Szabó László: Gondolatok a Rákóczi—Aspremont-levéltár rendezésekor. Kapcsolatban azzal, hogy a régi Rákóczi-levéltár a Nemzeti Múzeum levéltárába került, röviden ismerteti a Rákóczi-család leszármazását, történetét és jelentőségét. Nevezetes, hogy a Rákóczi-család a XVI. század második feléig kisbirtokos nemes família s hatalmas birtokainak legnagyobb részét a család a XVI. század végén, XVII. század elején szerzi. — Lukinich Imre: A Zrínyiek családtörténetéhez. Hat, a Zrínyiek lakodalmaira szóló meghívólevél regesztáját közli az 1566—1620. évekből. — Halottaink. Békefi Rémig, Éble Gábor, Fraknói Vilmos, Horváth Sándor, Nagy Gyula, Odeschalchi Artúr, Tagányi Károly és gróf Zichy Nándorról. 1925. évf. 39. kötet. Holub József: Nagy Iván emlékezete. Születésének százéves évfordulója alkalmából életét és pályáját ismerteti. 1824 június 18-án született Balassagyarmaton. Jogi pályára lépett, részt vett a szabadságharcban, utána Olaszországba került, felébredt benne a múlt iránti érdeklődés s hazatérése után rövid ügyvédi gyakorlat után az egyetemi könyvtár tisztviselője lett. Fáradhatatlan munkásságának legnagyobb terméke a 13 kötetes „Magyarország családai". 1870-ben az egyetemi könyvtártól megvált s a képviselőházi naplót szerkesztette nyolc évig, amikor kimerülve visszavonult szülőmegyéjébe s annak szentelte hátralevő éveit. Megalapította a Nógrádmegyei Múzeumot s a vármegye monográfiáját kezdte írni, de csak 1526-ig jutott, a további munkában 1898-ban bekövetkezett halála megakadályozta. — Ernyey József: Morvaország magyar urai. A honfoglaláskor a magyarok nem átlltak még a morva határon, hanem benyomultak Morvaország területére Al-Olsaváig és az ott talált ősi gyepűvonal mögül folytatták a kalandozást Csehországba. Majd megtelepedtek itt, de magukra hagyva, a lassú, biztos pusztulásnak kitéve folytatták a létfenntartási harcot a lefelé húzódó szlávokkal, különösen IV. Béla óta reménytelenül. Egyes töredékeik — mint a Brünn melletti Ostrihom, a Znaim melletti Ungerschütz urai, az Istvánok — megmaradtak a XIV. század második feléig, de velük a megszállók körülbelül kipusztultak. Nyomukba léptek a Stiborok, majd a Podmaniczkyak, Szentmiklósi Pongrác, s megszakíttatlanul tart ezen a részen a magyar birtoklás a XVIII. század végéig. A XVI. század óta ott birtokos magyar családok közül ötvenkettőt ismertet, a kimagaslóbbakat, de nagyon sokan voltak, akikről semmi közelebbit nem tudunk. » — Gárdonyi Albert: Nemeslevelek a főváros levéltárában. A főváros levéltárában 14 nemeslevél és 3 nemesi bizonyítvány maradt fenn, szerző ezeket ismerteti, a fontosabb részeket szó szerint közölve. Némelyik az impetrator érdemeit is elmondja, miért általános történeti értékük is van. Az ismertetett nemeslevelek: Panka Péter füredi kapitány nemeslevele (1559), Frytzler Miklós címerbővítő levele (1627), Bignio János (1656), Fridi János (1660), Hueber János (1660), Braskovich András (1682) címeres nemeslevele, Ricciardi Bernardin grófi diplomája (1682), Vizer Simon (1701), Végh alias Froelich Ferenc (1710) címeres levele, Dióssy István és testvéreinek nemesi bizonyítványa (1753), Seebergi Vauckhel Márton Zakariás bárói diplomája (1760), Krcsár Jónás (1765), Petrovits Konstantin (1792) nemeslevele, Vásárhelyi Nagy Benedek nemesi