Századok – 1931
Történeti irodalom - Szilágyi Lóránd: A magyar királyi kancellária szerepe az államkormányzatban. (1458–1526.) Ism.: Hajnal István 286
286 történeti irodalom integrálására törekedtek, a görögök, Byzánc és Velence az ország elválasztására. Dalmácia felett a történelem tanulsága szerint mégis csak az az uralom lehet tartós, mely a hinterland felől jön. Elismeri, hogy a kultúra a dalmát városokat igen szorosan frízi Itáliához, sőt megállapítja azt is, hogy a dalmát-románok beolvadása a horvátságba együtt járt az ottani horvátok lelki romanizálásával, de mindezek ellenére a horvát tétel helyességéért tör lándzsát. Nagyon érdekesek Lukas megállapításai Dalmácia lakosságának területi megoszlásáról vallás és nemzetiség szerint. A tengerparton a katholikusok vannak óriási többségben, a hegyekben az ország lakosságának egyötöd részét sem képező pravoszlávok vannak abszolút többségben. Olaszokat — 18.000, az ország 645.000 főnyi lakosából — csak a legszorosabban vett tengerparton lehet találni, velük együtt és a tágabb értelemben vett tengerparti részeken laknak a horvátok, a kulturálatlan kopár hegyekben a szerbek. Lukas óvakodik véleményt mondani, de fejtegetéseiből könnyű a tanulságot levonni. Andrié Nikola könyve egyike az utóbbi évek legszebben kiállított horvát kiadványainak. Nyomdai szempontból is egyedülálló alkotás. A tíz nyelvű szöveget egyetlen nyomdász szedte ki. És hihetőleg a Narodne Govine nyomdája a világon az egyetlen nyomda, melynek rendelkezésére áll valamennyi szláv nyelvnek annyira változatos betűanyaga. Egy bizonyítékkal több a horvát kultúra magas fejlettsége mellett. Bajza József. Szilágyi Lóránd: A magyar királyi kancellária szerepe az államkormányzatban. 1458—1526. Budapest. Különnyomat a „Turul" 1930. évf.-ból. 1181. A doktori dolgozat a budapesti egyetem oklevéltani iskolájának legszebb tradícióit eleveníti fel ; az eredeti oklevélanyag szakszerű vizsgálata, a modern kormányzattörténeti eredmények felhasználásával, az általános művelődés- és politikai történet számára nyújt új eredményeket és biztató perspektívát a további lehetőségek felé. A XV. század derekától kezdve, amikor európaszerte tapasztalható az államkormányzatok szerveinek hivatalszerűbb kialakulása, a magyar központi szerveknél is hasonló rendeződésre hívja fel figyelmünket. A kancellária szervezetét vázolván, elsősorban a királyi secretariusok szerepét emeli ki , határozott s öntudatos újításokra mutat felléptük és mindinkább fokozódó foglalkoztatásuk. A kancellária működésével kapcsolatban vizsgálnia kell a királyi tanács összetételét és működésének módját is ; az okleveleken található relatív jegyzetek alapján arra a meggyőző eredményre jut, hogy a tanács állandóbb, körülhatároltabb kormányzószerv volt, mint azt az eddigi felfogás vallotta ; a tágabb és szűkebb tanács teóriája, legalább is eddigi határozott formájában, nem állja meg helyét. A külügyi kormányzat területén szintén sikerül bizonyítania a kancelláriának szinte hivatalszerű