Századok – 1931
Történeti irodalom - Müller Gyula: A bécsi francia irodalmi kultúra a XVIII. században. Ism.: Halász Gábor 289
289 történeti irodalom, talán minden eddigi elméletnél és érvelésnél tisztábban állította be a magyar államélet központi szerveit a nyugati fejlődés kereteibe. Hajnal István, Müller Gyula: A bécsi francia irodalmi kultúra a XVIII. században. (A bécsi Collegium Hungaricum füzetei VII.) 92. A XVIII. század franciás kultúrája főleg bécsi közvetítéssel jutott el hozzánk és így a magyar szellem története szempontjából sem lehet közömbös, hogyan, milyen tényezők segítségével vert gyökeret Bécs szellemi életében. A befogadást, asszimilálást, majd a veszélyeztetett faji öntudat ellenszegülését gondos részletezésen nyugvó „szintetikus képben" rajzolja meg Müller Gyula. Helyes történeti érzékkel ismeri fel annak a magyarázatnak a felületes voltát, amely a francia befolyást Mária Terézia házasságával kapcsolta össze. „Kulturális egységek nem bonthatók fel, nem másíthatok meg máról-holnapra. Évtizedek előmunkálata volt szükséges ahhoz is, hogy megjelenhessék Mária Terézia udvarában a franciás nemesség. Az okok egész csoportja működött itt közre, nem pusztán egy-egy vérségi vagy politikai reláció. Ezek után nem szükséges egy eddig lotharingiai Ferenccel feltételezett francia beözönlésre gondolnunk." (21. o.) Annál kevésbbé, mert — amint rámutat — lotharingiai Ferencnek irodalmi műveltsége alig volt, tudományos érdeklődését is túlbecsülték. A század harmincas éveire az osztrák szellemi élet már szaturálva volt a francia kultúrával. A francia nyelv diplomáciai és hadászati térhódítása mellett az irodalom és bölcselet növekvő presztízse, a női vallásosság, amely szalézi Szent Ferenc „Introduction à la vie dévote"-ján és más gálánsan vallásos könyveken épült, a francia udvari és arisztokratikus életideál, a nevelés iránya, utazások, párizsi élmények szolgálják az érintkezést, a felvilágosodás gondolatainak páratlan népszerűsége mélyíti tovább. Az átmeneti korszaknak jellemző alakja szavojai Jenő herceg, az arisztokrata széplélek, akinek palotája, könyvtára, intellektusa teljesen a francia műveltség függvényei, a hatás tetőpontjának pedig a polgári származású aufklaristák, Sonnenfels, Richter, Pezzi, akiknél a már önállósult gondolkozás kritikailag helyeződik szembe a nagy mintaképpel. Az udvar és a polgárság találja meg Müller szerint az ellenkezés ösztönét, míg az arisztokrácia szellemi habitusában és életfelfogásában legtovább marad alkalmazkodó. A három réteg, az udvar, az arisztokrácia, a polgárság szembehelyeződése a francia kultúrával a tulajdonképeni tárgya szerzőnk vizsgálódásának. A Habsburgok szerepe passzív. Eleinte olasz műveltségük csak fokozatosan és ellenkezve enged az új áramlatnak. Mária Terézia szépirodalmi és vallási olvasmányaival elkerülhetetlenül sodrába kerül, az enciklopédista törekvésekkel is tisztában van, de küzdeni kíván ellenük. II. József francia szellemű neveltetésben részesül, ismeri a francia gondolkodókat, Századok, 1931. VII—VIII. füzet, 19