Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Groos; Karl: Fürst Metternich. Ism. Hajnal István 190

190 TÖRTÉNETI IRODALOM. 190 tekinti, ami mutatja, hogy objektivitását nem tudja teljesen megőrizni. Sehipa munkája érdekes és értékes és megérde­melné, hogy magyarul is megjelenjék. Miskolczy István, Karl Groos: Fürst Metternich. Eine Studie zur Psychologie der Eitelkeit. (Stuttgart u. Berlin, 1922. 176. 1.) Kisebb terjedelmű mű, amely egy jellemvonást vesz külön vizsgálat alá egy államférfiúban. Célja inkább az, hogy a hiú­ság lélektanához új adatokkal szolgáljon, mint az, hogy Met­ternichet jellemezze. Vizsgálata tárgyául is csak azért válasz­totta a nagy osztrák kancellár egyéniségét, mert figyelmeztet­ték annak minden gondolatából kiütköző hiúságra. De ki­tűnő alkalom ez a mű arra, hogy szemébe nézhessünk a kér­désnek: Veheti-e valami hasznát a történetírás a psychológia törvényszerű megállapításainak? Szüksége lehet-e arra, hogy a történeti alakok egyéniségét, jellemvonásait a történeti tet­tektől függetlenül is, öncélúan, belső szerkezetükben értse meg és magyarázza? Vagy elégséges, ha megállapítja azt, hogy egyes tetteknél bizonyos egyéni hajlamok miként érvényesül­tek ! Ezek a kérdések merülnek fel Groos könyvének olvasá­sakor és teszik talán indokolttá, ha azzal e helyen bővebben foglalkozunk. Vizsgálatát, psychológus létére, a hiúság s különböző válfajai lélektani fogalmának megállapításával kezdi a szerző, összekapcsolván azt a Metternichnél mutatkozó formák raj­zával. Milyennek látja önmaga belsejét Metternich! És milyen­nek szeretne látszani kifelé? A vizsgálatokhoz az anyagot Treitschke „Deutsche Ge­schichte"-jének maró bírálata, Metternich hátrahagyott ira­tainak kötetei és Metternich levelezése Lieven grófnővel szol­gálatták, eltekintve más, kisegítésül használt művektől. Ismeretes dolog, hogy kevéssé felderített a kép, amit az ember saját belsejéről alkot, többnyire ferde az; az ember sze­reti másként képzelni magát, mint amilyen. Ha őszinte is akar lenni valaki, élénken érezheti belsejét, de nehezen öntheti fogalomba, amit érez. És az egyszer látott belső kép időnkint módosul, ingadozik. Különösen és sokszor ingadozik a fel­fogás az értékekről, amelyeket az ember önmagában találni vél. Metternich főként azért fordult belsejéhez, hogy onnan előnyös tulajdonságokat hozzon maga elé, önmaga kielégülé­séül. Meg volt győződve arról, hogy pontosan ismeri önmagát. Önmaga belső képe állandóan ugyanaz volt előtte. Önértéke­lése magas és feltűnően egyenlő hőmérsékletet mutat. Ami­kor, bukása idején, az egész világ ellene fordult, még akkor sem ismerte el, hogy hibázhatott. Semmi nyoma irataiban annak, hogy valaha is kétségeskedett volna önmaga felől.

Next