Századok – 1932

Szemle - Bauer Wilhelm: Die öffentliche Meinung in der Weltgeschichte. Ism.: Hajnal István 110

110 SZEMLE­­ sulat országos kongresszusán Thallóczy Lajos részletesen kidolgozott programm szerint a könyvtári és levéltári statisztika állandó figyelem­mel kísérését sürgette. (Századok, 1885.) Az 1897-ben alakult s 1922-ben megszüntetett Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Főfel­ügyelősége 1900-ban indította meg Magyar Minerva címmel­­könyvtári helyzetünknek és anyagunknak első rendszeres összefoglalását, melyből összesen 5 kötet jelent meg. Tizenhat évi szünet után az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ újból megindította a Minervát s az abbamaradt munka folytatásaként kiadta a VI. kötetet. Nagyon helyesen ismeri fel a Minerva újra megindításának egyik nagyon fontos szükségességét Pasteiner Iván, a kézikönyv szerkesztője, előszavában kiemelve, hogy „elhalaszt­hatatlan köteles­séggé teszi ezt egyrészt közgyűjteményeink általános képének meg­változása, másrészt megmaradt gyűjteményeinknek az utóbbi tíz év alatt végbement mélyreható szervezeti és tartalmi átalakulása". A világháború utáni békekötés rengeteg értékes közgyűjteményünket szakította így különösen a Felvidéken és Erdélyben. A statisztika adatai még így is a következő képet nyújtják : Nagy-Magyarország­nak 1913. év végéig 1611 gyűjteménye volt (824 múzeumi és 787 könyvtári) melyből 801 (380 múzeumi és 421 könyvtári) esett a csonkaország területére ; viszont Csonka-Magyarország ma is épség­ben lévő és szereplő gyűjteményeinek száma : 2664 (1656 múzeumi jellegű és 1008 könyvtári). Ebből látszik, hogy a területileg annyira megcsonkított ország 810 gyűjteményt (444 múzeumi és 366 könyv­tári) veszített el, viszont mai területén az 1913-as viszonyokhoz mérve 1866 (1276 múzeumi és 587 könyvtári) gyűjteménnyel gazda­godott. De közgyűjteményeink jelenlegi nagy száma ne ringasson illúziókba, amennyiben többnyire kisebb jelentőségű, párezer kötetes kön­yvtáracskákkal érjük el azt, míg Nagy-Magyarország leggazdagabb vidéki könyv- és levéltári anyaga éppen az elszakított Kassán, Pozsonyban, Kolozsváron, Gyulafehérváron, Marosvásárhelyen volt. Az új Minerva az 1930—31-i tanév adatainak figyelembevételével s elsősorban a tudományos búvárlásnak és főleg a tudomány adminisztrációjának megkönnyítésére készült. Újítása az előbbi kötetekhez viszonyítva , a világi és egyházi levéltárak ismertetése, így összesen 151 levéltárunkat tartja nyilván, azok történetének és anyagának rövid áttekintésével, bemutatásával. Közli ezenkívül a címben leírt intézetek fejlődéstörténeti, tárgyi, pénzügyi (dotáció), személyzeti és a helységek lakossági adatait, úgyszintén az intézetek ismertetése után adja azok irodalmát is. Nagyon fontos az is, hogy jelzi a gyűjtemények katalógusait vagy iktató­könyveit. A munka a helységek betűrendjében csoportosítja az anyagot, az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kötelékébe tartozó intézményeket azon­ban egy helyen, a főváros élén mutatja be. A Minerva első fele (Esztergomig) jelent még csak meg, a befejező kötet hozza majd a részletes név- és tárgymutatót. A kedvezőtlen viszonyok követ­keztében megszakadt munka, a Minerva folytatása és megvalósí­tása örvendetes eseménye hazai tudományos világunknak. Pasteiner kitűnő szerkesztése mellett a levéltári anyag összeállítása Kossányi Béla, a könyvtári rész összegyűjtése Prohászka Lajos és M. Buday Júlia érdeme. Kozocsa Sándor. Bauer, Wilhelm : Die öffentliche Meinung in der Weltgeschichte. (Museum der Weltgeschichte. Herausg. v. Paul Herre. — Akade­mische Verlagsgesellschaft Athenaion. Wildpark-Potsdam. 1930. —

Next