Századok – 1927-1928
Folyóiratszemle - Ungarische Jahrbücher - 326
TÖRTÉNE ΓΙ IRODALOM. 327 szétesésével a vajdaság Szerbia ölébe hull. Ezalatt főleg a lengyel pánszlávisták egy Oroszország ellen irányuló középeurópai államtervet dolgoztak ki, amelynek a független Lengyelország és egy délszláv-magyar konföderáció lettek volna vezető államai. E célból már Magyarországgal is megindultak a tárgyalások, sőt tárgyalások kezdődtek a szerb mozgalmaknak Ausztria ellenfordítása ügyében is, de az orosz beavatkozás a további fejleményeket megakadályozta. 2. füzet. — Dionys A. Sebess: Die Agrarreform in Ungarn. Bevezetésül ismerteti az 1848 előtti magyar agrárviszonyokat és a jobbágykérdést. — Karl Tagányi: Alte Grentzschutz-Vorrichtungen und Grenz-ödland: gyepü und gyepüelve. Magyarul megjelent a Magyar Nyelv 1913. évfolyamában. — Josef von Bajza: Die kroatische Publizistik während des Weltkrieges. Vázolja a háború előtti politikai viszonyokat és a pártok törekvéseit. Dolgozata memoárjellegű annyiban, hogy az eseményekben maga is aktív részt vett. — A horvát népnek különösen fájt, hogy négy országban vannak a horvátok szétszórva. Ezeknek egyesítését főleg a jogpárt sürgette, a monarchián belül, de a párt küzdelmének sikertelensége és a monarchia vezetőköreinek rövidlátása következtében a pártból az intelligencia csakhamar kivált és a jugoszlávistákhoz csatlakozott, akik a koalícióba voltak tömörülve és akiknek programmja a monarchia megdöntése volt. A koalíciónak — mely tulajdonképen a Karagjorgjevic-dinasztiának az orosz cártól támogatott törekvéseit propagálta, — 1913-ban magának Skerlecz bánnak a támogatása mellett sikerült többséget nyernie, úgy, hogy a délszláv eszméket azontúl zavartalanul terjeszthette. A háború kitörésekor mindamellett a horvát nép nagy lelkesedéssel ment harcba, s a horvát kérdést is meg lehetett volna oldani, de a helyzet Skerlecz politikája folytán még jobban elmérgesedett s mikor Tisza bukása után Skerlecz is távozott, a koaliciópárti Michalovich Antal neveztetett ki bánná, a délszláv propaganda újjáéledt. 1918 okt. 29-én a bán hozzájárulásával mondta ki a labor a Magyarországtól való elszakadást és a detronizációt. — David Angyal: Neuere Literatur über den ungarischen Freiheitskampf 1848—49. Ismertet egy Batthyány miniszterelnök körül a szerző és Friedjung között folyt problémát, azután Charles Sproxton: Palmerston and the Hungarian Revolution, — Theodor Schiemann: Geschichte Russlands unter Kaiser Nicolaus I., — Paula Geist-Lányi: Das Nationalitäten-Problem auf dem Reichstag zu Kremsier 1848—49 és J. F. Kaindl: 1848—49—1866—1918—19. Des deutschen Volkes Weg zur Katastrophe und Rettunge című műveket bírálja. — Robert Gragger: Die turanische Bewegung in Ungarn. Megvilágítja a magyar turáni mozgalom történeti alapját és a mozgalom jelentőségét. — Spirdion Gopcevic: Österreichs Untergang — die Folge von Franz Josefs Missregierung c. munkájának ismertetése. 3. füzet. — Zoltán Gombocz: Die bulgarische Frage und ungarische . Hunnensagen. Nyelvészeti és történeti adatok támogatásával kimutatja, hogy a magyarok a Don és Dnyeper vidékén, az V. század közepe és a VII. század eleje közt érintkeztek a volgabolgárokkal s tőlük vették át a magyar húnmondát is. Valószínűnek tartja, hogy a magyar törzseket volgabolgár elemek organizálták, akik beolvadtak a magyarságba éppen úgy, mint a mai Bulgáriát alapító dunai bolgárok az őslakó szlávságba. — Alexander Takáts: Ungarische und türkische Berufschreiber im 16. u. 17. Jahrhundert. A XVI. sz.-ban Magyarországon sok iskolázott ember volt. Ezeknek nagyrésze mint íródeák helyezkedett el főurak mellett, sőt később a török udvarokban is. Fennmaradt leveleik azt mutatják, hogy szépirodalommá és kultúrkérdésekkel is foglalkoztak, míg a török pasák és a konstantinápolyi udvar renegátnak tekintett magyar deákjai sok szolgálatot tettek a magyar ügynek. A XVII. század elején éli virágkorát a magyar levelezés.