Századok – 1932
Szemle - Vincke Johannes: Der Klerus des Bistums Osnabrück im späten Mittelalter. Ism.: Hajnal István 238
238 szemle, készültek könyveik is. Az egyház csak az eretnekségek fellépte után tartotta szükségesnek a szentírás olvasásának korlátozását. Az olvasás és írás terjesztésének nem állott útjában, hiszen híveit maga is buzdította imádságok, a szentek élete és egyéb elmélkedések olvasására. Egyik fejezetben „weltliche Beweggründe" címen az írásbeliség fejlesztésére ható nem szellemi tényezőket sorolja fel a szerző, mint amilyenek a XIII. században a kereskedelem fellendülése, az ehhez szükséges ismeretek megszerzésére felállított iskolák, kereskedelmi levelezés , részletes tárgyalásokba azonban nem bocsátkozik. A dolgozat második, kisebb része az írás és olvasás technikájával, annak az idők folyamán fokozatosan fejlődő módozataival foglalkozik. A nem vallásos tényezők között nem vonja kutatásainak körébe az írásbeliség fokozottabb terjesztésére kétségkívül megtermékenyítőleg ható világias szellemi áramlatok, aminek a renaissance és humanizmus, vizsgálatát. Az olaszországi és ami bennünket közelebbről érint, magyarországi viszonyokról nem nyerünk tájékoztatást, bár említi, hogy a valdensek mozgalma hazánkban is visszhangra talált az olvasás terjesztése tekintetében. Az egyetemek, az onnan kikerülő magisterek szerepéről, az alsóbb iskolázás jelentőségéről sem kapunk kellő képet. A „weltliche Beweggründe" alatt szereplő tényezők felsorolása is csak nagyjából kielégítő. Hajdú maga is érezte egyoldalúságát, mint utószavából kitűnik , helyesebb lett volna már munkája címét úgy választania, hogy az korlátozott célkitűzését feltüntesse. Igen szép irodalmi apparátussal dolgozik , elsősorban irodalmi érdeklődése az oka, hogy a szellemi áramlatokban önálló életet lát. A reális elemektől elvonva, meglehetősen eléletteleníti azokat. Bezsák Miklós: A középkori klérus műveltségének, erkölcsének, gazdasági helyzetének pontosabb megismerésére újabban ismét a területenként való vizsgálat módszere kínálkozik célravezetőbbnek, az összefoglaló, főként irodalmi forrásokat használó, szellemi áramlatokat analizáló feldolgozások helyett, amelyek oly ellentétes eredményeket hoztak. A német átlagviszonyokra talán jellemzőbb egy olyan terület vizsgálata, amely nem volt sem magas egyházi, sem politikai, sem gazdasági középpont, és talán hazai viszonyainkkal is több párhuzamot vonhatunk le belőle, mint valamely központi jelentőségű terület vizsgálatából. A német tudományos kritika igen kedvezően fogadta Johannes Vincke művét: Der Klerus des Bistums Osnabrück im späten Mittelalter (Vorreformationsgeschichtliche Forschungen, hg. von H. Finke, XI. Münster in Westfalen, 1928. Aschendorfische Verlagsbuchhandlung, VI -1- 239. 1.) Valóban úgy tekinthetjük e munkát, mint amely a mai felfogás szerint lehető összes eszközöket felhasználja a kései középkori társadalom, szellemi élet e fontos kérdésének tisztázására és mint amely mintául szolgálhat a középkori magyar egyházi viszonyok hasonló célú feldolgozására. Katholikus kiadványról lévén szó, természetesnek találhatjuk, ha nyugodt, tárgyilagos okfejtés mellett is láthatólag szívesen jut oly eredményekre, amelyek a reformáció előtti klérus züllöttségéről elterjedt nézeteket megcáfolják. Különösen Lamprecht temperamentumos és nagy hatást tett helyzetképeit igyekszik korrigálni. Az általános hanyatlás tételét elismeri ugyan, az árnyoldalakat maga is hangsúlyozza, de nem a tragikus arányokban, amelyeket a