Századok – 1927-1928
Történeti irodalom - Angyal Dávid: Falk Miksa és Kecskeméthy Aurél elkobzott levelezése. Ism.: Hajnal István 425
történeti irodalom. 425 IV. fejezet: az amerikai szabadságháborútól 1848-ig. Ebben a korban veszi kezdetét a magyar kivándorlás. A Kossuthéráról és a polgárháborúról írt szakaszban a szerző nagyobb részt saját kutatásai talaján áll. A füzet úgyis, mint teljes összefoglalása a két nemzet közötti történeti érintkezésnek, úgyis, mint lelkiismerettel, körültekintő ' gonddal gyűjtött adatmunka értékes 'gazdagítása szakirodalmunknak. Fest Sándor, Angyal Dávid: Falk Miksa és Kecskeméthy Aurél elkobzott levelezése. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. Levelezések. A Pester Lloyd-Társulat támogatásával kiadja a Magyar Történelmi Társulat. Budapest, 1926. VIII + 731. A mű címe nem árulja el, hogy voltaképen az abszolutizmus korának összefoglaló sajtótörténete van kezünkben. Talán célszerű is lett volna ezt legalább valami alcímmel feltüntetni, ha már címnek meg is kellett tartani a mű kiadásához alapul szolgált Falks Kecskeméthy-levelezés jelzését. Ugyanakkor, amikor Széchenyi iratait Döblingben elkobozták, 1860 március 3-án, házkutatást tartott a rendőrség két bécsi magyar újságírónál, Fálknál és Kecskeméthynél is, kik Széchenyinél bejáratosak voltak. Lefoglalták levelezésüket, amelyekben azonban nem találtak súlyosan kompromittáló adatokat. Jórészt szerkesztői levelezésekből állott az anyag, írandó cikkekről, írókról, tiszteletdíjakról; még a különösen gyanúsnak jelzett leveleket is gyakran egészen mellékes szempontokból válogatták ki a rendőrhatóság referensei. A történetíró számára sem ad kerek, alapvető forrásanyagot ez a levelezés. Azonban számtalan vonatkozásában, kisebb-nagyobb részletében bő alkalmat nyújt összefüggések keresésére és ennek kapcsán arra, hogy nagy tudású kutató kezén végül is a kor hírlapirodalmának eleven, összefoglaló képe alakuljon ki. Angyal a feladatnak ezt a magasabb és fáradságosabb megoldását választotta. Az elkobzott levelezés anyagát nem csupán a megjelent hírlapirodalomból, hanem a bécsi és budapesti levéltárak hatalmas anyagából kerekítette ki. Ritka dolog, hogy ily mély és közvetlen betekintést nyerhessünk a közvélemény vezetésére hivatott sajtó életének belső titkaiba. És éppen ez az, ami Angyal művét a szélesebb olvasóközönség számára is igen tanulságossá teheti. Megismerhetni az erkölcsi és anyagi, erőket, amelyek a sajtó irányát megszabják és amelyek számbavételével az olvasó előtt a mindennapi szellemi táplálék, a napilap sorai gyakran egészen új világítást nyerhetnek. Akkoriban, az elnyomás korszakában, vígasztalásra, reményt keltő hírekre várt egyfelől a magyar közönség, a másik oldalon pedig őrző szemmel és kíméletlen kézzel ügyelt